6. Az adatvédelem büntetőjogi vonatkozásai, a bűnügyi nyilvántartás

6.1. Adatvédelem a Btk.-ban

Büntetőtörvényünk a személy elleni bűncselekmények körében érint adatvédelmi vonatkozásokat. Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy a büntetőjogi szabályozás az egyénnek milyen, az adatbiztonság körébe sorolható jogait védi, illetőleg hogy a büntetőeljárások során az érintettek milyen adatait rögzítik, illetőleg kezelik az eljáró szervek (nyilvántartás). Megállapítható tehát, hogy bizonyos esetekben már nem elegendőek az adatvédelem biztosítására hivatott polgári jogi szankciók, hiszen a jogsértés ilyenkor önmagában bűncselekményt is megvalósít, üldözése tehát államérdek. Mindez természetesen nem zárja ki, hogy a sértett a büntetőeljárás során polgári jogi igényt érvényesítsen, vagyis az őt ért kár megtérítésének nem akadálya a bűncselekményi minősítés. Elemzésünk során először azokat a tényállásokat tekintjük át, amelyek adatvédelmi vonatkozásokat érintenek, azután pedig rátérünk a bűnügyi nyilvántartásra vonatkozó hatályos szabályozás ismertetésére.

6.1.1. Magántitok megsértése

A magántitok megsértése, mint büntetőjogi tényállás, a Magyar Köztársaság Alkotmányában foglalt azon rendelkezésen alapszik, amely szerint mindenkit megillett a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.

Mivel a cselekmény elkövetéséhez a törvény meghatározott szankciót fűz, a jogalkotónak pontosan rögzítenie kellett, hogy mikor valósul meg a magántitok megsértése, illetőleg hogy milyen személyes adat részesül büntetőjogi védelemben. E szerint a bűncselekmény jogi tárgya a sértett titkainak megőrzéséhez fűződő személyiségi jog, amelynek lényege, hogy ha valaki közmegbízatásánál vagy foglalkozásánál fogva másokat érintően magántitok birtokába jut, akkor azt ne tudja büntetlenül harmadik személyek tudomására hozni. A büntetőjogi szabályozás tehát arra igyekszik garanciát nyújtani, hogy senkit ne lehessen hátrányos helyzetbe hozni az őt érintő adatok felfedése és nyilvánosság elé tárása, illetőleg egyéb célú felhasználása útján. Ez utóbbi egyébként súlyosabb, az adatvédelemmel szorosan össze nem függő tényállások megvalósulását is eredményezheti, vagyis megállapítható, hogy büntetőtörvényünk koherens rendszerét építi fel az adatokkal kapcsolatos visszaélések szankcionálásának.

6.1.1.1. Magántitok, titok

A magántitok szabatos, de még mindig nem tökéletes definícióját egyébként nem a jogalkotó, hanem az ítélkezési gyakorlat kristályosította ki, ez az értelmezés azonban egyértelműen a törvényszövegből is kitűnő jogalkotói szándékon alapszik. Magántitok tehát minden olyan, csak kevesek, illetőleg a beavatottak előtt ismert tény, adat vagy körülmény, amelynek megőrzéséhez a sértettnek méltányolható – tehát másokat nem veszélyeztető – érdeke fűződik. A titok fogalma tágan értelmezendő, ugyanis a törvény egyaránt védelemben részesíti a családi és vagyoni helyzetre vonatkozó adatokat, és azokat az eszmei jellegű értékeket, amelyek a sértett ideológiai felfogásával, szokásaival, meghatározott személyekhez, dolgokhoz vagy jelenségekhez fűződő viszonyával kapcsolatosak. A sértett szellemi vagy testi fogyatékosságára vonatkozó információk akkor tekintendők magántitoknak, ha azok nem nyilvánvalóak, illetőleg nem széles körben ismertek. Mindebből érzékelhető, hogy a definíciók meglehetősen elmosódottak, az egyensúly pedig igen kényes, az azonban, hogy az egyénre vonatkozó bizonyos információkat szigorú védelemben kell részesíteni, egy pillanatig sem lehet kérdés. Tanulságul levonható, hogy a titok, de különösen a magántitok relatív fogalom, valamely tény vagy adat titokjellegét mindig az adott körülmények között, a konkrét összefüggések alapján kell megítélni.

6.1.1.2. Elkövetési magatartás

A magántitok megsértésének tényállása a törvényszöveg szerint akkor valósul meg, ha az elkövető olyan magántitkot fed fel alapos ok nélkül, amelyhez foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva jutott hozzá. Megállapítható tehát, hogy a megszerzés körülményeinek további vizsgálata a bűncselekmény elkövetésének megállapításához nem szükséges, vagyis a jogalkotó szándéka egyértelműen arra irányul, hogy senki ne tudjon visszaélni mások adataival azt kihasználva, hogy valamilyen okból szükségszerűen ilyen információk birtokába jutott. Ebből a szempontból tehát közömbös, hogy az elkövető az adatról közvetlenül a sértettől, avagy harmadik személytől szerzett tudomást, a lényeg csupán annyi, hogy azt illetéktelen személlyel nem közölheti.

Az elkövetési magatartás lényeges mozzanata a titok alapos ok nélküli felfedése. Felmerül a kérdés, hogy mi minősülhet alapos oknak, hiszen ezekben az esetekben nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése. Maga a Büntető Törvénykönyv is előír számos olyan kötelezettséget, amely ellentmondani látszik annak a szabálynak, hogy az adatokat bizalmasan kell kezelni, ha azonban megvizsgáljuk, hogy a jogalkotó miért oldja fel a szigorú tilalmat bizonyos élethelyzetekben, látni fogjuk, hogy ilyenkor valamiféle jól érzékelhető magasabb érdek érvényesül, amely felülmúlja a sértettnek a titoktartáshoz fűződő érdekét. Ezekben az esetekben a tilalom olyannyira érvényét veszti, hogy az érintettnek egyenesen kötelezettsége keletkezik arra nézve, hogy a birtokába jutott információkat meghatározott személyekkel vagy szervekkel közölje, és nem az adatszolgáltatás, hanem annak elmulasztása számít bűncselekménynek. Mindez könnyen érthetővé válik, ha belegondolunk, hogy mit jelent és mivel is jár a feljelentési, tanúzási kötelezettség, illetőleg hogy a kirendelt igazságügyi szakértőnek miként kell eljárnia kötelező adatszolgáltatása során. Mindezen esetekben kimutatható az a magasabb, többnyire társadalmi érdek, amely az információk felfedéséhez fűződik, hiszen még az egyén jogainak korlátozása is megengedhető, ha annak célja például az emberiségre veszélyes járványkitörésnek vagy a bűnözés elterjedésének megakadályozása. Természetesen ekkor is tekintettel kell lenni az egyén jogaira, és a korlátozás nem lehet a szükségesnél nagyobb mértékű, ez azonban nem válhat elsődleges szemponttá, és nem veszélyeztetheti a magasabb rendű érdek érvényesülését.

6.1.1.3. Szándékosság

További érdekesség, hogy a magántitok megsértése csak szándékosan követhető el, a szándékosságnak azonban mindkét válfaja, tehát az egyenes és az eshetőleges szándék is büntetendő. Az elkövetés indoka és célzata nem tényállási elem; ezek megítélése a büntetéskiszabás során lehet szempont. A tényállás megvalósítását a jogalkotó vétségként értékeli, nevesít azonban egy minősített esetet, amelynek lényege abban áll, hogy az elkövetési magatartás jelentős érdeksérelmet okoz, vagyis annak eredménye is van. Ilyenkor már nem csupán az alapesethez kapcsolódó pénzbüntetés alkalmazása lehetséges, hanem az elkövető akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Egyenes szándék a minősített eset kapcsán akkor állapítható meg, ha az elkövető előre látja, hogy magatartásával a sértettnek jelentős érdeksérelmet fog okozni, és szándéka kifejezetten erre irányul, eshetőleges szándék pedig akkor, ha az elkövető belenyugszik a jelentős érdeksérelem okozásának lehetőségébe.

6.1.1.4. Az elkövető

A bűncselekmény alanya az lehet, aki foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva jut a titok birtokába. A joggyakorlat a foglalkozás és közmegbízatás fogalmakat is tágan, a tilalom rendeltetésének megfelelően igyekszik értelmezni. E szerint foglalkozásából eredően köteles titoktartásra például az ügyvéd, az orvos, az egyházi személy, de mindenki más is, aki hivatásának gyakorlása során szerez a magántitok körébe tartozó értesüléseket másokról. A közmegbízatás a köz érdekében történő tevékenykedést jelenti, vagyis e fordulat alapján áll fenn titoktartási kötelezettsége például a politikusnak és a társadalmi szervezet vezető tisztségviselőjének.

6.1.1.5. Közreműködők

A hatályos törvényi szabályozás lehetővé teszi a bűncselekmény elkövetésében közreműködő személy felbujtókénti vagy bűnsegédi felelősségre vonását, sőt, még előkészületi stádiuma is létezik a magántitok megsértésének. Ez utóbbiról akkor beszélhetünk, ha a tettes például összeállítást készített a sértettre vonatkozó és őt kompromittáló adatokról, de azokat még nem tudta felhasználni, azonban megállapítható, hogy szándéka erre irányult.

6.1.1.6. Minősített eset

Érdekesség, hogy a vizsgált cselekmény minősített esetét kell megállapítani akkor, ha a jelentős érdeksérelem a sértett magántitkának felfedésével okozati összefüggésben, de harmadik személynél következik be.

6.1.2. Visszaélés személyes adattal

6.1.2.1. Elkövetési magatartás

A tényállás a bűncselekmény megállapíthatósága elő­feltételeként rögzíti, hogy az elkövető elkövetési magatartásának a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezésekbe kell ütköznie. Amennyiben ez fennáll, és az elkövető jogosulatlanul vagy a céltól eltérően kezel személyes adatot, avagy az érintett tájékoztatására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, megállapítható a személyes adattal visszaélés bűncselekmény elkövetése. Hasonló következménnyel járnak az olyan magatartások is, amikor például az adatkezelő elmulasztja az adatok biztonságát szolgáló intézkedést, és ezzel más vagy mások érdekeit jelentősen sérti.

6.1.2.2. Alap- és minősített esetek

A cselekmény alapesete vétség, és mindig feltétel, hogy az elkövetés érdeksérelmet okozzon. Ezzel szemben bűntettet követ el az, aki hivatalos személyként, közmegbízatás felhasználásával vagy jogtalan haszonszerzés céljából tanúsítja a fentiekben részletezett magatartások valamelyikét. Ez azonban még mindig nem jelenti a felsorolás végét, hiszen ennél is súlyosabbnak minősül annak a cselekménye, aki a visszaélést úgynevezett különleges személyes adatra követi el. Különleges személyes adatnak minősül például a természetes személy faji eredetére, pártállására, vallására, szexuális életére, vagyoni helyzetére, egészségi állapotára vonatkozó adat.

Azt, hogy az elkövető adott esetben a bűncselekménynek melyik formáját valósította meg, illetőleg hogy az általa elkövetett cselekmények egymással milyen viszonyban állnak, a bíróságok igyekeznek következetesen kimunkált szempontrendszer alapján eldönteni. A bírói gyakorlat szerint például a rendőr-főnyomozói beosztásban tevékenykedő személy a hivatali visszaélés bűntettén kívül megvalósítja a különleges személyes adatokkal visszaélés bűntettét, valamint a jogosulatlan adatkezelés vétségét is, ha hivatali beosztásából adódóan a hozzátartozója vállalkozásában lévő magánnyomozói iroda eredményes működése érdekében személyes adatokat hoz a hozzátartozó tudomására. Ugyanez a minősítés helytálló, ha az elkövető a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályokban meghatározott adatkezelés során a tudomására jutott különleges adatokat felhasználja, vagy pedig illetéktelen személy részére hozzáférhetővé teszi.

6.1.2.3. Védett információk

A törvény által védeni rendelt érték a vizsgált bűncselekmény esetében a sértettnek a rá vonatkozó személyes adatok megismeréséhez, biztonságos kezeléséhez és őrzéséhez fűződő alapvető joga. A személyes adat a fentiekhez hasonlóan ugyancsak tág kategória, hiszen beleértendő mindaz, ami különösebb magyarázat nélkül eleve személyes adatnak minősül, de idetartoznak az ilyen információkból levonható következtetések is, amelyek kifejezetten és egyénspecifikusan az adott személyre vonatkoznak. Túlzás nélkül megállapítható, hogy a legtöbb jogszabály tartalmaz konkrét vagy közvetett rendelkezéseket arra nézve, hogy alkalmazása szempontjából vagy az általa szabályozott jogviszonyok tekintetében mi minősül személyes adatnak, vagy hasonló védelmet élvező egyéb információnak.

6.1.2.4. Adatkezelési szabályok

Adatkezelés a személyes adatok felvétele, tárolása, feldolgozása, hasznosítása, megváltoztatása és a további felhasználás megakadályozása. Jogszerűnek akkor minősül az adatkezelés, ha ahhoz az érintett hozzájárulását adta, illetőleg ha az adatokkal való ténykedés jogszabályi felhatalmazáson alapszik. A célhozkötöttség elve jegyében személyes adatot csak meghatározott célból, jog gyakorlása vagy kötelezettség teljesítése érdekében lehet, illetőleg szabad kezelni, és ebben az esetben is kizárólag olyan személyes adat kezelhető, amely a kitűzött és törvény által is szentesített cél elérésére minden kétséget kizáróan alkalmas. Az adatkezelés csak addig tarthat, amíg ezek a feltételek fennállnak.

Alapvető szabály, hogy az adatkezelő az érintett kérelmére mindenkor köteles tájékoztatást nyújtani az adatkezelésről, ideértve a kezelt adatokat, az adatkezelés célját, jogalapját, időtartamát, és azt is, hogy az adatkezelés során kik milyen adatokról szereznek értesülést. Amennyiben az adatkezelő nem tesz eleget tájékoztatási kötelezettségének, megvalósulhat a bűncselekmény. A tájékoztatás kizárólag honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnmegelőzési és bűnüldözési érdekből tagadható meg. Az adatkezelő mulasztása az adatbiztonsági intézkedések terén ugyancsak elkövetési magatartása lehet a bűncselekménynek, hiszen az a szerv, amely adatokat kezel, mindenkor köteles megtenni az adatbiztonság feltétlen érvényesüléséhez szükséges intézkedéseket. Az adatokat ugyanis folyamatosan védeni kell a jogosulatlan hozzáféréssel, törléssel, megsemmisítéssel és nyilvánosságra hozatallal szemben.

6.1.2.5. Szándékosság

A bűncselekmény a magántitok megsértéséhez hasonlóan csak szándékosan követhető el, tettese pedig leg­inkább adatkezeléssel, adatok feldolgozásával foglalkozó személy lehet, itt azonban kizárólagosság nem érvényesül, ugyanis bármely vétőképes személy válhat elkövetővé.

6.1.3. Visszaélés közérdekű adattal

6.1.3.1. Alap- és minősített esetek

A tényállás a bűncselekmény megállapíthatóságának előfeltételeként itt is rögzíti, hogy a tettes magatartásának speciális jogszabályba, nevezetesen a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvénybe ütközőnek kell lennie. Amennyiben az elkövető ilyen módon mulasztja el teljesíteni tájékoztatási kötelezettségét, avagy hamisít meg, illetőleg tesz hozzáférhetetlenné közérdekű adatot, a bűncselekmény megvalósul, miként akkor is, ha valaki hamis vagy hamisított közérdekű adatot tesz közzé, avagy hozzáférhetővé. Ha mindez jogtalan haszonszerzés végett történik, a cselekmény bűntetti besorolást eredményező minősített esete valósul meg. Ez a törvényi tényállás a Magyar Köztársaság Alkotmányának azt a rendelkezését konkretizálja, amelynek lényege, hogy mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez.

6.1.3.2. Védett jogosítványok

Ebből eredően a bűncselekmény jogi tárgya a valóságnak megfelelő közérdekű adat megismeréséhez fűződő állampolgári jog. Közérdekű adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, továbbá a tevékenységére vonatkozó adat, amely a személyes adat fogalma alá nem esik.

A jogi szabályozás középpontjában tehát az áll, hogy bizonyos szerveknek és személyeknek – az általuk végzett tevékenység jellegéből eredően – folyamatosan és gyorsan kell tájékoztatniuk a közvéleményt annak érdekében, hogy az állami bürokrácia ne váljon önálló életet élő, és az állampolgárok által ellenőrizhetetlen, esetenként velük szembeforduló öncélú gépezetté. A tájékoztatáshoz való jog igazi rendeltetése abból is levezethető, hogy az államigazgatási szervek nagyobbrészt közpénzek felhasználásával működnek, tehát az állami vagyongazdálkodásnak követhetőnek és számonkérhetőnek kell lennie. A közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog akkor nem sérül, ha a közfeladatot ellátó szervek vagy személyek rendszeresen közzéteszik azokat a valós információkat, amelyek hatáskörükre, illetékességükre, szervezeti felépítésükre, működésükre, gazdálkodásukra, valamint az általuk biztosított jogokra vonatkoznak. Önmagában a közzététel azonban még korántsem jelenti azt, hogy a szerv eleget tesz jogszabályi kötelezettségének, hiszen a tájékoztatás akkor teljes körű, ha arra is kiterjed, hogy a közpénzek felhasználásával működő szerv tevékenysége mennyire eredményes. Fontos tudnunk, hogy amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, joggal tarthatunk igényt arra, hogy az ügyünkben eljáró személy nevét, beosztását megismerjük, vagyis ezek az adatok közérdekűnek minősülnek.

6.1.3.3. Elkövetési magatartások

A bűncselekmény fentiekben nevesített elkövetési magatartásai közül kiemelendő a közérdekű adat hozzáférhetetlenné tétele vagy meghamisítása. Az előbbi a nyilvánosság számára fontos információ elrejtését, megsemmisítését, az utóbbi pedig olyan megváltoztatását jelenti, amelynek következtében az a továbbiakban már nem egyezik a valósággal. Mindezen esetekben tehát aktív és tudatos kötelezettségszegés következik be, szemben az olyan esetekkel, amikor "csupán" a tájékoztatás elmaradásáról vagy hiányosságáról van szó. A cselekmény akkor a legsúlyosabb, ha a közzétételre kötelezett olyan adatokat tesz hozzáférhetővé, amelyek hamis képet alakítanak ki a közvéleményben, hiszen ez az állampolgárok tudatos és a büntetőjog által is szigorúan szankcionált félrevezetését jelenti. Mindennek természetesen feltétele, hogy az elkövető tudjon az adatok hamis voltáról, vagy azzal olyan okból ne legyen tisztában, amelyért felelős. A bűncselekménynek speciális alanya nincs, vagyis azt bárki elkövetheti, aki adatkezeléssel, adatok feldolgozásával foglalkozik.

6.1.4. Levéltitok megsértése

Érdekes büntetőjogi tényállás, amely magában foglalja a levél szabatos definícióját. E szerint levél a másnak közlést (szöveges vagy képes iratot) tartalmazó zárt küldemény, amelyet kizárólag a címzett jogosult felbontani.

6.1.4.1. Elkövetők, minősítés

A bűncselekményt az követi el, aki a másnak szóló küldeményt a tartalom megismerése céljából felbontja, megszerzi, illetéktelen személynek átadja, továbbá aki távközlési berendezés útján továbbított küldeményt fürkész ki. Amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az elkövető ilyen esetben vétség miatt felel. Ha a tettes a cselekményt úgy követi el, hogy ennek érdekében foglalkozását vagy közmegbízatását használja fel, avagy ha a cselekmény alap-, illetőleg minősített eseti megvalósulása jelentős érdeksérelmet okoz, a büntetés tovább szigorodik, végső soron pedig bűntetti besorolást eredményez.

6.1.4.2. Elkövetési magatartások

A szabályozás alapköve, hogy minden állampolgárnak joga van a neki szóló küldeményben foglaltak titokban maradásához. Hangsúlyozandó, hogy a büntetőjogi védelem jelen esetben teljes körű, hiszen ahhoz, hogy a cselekmény elkövetése megállapítható legyen, nem kell magántitoknak sérülnie, hanem elegendő, ha a más személynek szóló levél tartalmát ismeri meg valaki jogosulatlanul. A gyakorlatban ugyancsak ennek a bűncselekménynek az elkövetését állapítják meg a bíróságok akkor, ha a közlés lényege banki átutalás, meghívó, gyászjelentés vagy hatóság előtti megjelenésre idézés, ezzel szemben amikor a boríték csupán prospektusokat tartalmaz, az elkövető magatartása a társadalomra csekély fokban veszélyes, így büntetése korlátlanul enyhíthető.

A tényállás kapcsán a küldemény feladója és címzettje egyaránt büntetőjogi védelemben részesül, hiszen a közlés tipikusan kettejük bizalmas információját tartalmazza. Érdekes eset, amikor a címzett közli a neki szóló levél bizalmas tartalmát olyan harmadik személlyel, akivel mindezt a feladó nem közölte volna. Ilyenkor a küldő alappal hivatkozhat arra, hogy irányában – a címzett részéről - megvalósult a magántitok megsértése tényállás, ehhez azonban bizonyítania kell, hogy ilyen természetű információ jutott a vétlen harmadik személy tudomására. Mindennek természetesen további feltétele, hogy a címzett foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva jusson hozzá a magántitokhoz. A bűncselekmény elkövetési tárgya tehát a zárt küldemény, amely a törvény keretei között tágan értelmezendő és a technikai fejlődés miatt tágan értelmezendő fogalom. Nincs jelentősége annak, hogy a küldeményt hivatalosan vagy magánszemély útján továbbítják; a lényeg csupán annyi, hogy az zárt legyen, és más, egyértelműen meghatározott személynek szóljon. Ha a küldeményen címzett nem szerepel, annak személye azonban egyéb körülmények alapján az elkövető által is minden kétséget kizáróan megállapítható, ugyancsak megvalósulhat a bűncselekmény, azt azonban, hogy az elkövető szándéka és tudata pontosan mire terjedt ki, a jogalkalmazónak körültekintően kell vizsgálnia.

A felbontás, mint a tényállásban szereplő egyik elkövetési magatartás akkor valósul meg, ha az elkövető a küldeményt oly módon nyitja meg, hogy annak tartalma ezáltal megismerhetővé válik. Ebből eredően nem ez a bűncselekmény valósul meg akkor, ha a tettes megsemmisíti a másnak szóló közlést tartalmazó küldeményt. A megszerzés, mint elkövetési magatartás, a gyakorlatban többnyire úgy valósul meg, hogy a tettes a postai kézbesítő megtévesztésével jut hozzá a harmadik személynek szóló levélhez, avagy azt a címzett postafiókjából vagy levélszekrényéből jogosulatlanul és jogellenesen kiveszi. Utcán talált zárt és címzéssel ellátott küldemény megszerzése is e bűncselekmény körébe sorolandó, feltéve hogy az a tartalom megismerése céljából történik. Az illetéktelen személynek való átadás, amennyiben az átadó nem jogellenesen jutott a küldemény birtokába, akkor valósít meg bűncselekményt, ha a kézbesítő tudomással bír arról, hogy az iratot olyan személynek kézbesíti, aki az átvételre nem jogosult, és a téves kézbesítés azért történik, hogy ez a személy megismerje a közlésben foglalt információkat. A közlemény kifürkészése, mint a bűncselekmény minősített esetének megvalósulása, többnyire a másnak szóló közlés lehallgatását, számítógépes program útján történő rögzítését jelenti, a technika gyors fejlődése révén azonban folyamatosan bővülnek az elkövetők lehetőségei.

6.1.4.3. Szándékosság, kísérlet

A levéltitok megsértése csak szándékosan és csak egyenes szándékkal követhető el. A levéltitok megsértése célzatos bűncselekmény, amely csak akkor valósul meg, ha az elkövető a más részére szóló zárt küldeményt a tartalom megismerése céljából bontja fel. Ha a cselekményt hivatalos személy követi el, megvalósul a hivatali visszaélés bűncselekménye, és ekkor a jelentős érdeksérelem okozása a büntetéskiszabás során értékelendő súlyosbító körülményként. Kísérlet akkor valósul meg, ha az elkövető valamely elkövetési magatartás tanúsítása során lelepleződik, avagy ha a tettes a megszerzett küldeményt illetéktelen személy részére elküldi, de az oda már nem érkezik meg. Ilyenkor a feladás ténye jelzi egyértelműen az elkövető szándékát, vagyis nem áll fenn olyan körülmény, amely kizárná a bűnösséget. Rokon tényállás a visszaélés okirattal, amely a joggyakorlat szerint a specialitás viszonyában áll a vizsgált cselekménnyel.

6.1.4.4. Az elkövető felelősségét kizáró körülmények

Levéltitok megsértése esetén az elkövető felelősségét tipikusan olyan körülmények zárhatják ki, mint például a sértett beleegyezése és a büntetőeljárásban tárgyi bizonyítási eszközként való felhasználás. Léteznek továbbá olyan speciális élethelyzetek, amikor a bűncselekmény elkövetése a tényállási elemek alapján megállapítható ugyan, mégsem kerül sor felelősségre vonásra. Ilyen például az, hogy a büntetés-végrehajtás során a levelezés és a távbeszélő használata, valamint a szülői, nevelői felügyelet körében a kiskorú levelezése ellenőrizhető. Értelemszerűen ugyancsak büntetlenséget élvez a meghatalmazott, ha a meghatalmazó részére továbbított küldeményt kifejezetten erre vonatkozó meghatalmazás birtokában átveszi, felbontja.

6.1.5. Magántitok jogosulatlan megismerése

Viszonylag új törvényi tényállás, amelynek Büntető Törvénykönyvbe kerülése azt eredményezte, hogy a levéltitok megsértése úgynevezett szubszidiárius magatartássá vált, amely csak akkor büntethető, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A magántitok jogosulatlan megismerésének jogi tárgya az a személyiségi jog, amely az egyén magántitkának titokban maradásához fűződik.

6.1.5.1. Elkövetési magatartás

Ez is célzatos bűncselekmény, vagyis az elkövető magatartásának arra kell irányulnia, hogy más személy magántitkát (jogosulatlanul) megismerje. Ez történhet az érintett lakásának, egyéb helyiségének vagy az ezekhez tartozó bekerített helynek a titkos átkutatásával, de úgy is, hogy az elkövető ezeket az objektumokat technikai eszköz alkalmazása útján megfigyeli, és az ott zajló eseményeket rögzíti. A következő fordulat, amely ugyancsak egy lehetséges elkövetési magatartásra vonatkozik, meglehetősen érdekes. Látszólag megegyezik a fentiekben ismertetett levéltitok megsértésével, hiszen lényege, hogy az elkövető a másnak közlést tartalmazó zárt küldeményt felbontja vagy megszerzi, illetőleg annak tartalmát technikai eszközzel rögzíti. Ez utóbbi fordulat alapján tudjuk egymástól a két cselekményt megkülönböztetni, vagyis látható, hogy a magántitok jogosulatlan megismerésének van egy olyan többletmozzanata, amely ugyanannak az elkövetési magatartásnak súlyosabb megítélését eredményezi. Ez a bűncselekmény valósul meg akkor is, ha az elkövető a hírközlő berendezés útján, illetőleg számítástechnikai rendszeren másnak továbbított közleményt vagy adatot kifürkészi, és az észlelteket technikai eszközzel rögzíti. Hangsúlyozandó, hogy a cselekmény már alapesetben is bűntett, vagyis érzékelhetően szigorúbb büntetőjogi megítélés alá esik, mint a levéltitok megsértése. Ugyancsak ez a bűncselekmény valósul meg, ha az elkövető azt az információt, amelyhez a fenti módokon jutott, továbbítja, illetőleg felhasználja, minősített eset megállapítására pedig akkor kerül sor, ha a tettes a bűncselekményt hivatalos eljárás színlelésével, üzletszerűen, bűnszövetségben, avagy jelentős érdeksérelmet okozva követi el.

6.1.6. Gazdasági titok megsértése

Az üzleti életben gyakran hallható fogalom a gazdasági titok. Gazdaság titok minden olyan adat, tény vagy információ, amelynek titokban maradásához gazdasági érdek fűződik. A gazdasági titok bizonyos fajtái büntetőjogi védelmet is élveznek.

6.1.6.1. Az elkövető

A gazdasági titok megsértését az követheti el, aki bank, értékpapír-, biztosítási vagy pénztártitok megtartására köteles, és olyan adatot, amely ezek valamelyikének minősül, jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva illetéktelen személy részére hozzáférhetővé teszi.

6.1.6.2. Elkövetési magatartás

A törvény hasonló magatartásokat rendel büntetni az üzleti titok kapcsán is, az eltérés csupán annyi, hogy az ilyennek minősülő adat jogosulatlan megszerzése, felhasználása, mással közlése vagy nyilvánosságra hozatala is bűncselekmény, feltéve hogy az elkövető szándéka jogtalan előnyszerzésre vagy arra irányul, hogy másnak vagyoni hátrányt okozzon. Üzleti titok megsértését követi el például az, aki közreműködik valamely szabadalmazott termék gyártásában, majd egy olyan másik cégnél vállal állást, amely jogosulatlanul felhasználja a termék összetételére és gyártási technológiájára vonatkozó, általa ismert titkos adatokat. Ilyen esetben természetesen polgári jogi igény is keletkezik, az elkövetőnek azonban a büntetőjogi jogkövetkezményekkel is számolnia kell. Tipikusan megvalósul az üzleti titok megsértésének törvényi tényállása, ha például a bérmunkát végző cég alkalmazottja jogosulatlanul magához veszi, és később saját magának vagyoni előnyt biztosítva felhasználja a gyártási technológiára vonatkozó adatokat.

6.1.6.3. A büntethetőség hiánya

Nem büntethető gazdasági titok megsértése miatt az, aki a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, külön törvényben meghatározott kötelezettségének tesz eleget, vagy aki a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget. Ilyenkor ugyanis bűnmegelőzési érdek érvényesül, és a büntethetőség hiánya akkor is fennáll, ha utóbb a jóhiszeműen tett és üzleti titkot kiszivárogtató bejelentés megalapozatlannak bizonyul. Nem büntethető az a jóhiszemű bejelentő sem, aki a bennfentes kereskedelemmel, piacbefolyásolással vagy a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget.

6.1.7. Számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény

6.1.7.1. Elkövetési magatartás

Az adatvédelemmel kapcsolatos törvényi tényállás, amelynek lényege, hogy bűncselekményt követ el az, aki számítástechnikai rendszerbe a számítástechnikai rendszer védelmét szolgáló intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve, illetőleg azt megsértve bent marad.

Hasonló megítélés alá esik annak a cselekménye is, aki számítástechnikai rendszerben tárolt, feldolgozott, kezelt vagy továbbított adatot jogosulatlanul megváltoztat, töröl vagy hozzáférhetetlenné tesz, illetőleg aki adat bevitelével, továbbításával, megváltoztatásával, törlésével, illetőleg egyéb művelet végzésével a számítástechnikai rendszer működését jogosulatlanul akadályozza.

Bűntetti minősítést von maga után a számítástechnikai rendszerbe való adatbevitel, az ott tárolt, feldolgozott, kezelt vagy továbbított adat megváltoztatása, törlése vagy hozzáférhetetlenné tétele, ha mindez kárt okoz, feltéve hogy az elkövető szándéka jogtalan haszonszerzésre irányult. Hasonló feltételek fennállta esetén büntetendő az is, aki különféle adatmanipulációkkal a számítástechnikai rendszer működését akadályozza.

6.1.7.2. Minősített esetek

A felsorolt cselekmények szigorúbb megítélés alá esnek attól függően, hogy az elkövető magatartása mekkora kárt okoz a sértettnek.

6.1.8. Számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása

6.1.8.1. Elkövetési magatartás

Ezt a bűncselekményt az követi el, aki számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény elkövetése céljából olyan programot készít, szerez meg vagy hoz forgalomba, amely ehhez szükséges vagy ezt könnyíti. Hasonló megítélés alá esik az ilyen program forgalomba hozatala, az azzal való kereskedés, illetőleg annak egyéb módon történő hozzáférhetővé tétele. A tényállás nem csupán programokra, hanem jelszavakra, belépési kódokra és olyan adatokra is vonatkozik, amelyek a számítástechnikai rendszerbe való belépést lehetővé teszik.

A tényállásban szereplő felsorolás nem kimerítő jellegű, hiszen minden egyes olyan magatartásformát, amely a cselekmény megvalósítására alkalmas, tételesen felsorolni nem lehet. Mindebből eredően az is ezt a bűncselekményt követi el, aki ilyen, számítógépes rendszerbe való bejutást megkönnyítő eszközt vagy programot, gazdasági, műszaki, szervezési ismeretet másnak átad.

6.1.8.2. Mentesítő körülmények

A büntetés alól olyan magatartások jelenthetnek mentesítést, mint például az ilyen tevékenység felfedése a hatóság előtt, avagy annak lehetővé tétele, hogy az illetékes szervek a többi elkövetőt kézre kerítsék.

6.1.8.3. A számítástechnikai rendszer fogalma

A jogalkotó az ismertetett törvényi tényállások alkalmazásában számítástechnikai rendszeren az adatok automatikus feldolgozását, kezelését, tárolását, továbbítását biztosító berendezést, vagy az egymással kapcsolatban lévő ilyen berendezések összességét érti.

6.2. A bűnügyi nyilvántartás

Ebben a körben alapvető jogforrás a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény, amelynek már a bevezető rendelkezései körében megtaláljuk a bűnügyi nyilvántartás pontos definícióját. E szerint bűnügyi nyilvántartás a bűntettesek, a kényszerintézkedés és büntetőeljárás alatt állók, továbbá az ujj- és tenyérlenyomatok, fényképek, valamint az úgynevezett DNS-profilok közhitelű hatósági nyilvántartása. Feladata, hogy meghatározott adatokat összegyűjtsön, kezeljen, azokról okiratokat adjon ki, illetőleg hogy az arra jogosultaknak meghatározott eljárási rend szerint adatokat szolgáltasson. A bűnügyi nyilvántartást a fentiekben már érintett Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala vezeti, a nyilvántartás törvényességi felügyeletét pedig a Legfőbb Ügyészség látja el.

6.2.1. A bűnügyi nyilvántartás tartalma

A bűnügyi nyilvántartás tartalmazza annak a személynek az adatait, akivel szemben a bíróság jogerősen a Büntető Törvénykönyvben meghatározott büntetést szabott ki vagy intézkedést alkalmazott, akire vonatkozóan az ügyész a vádemelést elhalasztotta, vagy megrovást alkalmazott, továbbá akivel szemben valamely külföldi bíróság bűnösséget megállapító határozatot hozott.

A bűnügyi nyilvántartásban szerepel az is, aki kegyelemben részesült, akivel szemben előzetes letartóztatást, lakhelyelhagyási tilalmat, házi őrizetet, távoltartást vagy ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, továbbá akit gyanúsítottként, illetve vádlottként büntetőeljárás alá vontak. Ide kerül az is, akinek ujj- és tenyérnyomatát, illetve fényképét vagy DNS-profilját nyilvántartásba vették.

6.2.2. Nyilvántartásfajták

Az adatok kezelése meghatározott szabályok szerint, úgynevezett önálló nyilvántartásokban történik. Ilyen a bűntettesi nyilvántartás, a kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartása, a büntetőeljárás alatt állók nyilvántartása, a daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás, végül pedig a DNS-profilok nyilvántartása.

6.2.2.1. A bűntettesek nyilvántartása

Ennek a nyilvántartásnak az a célja, hogy a büntetett vagy a büntetlen előélet egyszerűen megállapítható legyen, mégpedig azért, mert az erre vonatkozó információk rendelkezésre állása – mások jogaira és biztonságára tekintettel – bűnüldözési, igazságszolgáltatási és nemzetbiztonsági érdek. A bűntettesek nyilvántartása olyan adatokat tartalmaz, mint például a nyilvántartott személyazonosítói, a jogerős ítélet vagy az ügyben született bárminemű lezáró érdemi határozat adatai, az elkövetett bűncselekmény megnevezése, minősítése, elkövetési alakzata, ideje, avagy például az elítélt besorolása aszerint, hogy visszaeső-e. A törvény tételesen felsorolja, hogy a bűntettesek nyilvántartásának milyen további adatokat kell tartalmaznia, összefoglalóan azonban megállapítható, hogy gyakorlatilag minden olyan információ kinyerhető a nyilvántartásból, amely arra vonatkozik, hogy a nyilvántartottat valamely cselekmény miatt büntetőeljárás alá vonták. Tekintettel arra, hogy az egyedi ügyekben történő ítélkezés során az eljáró bíróságoknak igen sokféle adatra lehet szükségük, a nyilvántartásnak komplexnek kell lennie. Így például, ha valamely bűnelkövető büntetését összbüntetésbe foglalták, a bűntettesi nyilvántartásnak arra vonatkozóan is eligazítást kell nyújtania, hogy az alapügyben mely bíróságok jártak el, és azok milyen számon hoztak határozatot. Ha a büntetés végrehajthatósága elévült, a bűnügyi nyilvántartásból annak is ki kell tűnnie, hogy ezt melyik bíróság határozata állapította meg. A bűntettesek nyilvántartásának azokat az adatokat is tartalmaznia kell, amelyek révén a nyilvántartott megítélése kedvezőbbé válik, és az ügyben történt minden egyes, ilyen hatással járó eljárási cselekménynek is szerepelnie kell benne. A bűntettesi nyilvántartásban büntetés-végrehajtási adatok is vannak, így például az, hogy az elítélt mikor és milyen fokozatban kezdte meg büntetését, illetőleg hogy a büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodása idején mikor és milyen időtartamban került sor a büntetés félbeszakítására, avagy ideiglenes elbocsátásra.

Lényeges kérdés, hogy a nyilvántartás miként tartható naprakészen, hiszen a fenti, csupán példálózó jellegű felsorolásból is látható, hogy mekkora mennyiségű információ rögzítése szükséges. A bűntettesi nyilvántartás irányában közlési kötelezettsége az ügyben eljáró bíróságnak, ügyészségnek, nyomozó hatóságnak, illetőleg a büntetés-végrehajtási szervnek, esetenként pedig az igazságügy-miniszternek van, vagyis ez az állandó információáramlás a letéteményese annak, hogy a bűnügyi nyilvántartás komplex és naprakész legyen. Bizonyos adatok vonatkozásában (például közérdekű munka) a települési önkormányzat jegyzőjét kötelezi a törvény adatszolgáltatásra. Természetesen a mai napig előfordulnak olyan esetek, amikor a bűnügyi nyilvántartásba át nem vezetett adat ismeretének hiánya miatt jár el valamely szerv úgy, ahogyan egyébként nem járna el, a technika fejlődése azonban egyre inkább kizárni látszik az ilyen jellegű tévedéseket.

A nyilvántartott természetes személyazonosító adatainak, személyi azonosítójának és lakcímének változását a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi szerve közli. A nyilvántartott állampolgárságának, valamint – névváltoztatás engedélyezése esetén – családi és utónevének változását a Belügyminisztérium ezen ügyekben eljáró szerve közli. Az adatközlést külön jogszabályban meghatározott formában és módon kell teljesíteni. Az adatközlést főszabály szerint a nyilvántartásba vételt megalapozó, illetőleg a nyilvántartott adatot érintő változás bekövetkezésének napjától számított három munkanapon belül, esetenként pedig jogszabály által meghatározott rendszerességgel kell teljesíteni.

A jogszabály azt is meghatározza, hogy az egyes adatok, adattípusok a bűntettesek nyilvántartásában mennyi ideig őrizhetőek. Ebben a körben – tájékoztató jelleggel – csupán néhány esetet nevesítünk, érzékeltetve a szabályozás célját és a nyilvántartás jelentőségét. E szerint azon személyek adatait, akiket szándékos bűncselekmény elkövetése miatt ítéltek szabadságvesztésre, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés beálltától számított tizenöt évig kell kezelni. Ha az elítélés oka gondatlan bűncselekmény, a mentesítés beálltától számítva öt éven át van lehetőség adatok kezelésére.

Annak a személynek az adatai, aki többszörösen van nyilvántartva, akkor törölhetők, ha minden adatra vonatkozóan eltelt a jogszabály szerinti nyilvántartási idő.

A bűntettesek nyilvántartása az általa kezelt adatokról meghatározott szervektől érkező kérelem alapján köteles tájékoztatást nyújtani. Ilyen szervek főként az alábbiak: a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóságok, az igazságügy-miniszter, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a hadkiegészítő parancsnokság, valamint az idegenrendészeti ügyekben eljáró szervek. A törvényben konkrétan nevesített szerveken kívül adatok szolgáltatásának igénylésére jogosult az is, akit a hatáskörébe tartozó feladat ellátása érdekében jogszabály feljogosít a bűnügyi nyilvántartás adatainak megismerésére.

Összefoglalóan - a törvény szó szerinti átvétele nélkül – megállapítható, hogy a bűnügyi nyilvántartás adatainak megismeréséhez alapvető érdek fűződhet bizonyos társadalmilag vagy nemzetbiztonságilag jelentős tisztségek és megbízatások betöltésekor, hiszen ilyen esetben alapvető követelmény a büntetlenség, amely hitelt érdemlően kizárólag a bűnügyi nyilvántartás adataiból állapítható meg.

6.2.2.2. A kényszerintézkedés és büntetőeljárás alatt állók nyilvántartása

E nyilvántartások célja, hogy elősegítsék a büntetőeljárások gyors és hatékony lefolytatását. A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartása tartalmazza az érintett személyes adatait, az elkövetett bűncselekmény megnevezését, minősítését és a kényszerintézkedés időtartamát.

A kényszerintézkedés alatt állókat a kényszerintézkedés megszüntetéséig kell nyilvántartani. Hasonló célokat szolgál, és hasonló adatokat tartalmaz a büntetőeljárás alatt állók nyilvántartása is. Ebben rögzíteni kell a gyanúsítás tárgyává tett cselekmény pontos megnevezését, minősítését és a megalapozott gyanú közlésének időpontját, valamint a büntetőügy iktatószámán és az eljáró szerv megnevezésén túl azokat az eljárási cselekményeket is, amelyekre az eljárás során eddig sor került. Közlési kötelezettsége annak a nyomozó hatóságnak vagy ügyészségnek van, amelyik az ügyben eljár.

A nyomozás felfüggesztéséről, továbbfolytatásáról, illetőleg megszüntetéséről a határozatot hozó nyomozó hatóság, ügyészség, a büntetőeljárás felfüggesztéséről, illetve továbbfolytatásáról, valamint megszüntetéséről, továbbá jogerős befejezéséről a határozatot hozó bíróság közli az adatokat. Az adatközlést a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság három munkanapon belül köteles teljesíteni. Ez a határidő értelemszerűen az alapos gyanú közlésének, a határozat jogerőre emelkedésének napjától számít.

A büntetőeljárás alatt állók nyilvántartásába felvett adatokat a büntetőeljárás jogerős befejezéséig, a nyomozás, illetve a büntetőeljárás megszüntetése esetén a határozat jogerőre emelkedéséig kell nyilvántartani.

6.2.2.3. A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás

Ennek a nyilvántartásnak a célja a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak és más személyek azonosítása, illetve kizárása, a rendkívüli haláleset miatt folyó közigazgatási hatósági eljárásokban az ismeretlen személyazonosságú elhunyt azonosítása, valamint más hatósági eljárásokban, illetőleg igazoltatás esetén az érintett személyazonosságának megállapítása.

A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásban kell nyilvántartani például annak az adatait, ujj- és tenyérnyomatát, továbbá arcképét, akit szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alá vontak, kivéve azt, akivel szemben magánvádas bűncselekmény miatt előterjesztett magánindítvány alapján indult eljárás, függetlenül attól, hogy az ügyész átvette-e a vád képviseletét, és azt, akinek katonai bűncselekménye miatt a katonai ügyész a feljelentést elutasította, és az elbírálást fegyelmi eljárásra utalta. A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás tartalmazza továbbá a bűncselekmény helyszínén rögzített ujj- és tenyérnyomot is. Ebben a nyilvántartásban eredeti rendeltetéséhez kapcsolódóan olyan adatok is szerepelnek, mint az elkövetett bűncselekmény megnevezése, minősítése és az eljáró nyomozó hatóság megnevezése.

Adatszolgáltatási kötelezettsége főszabály szerint az ügyben eljáró azon nyomozó hatóságnak van, amelyik a gyanúsítottat büntetőeljárás alá vonta, ugyanis ennek kell intézkednie a szándékos bűncselekmény alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alá vont személy ujj- és tenyérlenyomatának levétele iránt.

A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásban szereplő adatokat a szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt eljárás alá vont személy elítélése esetén a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítéstől számított húsz évig kell őrizni.

A nyilvántartásból adatigénylésre jogosultak a bíróságok és az ügyészségek, valamint a nyomozó hatóságok és a nemzetbiztonsági szolgálatok, továbbá egyéb, a törvényben meghatározott szervek, amelyek működésüknél fogva ilyen adatok megismerésére jogosultak.

6.2.2.4. A DNS-profil nyilvántartása

E nyilvántartás célja kizárólag meghatározott bűncselekmények elkövetésével gyanúsítottak azonosítása, illetőleg kizárása a büntetőeljárás során.

A DNS-profil nyilvántartásában különösen annak az adatait kell nyilvántartani, akit ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett, vagy a nemzetközi bűnözéssel kapcsolatba hozható, nemi erkölcs elleni erőszakkal megvalósuló, gyermekkorú ellen irányuló, sorozatban vagy szervezett elkövetéssel megvalósuló bűncselekmény alapos gyanúja miatt vontak büntetőeljárás alá. A törvény további bűncselekményeket is nevesít, a felsorolás szó szerinti átvétele azonban nem szükséges ahhoz, hogy lássuk: kiemelt súlyú cselekményekről van szó, amelyek felderítéséhez elsőrendű bűnüldözési érdek fűződik. A DNS-nyilvántartásban kell nyilvántartani továbbá a bűncselekmény helyszínén rögzített anyagmaradványból meghatározott DNS-profilokat is. A nyilvántartás a fentiekben már többször részletezett adatokon túl a DNS-profilt és a hozzá tartozó azonosító kódot tartalmazza.

A konkrét büntetőeljárás során a nyomozó hatóságnak kell intézkednie a bűncselekmény alapos gyanúja miatt eljárás alá vont személy szájnyálkahártya-törletének vagy hajmintájának levétele iránt, ezzel összefüggésben pedig az adatszolgáltatási kötelezettség is ezt a szervet terheli. A törvény rögzíti, hogy a DNS-elemzéshez szükséges szájnyálkahártya-törlet levétele és a hajmintának az emberi testtől való elválasztása nem minősül a személy fizikai sérelmének. Az adatok őrzésére és az adatszolgáltatás igénylésére vonatkozó szabályok többnyire megegyeznek a fentiek kapcsán már ismertetettekkel.

6.2.3. A bűnügyi nyilvántartás közös szabályai

6.2.3.1. Betekintés

A bűnügyi nyilvántartásba kizárólag az adatkezelés jogszerűségének ellenőrzése érdekében van lehetőség betekinteni, és arra is csupán meghatározott szervek, illetőleg személyek jogosultak. Ilyen az igazságügyért felelős miniszter és az adatvédelmi biztos, valamint ezek meghatalmazottja.

6.2.3.2. A nyilvántartás megszüntetése

További garanciális szabály, hogy meg kell szüntetni annak a nyilvántartását, akire vonatkozóan a törvényben rögzített nyilvántartási idő letelt. A nyilvántartás megszüntetése történhet a számítógép adatbázisából való végleges törléssel és a nyilvántartott okmány vagy más adathordozó fizikai megsemmisítésével.

6.2.3.3. Adatszolgáltatás, tájékoztatás

A bűnügyi nyilvántartás kérelemre, a törvényben szabályozott ügyintézési határidőben teljesít adatszolgáltatást, és a kérelemnek meghatározott tartalmi és formai kellékei vannak.

A bűnügyi nyilvántartó az érintettnek a róla nyilvántartott bűnügyi személyes adatáról a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényben foglaltak szerint ad tájékoztatást. Az adatszolgáltatást a szervnek meg kell tagadnia akkor, ha az jogszabályba ütközik, vagy ha a kérelem nem a jogosulttól származik, illetőleg ha a kérelemben megjelölt adatok személyazonosításra alkalmatlanok.

6.2.3.4. Adatok átadása, felhasználása

A nyilvántartásban kezelt adatok statisztikai, illetve tudományos kutatási célra – személyazonosításra alkalmatlan módon – átadhatók és felhasználhatók.

6.2.3.5. Az adattovábbítási nyilvántartás

Az egyes nyilvántartásokból teljesített adatszolgáltatásokról úgynevezett adattovábbítási nyilvántartást kell vezetni, amelynek célja, hogy az adatáramlás visszakereshető, utólag dokumentálható legyen. Az adattovábbítási nyilvántartást a nyilvántartás kezelője vezeti. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell az adattovábbítás időpontját, célját és jogalapját, valamint azt, hogy az adatot ki, illetőleg melyik szerv igényelte.

Az adattovábbítási nyilvántartásból az érintett jogosult megismerni, hogy adatszolgáltatás alanya volt-e. Ez a jogosultság a nyomozó hatóságok és a nemzetbiztonsági szolgálatok részére történt adatszolgáltatás esetén korlátozható vagy kizárható. Az adattovábbítási nyilvántartást az adattovábbítástól számított húsz évig meg kell őrizni.