Mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások bankolásának egyik legérzékenyebb területe a hitelfelvétel. Amikor felmerül igényként vagy szükségszerűségként a pénzügyi fedezet biztosításának az a módja, hogy "külső" forrást vegyünk igénybe, mindig nagyon körültekintően járjunk el. Ez az a terület, amelyet a bankválasztás során a legtöbb szempont szerint kell feltérképeznünk, ahol a lehetőségeket és a kötelezettségeket a lehető legapróbb részletekig meg kell ismernünk, mielőtt döntenénk.
A legelső kérdés minden, hitel felvételére vonatkozó döntés előtt az, hogy megvan-e a fedezet a teljes körű visszafizetésre. Minél hosszabb távra szólóan vesszük fel a hitelt, annál fontosabb, hogy ezt a kérdést úgy válaszoljuk meg "igen"-nel, hogy a fedezettség megléte reális legyen.
Gondoljunk arra, hogy a törlesztés elmaradása milyen következményekkel jár. Mindig mérjük fel pontosan, hogy mit veszítünk akkor, ha nem tudjuk a törlesztést teljesíteni. A veszteség tipikusan: BAR-listára kerülés, valamint a biztosítékok elvesztése.
A BAR-listára kerülés következménye meglehetősen kiszámíthatatlan, de pozitív semmiképpen nem lesz. A bankokat ugyan nem kötelezi semmi arra, hogy a BAR-listán szereplőket zárják ki az ügyfeleik közül, még csak a hitelnyújtás sem korlátozott számukra. Nyilvánvaló azonban, hogy a rossz adós számára lehetőség szerint nem nyújt szolgáltatást a bank, vagy csak akkor vállalja ügyfeleként, ha nagyon erős biztosítékokat nyújt.
További negatív hatása a BAR-listának, hogy kizárjuk magunkat az állami támogatások köréből, a közbeszerzési eljárásokban való részvételtől, az EU-pályázatokból. Cégvezetőként tehát érdemes nagyon megfontolni, mikor és mit vállalunk a hitelfelvétel körében a cash flow javítása, beruházás stb. érdekében.
A biztosítékok banki igénybevétele is meglehetősen jelentős negatív hatásokkal jár.
Amikor helyettünk a kezesnek kell helytállnia, az a teljes vagyonát kénytelen adott esetben felhasználni. Kérdés, mi magunk vállalnánk ilyen kockázatot?
Amikor az ingatlanra bejegyzett jelzálogjogot a bank érvényesíti, akár az ingatlan elárvereztetése keretében is, jelentős veszteségünk keletkezik. Magánszemélyként elveszíthetjük a lakásunkat, vállalkozóként az üzemet. Ráadásul nagyon rossz kihozatallal, hiszen az értékesítés során a vételár mélyen alatta maradhat a forgalmi értéknek, ráadásul a befolyt összegből levonják az összes költséget (nemcsak a tőketartozást és a kamattartozást). A fennmaradó összeg tehát igencsak csekély lehet, ha meggondoljuk, hogy a peres és a végrehajtási költségekre is fedezetet nyújt.
A törlesztés nem fizetése esetén a bankgaranciát a kedvezményezett "lehívja", a bankgaranciát kibocsátó bank pedig haladéktalanul és automatikusan érvényesíti a teljes vonatkozó követelését velünk szemben. Ez pedig ugyancsak tetemes összeg lehet, figyelemmel a költségekre, díjakra.
A kölcsön visszafizetésének biztosítékaként nyújtott óvadékot azonnal elveszítjük, ha nem fizetünk. Az óvadék tárgyától függően elveszítjük tehát a betétet és az értékpapírokat, utóbbiakat ráadásul kényszerértékesítési áron, tehát általában nagyon kedvezőtlen elszámolással.
Ugyancsak elveszítjük a zálogtárgyat, hiszen abból a bank kielégíti a követelését, az elszámolásra pedig ugyanazok a számunkra kedvezőtlen feltételek érvényesülnek, mint az ingatlan eladása, vagy az értékpapírok eladása esetén.
A lehető legkedvezőbb hitel felvételére törekedjünk.
Minden hitelkonstrukció igénybevételének alapvető feltétele, hogy az a lehető legkedvezőbb legyen annak a számára, akinek folyósítják. Természetesen a "lehető legkedvezőbb" kritérium – valójában kritériumegyüttes – mindig "személyre szabottan" értelmezhető és értelmezendő, akár a vállalati, akár pedig a lakosságnak nyújtott banki szolgáltatásokat vizsgáljuk.
Milyen célból, mekkora összeget, kinek, mikor, milyen folyósítási és visszafizetési feltételekkel?
Bárki és bármilyen típusú hitelt kíván igénybe venni, "mindössze" erre az 5 kérdésre kell megfelelő választ találnia. Mindaddig, amíg a válaszok közül akár csak egy is hiányzik, vagy bármelyik válasz nem teljesen egyértelmű, nem szabad a hitelszerződést aláírni. Más megfogalmazásban: az 5 kérdés megválaszolásával lehet a személyre szabott, a felvenni szándékozott lehető legkedvezőbb hitelt kiválasztani.
6.1. A hitelfelvétel célja
Először azt kell meghatározni, hogy milyen célból szükséges számunkra a hitel. Magánszemélyként leggyakrabban aktuális lakhatási problémánk megoldásához, ingóság vásárlásához, vagy szabad felhasználásra akarjuk a hitelt.
A cél tehát:
– új építésű vagy használt lakás/lakóház megvásárlása vagy építési kölcsön felvétele,
– nagyobb értékű árucikk, tipikusan személygépkocsi, egyéb jármű megvásárlása,
– személyi kölcsön felvétele nyaraláshoz, családi örömök vagy éppen családi problémák megoldásához.
Vállalkozások esetében a hitelfelvétel célja sokkal összetettebb és lényegesen többféle lehet. Pontosan határozzuk meg saját magunk számára a hitelfelvétel célját, hiszen ez befolyásolja a szükséges összeget, a futamidőt, stb.
Vállalkozások tipikus hitelfelvételi céljai:
– cash flow-probléma kezelése folyószámlahitel segítségével,
– folyó fizetés biztosítása hitelkártyával,
– beruházás finanszírozása,
– lízing finanszírozása.
6.2. A szükséges hitelösszeg
Ha a hitelfelvétel célját meghatároztuk, el kell döntenünk, mekkora összegre van szükségünk. Kiindulás lehet az optimális összeg, amelyet azonban célszerű mindig összevetni a minimálisan szükséges hitelösszeggel. A tapasztalatok szerint általában a kettő közötti lesz végül a ténylegesen felvett hitel összege.
A hitel nagyságának meghatározása jelentős mértékben a hitelfelvétel céljától függ, hiszen a lakásvásárláshoz vagy építkezéshez lényegesen nagyobb összeg kell, mint a tv-vásárláshoz vagy a nyaraláshoz. Ugyancsak más a hiteligénye a zöldmezős beruházásnak, mint egy könnyűszerkezetes szerelőcsarnok létrehozásának, vagy éppen anyagbeszerzésnek alvállalkozói feladatok ellátásához.
A célon kívül, de azzal szoros összefüggésben a hitelösszeg fontos befolyásoló tényezői a folyósítási és a visszafizetési feltételek, amelyek sokszor a korlátokat jelentik a hitelfelvétel során. Mérlegeljük tehát reálisan, mekkora összeget tudunk ténylegesen visszafizetni, figyelembe véve a kamatokat és különböző díjakat, egyéb járulékos költségeket is.
6.3. Kinek a számára vegyük fel a hitelt?
Gyakori probléma a banki hitelezés során, hogy menet közben válik nyilvánvalóvá, tulajdonképpen ki fogja felhasználni az igényelt összeget. Magánszemélyként lehet, hogy saját szükségleteinket elégíti ki pl. a lakáshitel, az áruvásárlási hitel, vagy a személyi kölcsön. Ha a gyerekünket/unokánkat akarjuk segíteni a hitellel, azt többféle módon is megtehetjük. Lehetünk mi az adóstársak, de vállalhatjuk a készfizető kezességet, vagy nyújthatjuk a biztosítékot azzal, hogy hozzájárulunk jelzálogjog bejegyzéséhez a tulajdonunkat képező ingatlanon. Mindezt előre, a banki ajánlatok megkeresése előtt, végig kell gondolni, hiszen számunkra jelentősen eltérő feltételeket jelent, milyen minőségben szerződünk a hitelfelvétel során.
Vállalkozóként a kérdés inkább úgy tehető fel: biztos, hogy a mi vállalkozásunknak van szüksége az összegre, vagy mi a biztosítékot adjuk más vállalkozás hitelfelvételéhez, illetve azért kényszerülünk hitelfelvételre, mert a vevőink tartozása olyan mértékű, hogy nem teszi lehetővé a további zavartalan működtetést. Ha nem közvetlenül a saját vállalkozásunk igénye követeli meg a hitelfelvételt, különösen körültekintően mérlegeljük, mely bankban és milyen feltételekkel vesszük fel.
6.4. A hitelfelvétel időpontja
Nagyon fontos jól meghatározni a hitelfelvétel időpontját. Az időzítést alapvetően két tényező befolyásolja. Egyrészt az, hogy mikor van szükségünk a hitelre, mikor kívánunk fizetni a hitel alapján folyósított kölcsönből. Másik lényeges befolyásoló tényező az, hogy mikor tudjuk elkezdeni a törlesztést.
Ha nem halasztott fizetésű hitelt kapunk, előre végig kell gondolni a kiadásainkat és a felmerülésük időpontját. Ennek alapján pedig ki kell számítanunk, mikor lesz a legelőnyösebb a hitelfelvétel, mikor kell az önerő után vagy helyett a bank által folyósított pénzösszeget felhasználnunk.
A hitelfelvétel időpontját természetesen a banki ügyintézés időigénye is befolyásolja, amelyre jó előre fel kell készülnünk, tehát számításba kell vennünk, milyen feladatokat kell elvégeznünk, milyen dokumentumokat kell beszereznünk ahhoz, hogy a bank dönteni tudjon, és mennyi időt határoz meg a bank a hitelbírálathoz, majd a hitel tényleges folyósításához.
6.5. A folyósítási feltételek
Minden banki hitel igénybevétele többféle feltétel teljesítésétől függ. A hitelszerződés fontos rendelkezése a folyósítás időpontja, azaz azon nap, amikor a pénzösszeg ténylegesen a rendelkezésünkre áll.
A bankok – hitelkonstrukcióktól függően – számos feltétel teljesítését igénylik a folyósításhoz.
Magánszemélyeknek nyújtott hitelek körében ilyen feltétel lehet pl. az adásvételi szerződés benyújtása a földhivatalban lakásvásárlás esetén, építési engedély benyújtása építési hitel első részletének folyósításához, lakhatási engedély benyújtása az utolsó részlet folyósításához stb., ingatlanjelzálog-jog, elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba stb.
Vállalkozóknak nyújtott hitel folyósítási feltétele általában a biztosíték rendelkezésre állása (tehát a jelzálogjog bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba, az óvadék elhelyezése, a kezességi szerződés megkötése), valamint az engedményezési szerződés megkötése, a hitelszerződés közokiratba foglalása, felhatalmazó levél benyújtása más banknál vezetett bankszámláink vonatkozásában stb. Mindez kiegészülhet a hitel céljával összhangban egyéb kikötések teljesítésével.
6.6. A hitelnyújtás folyamata
A hitelekre vonatkozó, illetve azokkal kapcsolatos általános feltételek vizsgálata mellett azt is fel kell mérnie mind a magánszemélyeknek, mind a vállalkozóknak, hogy a hitelnyújtás folyamata hogyan alakul. A bankok közötti választást ugyanis jelentős mértékben befolyásolhatja, hogy mennyire gyorsan és hogyan jutunk hozzá a hitelhez.
Meg kell tehát ismernünk a kiválasztott bank hitelezési gyakorlatát, azt, hogy mit kell tenniük a hitelt felvenni szándékozó vállalkozóknak, magánszemélyeknek, és hogyan járnak el a bankok a hitelezési folyamatban.
Bármennyire is kellemes lenne mind a hitelfelvevő magánszemélyek, illetve vállalkozások, mind pedig a bankok számára, a hitelnyújtás nem korlátozható egyetlen cselekményre, nevezetesen a hitel folyósítására a bank részéről, illetve a hitel igénybevételére a vállalkozás részéről. A hitelnyújtás maga hosszabb-rövidebb ideig tartó folyamat, amelynek a tartama önmagában nem befolyásolja azt, hogy a folyamat során hány mozzanaton kell végighaladnia a hitelfelvevőnek. Inkább az a jellemző, hogy a folyamat hosszától függetlenül egyetlen lépés sem hagyható ki. A különbség csupán abban áll, hogy az egyes szakaszokhoz tartozó feladatok teljesítéséhez mennyi idő kell, és kinek a tevékenysége szükséges hozzá. Az időtényező általában attól függ, hogy az adott feladat elvégzését lehet-e egyszerűsíteni és ezzel (is) gyorsítani. Ebben a körben a hitelkérelem mellékleteinek beszerzése és a hitelbírálat érdemel kiemelt figyelmet, mert ez az a két szakasz, amelynek sikeres teljesítése sok feladat elvégzését követeli meg, mind a hitelfelvevőtől, mind pedig a banktól.
6.7. A hitelnyújtás szakaszai
A hitelnyújtás szakaszai a következők:
– felkészülés a hitel igénylésére,
– a hitelkérelem benyújtása,
– döntés a hitelkérelemről,
– a hitel folyósítása,
– a hitel igénybevétele,
– a hitelfelvevő teljesítése,
– a hitelszerződés megszűnése.
Ez a szakaszolás önkényes. Azon szempont alapján készült, hogy melyek azok az összevonható feladatcsoportok, amelyek a hitelezés körében, vagy a hitelfelvevő vagy a bank tevékenysége során egységet képeznek.
A felsorolt szakaszok időigénye, illetve az egyes szakaszokban elvégzendő feladatok mennyisége és terjedelme jelentősen eltér egymástól.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a hitelnyújtás szakaszai egymásra épülnek, bármelyik kihagyására vagy sorrendjük felcserélésére általában nincsen mód. A folyamat viszont gyorsítható, elsősorban a hitelt igénylő vállalkozás részéről. A gyorsítás elsősorban úgy lehetséges, ha a vállalkozó előzetesen felkészül a hiteligénylés benyújtására, teljeskörűen tájékozódik, és megszerez minden szükséges dokumentációt, iratot, amelyet be kell nyújtania a hitel igénylése során a bankhoz.
A továbbiakban az egyes szakaszokhoz kapcsolódva összegezzük a banki hitelezési gyakorlat hitelbírálati folyamatát, mivel ennek ismerete segíthet eldönteni, mikor és honnan veszünk igénybe hitelt. A cél az, hogy részleteiben is megismertessük a bankok eljárását, azokat a szempontokat, amelyek alapján kialakul a bankok döntése. Természetesen nem állítható, hogy minden hitelkérelem esetében minden mozzanat pontosan ugyanúgy következik, ahogyan azt bemutatom, de a folyamat lényeges elemei mindig megegyeznek. Ez pedig hozzásegíthet ahhoz, hogy a bankválasztás megalapozottabb legyen.
6.7.1. Felkészülés a hitel igénylésére
A hitelezés hosszadalmas folyamatában az első szakasz akkor kezdődik, amikor a vállalkozás vezetésében felmerül a hitel igénylésének gondolata. Ezt követően a hitelfelvétellel kapcsolatos minden cselekmény azt a célt szolgálja, hogy a bank döntsön, és a hiteligénylő hozzájusson az igényelt összeghez.
A felkészülés során elsősorban a hiteligénylőknek kell sokféle feladatot elvégezniük. A bankok csak arra kötelesek, hogy kielégítsék a náluk érdeklődők információigényét, korrektül és lehetőség szerint teljeskörűen válaszoljanak a hitellel kapcsolatban feltett valamennyi kérdésre. A pontos tájékoztatás a bankok részéről nem csupán a hitelfelvevők számára előnyös, hanem azt is megalapozza, hogy a hitelkérelem benyújtását követően a lehető legkisebb munkaráfordítással a lehető leggyorsabban tudjon dönteni a bank a hitelkérelemről.
A felkészülés a következő két feladatot foglalja magában:
– tájékozódás a hitelnyújtás feltételeiről és
– felkészülés a hitelkérelem benyújtására.
6.7.1.1. Tájékozódás a hitelnyújtás feltételeiről
A cél ismeretében kell és lehet körülnézni a bankoknál, milyen feltételekkel adnak hitelt. Érdemes alaposan megismerni a kínálatot, és pontosan összehasonlítani az egyes bankok ajánlatait és feltételeit. Ismételten hangsúlyozni kell annak fontosságát, hogy a tervezet hitelfelvétel minden lényeges feltételét előre fel kell térképezni ahhoz, hogy a hiteligénylő a maga számára jó döntést tudjon hozni.
A tájékozódás során gyakori probléma, hogy csak a kamatot, illetve a teljes hiteldíjmutatót nézik meg a leendő ügyfelek, az egyéb feltételekkel nem foglalkoznak, pedig az "ördög" a hitelnyújtás körében is éppen a részletekben lakozik, és ha nem figyelünk, csak az elutasított hitelkérelemben, vagy a hitelfelvevő számára nem tökélesen megfelelő kondíció láttán döbbenünk rá, hogy néhány információt elfelejtettünk megkérdezni, vagy éppen máshogyan gondoltuk, mint ahogy a bank a konkrét hitelkonstrukciót ajánlja.
Vegyük sorra, mely kérdésekre kell választ kapnunk a felkészülés keretében!
Először is tisztáznunk kell, hogy kaphatunk-e olyan célra hitelt, amelyhez a vállalkozásnak, magánszemélynek szüksége van. Előfordulhat, hogy kezdő, vagy éppen csak megalakult, pláne bejegyzés alatt álló vállalkozásoknak nem kíván hitelt nyújtani valamely bank. Erről a banki ügyintézők pontos felvilágosítást adnak, de csak akkor, ha feltesszük a kérdést. Elsősorban magát hibáztathatja az a vállalkozás, amely felkészületlensége vagy elnagyolt felkészülés miatt utóbb értesül arról, hogy valamilyen oknál fogva maga nem jogosult az általa kívánt hitelre.
Külön ügyelni kell arra, hogy napjainkban gyakori a meghatározott "célcsoportnak" kínált hitel, ilyen pl. a Széchenyi Kártya konstrukció, az orvosok számára a praxisjog megvásárlásához nyújtott hitel, az ugyancsak orvosoknak nyújtott, támogatott eszközvásárlási hitel, a közjegyzőknek vagy a gyógyszerészeknek nyújtott hitel, valamint a vállalkozások nagyon széles körét érintő kisvállalkozói hitel. Ezeket kizárólag akkor érdemes igényelni, ha igazolni tudja a hiteligénylő a célcsoporthoz tartozását, tehát megfelel a hitelfolyósításhoz szükséges követelményeknek. A bankok általában úgy alakítják ki a hitelekről szóló tájékoztatójukat, hogy abban egyértelműen felsorolják, kiknek szánják az adott típusú hitelt. Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek nyilvánvalóan nem tartoznak ebbe a körbe (mert például a foglalkoztatottak száma nagyobb, mint ami a MIDI-hitelhez szükséges, az árbevétel nem éri el azt az összeget, amit feltételként előír a bank stb.), nem is érdemes kísérletezniük azzal, "hátha elcsúszik" az igénylésük. A bankok mai számítástechnikai rendszere már egyértelműen alkalmas arra, hogy gyorsan "kiszűrje" a hitelfeltételeknek nyilvánvalóan meg nem felelő igénylőket.
Mindez érvényes a magánszemély hiteligénylők vonatkozásában is, azzal a különbséggel, hogy velük szemben más kizáró feltételek érvényesülnek. Ilyen mindenekelőtt a nem kellő anyagi háttér (alacsony jövedelem, vagy éppen a jövedelem hiánya). Ugyancsak idetartozik a BAR-listán levő név, bár ebben a körben általában különbséget tesznek a bankok azon hitelfelvevők között, akik "aktív" BAR-listások, tehát meg nem fizetett tartozásuk áll fenn, illetve már "passzív" BAR-listások, tehát már megfizették a tartozásukat, de nem telt el az 5 éves időtartam, ami után törlik a nevüket.
Hitelfelvétel tervezése során mindig gondoljuk meg, nem lehet-e a nevünk a BAR-listán. Kétség esetén célszerű ellenőrizni, és azt is felmérni, hogy melyik bank mekkora jelentőséget tulajdonít a BAR-listán való létnek.
6.7.1.2. A felvehető hitel nagysága
A tájékozódás során természetesen meg kell kérdezni, hogy mekkora összegű hitelt igényelhetünk az adott célra.
A kis forgalmú cégek általában nem kapnak százmilliós nagyságrendű hitelt, de az ő pénzigényük ennél szűkebb forrásokkal jól kielégíthetők. A hitel összege szempontjából azonban nemcsak a forgalom lényeges, hanem a cég tőkeereje is. Ezt pedig a törzstőke, illetve az alaptőke nagyságával mérik a bankok. Hozzá kell tenni azt is, hogy vizsgálják a jegyzett tőkén felüli vagyont is, mind annak nagyságát, mind pedig összetételét.
A hitel maximális összegére vonatkozó kérdést természetesen a magánszemély hiteligénylőknek is fel kell tenniük, kiegészítve azzal, hogy mely tényezők befolyásolják, megkapja-e a lehetséges maximális összeget.
6.7.1.3. Hitel devizában vagy forintban
Mindig vizsgáljuk, milyen devizában érdemes felvenni a hitelt. Önmagában a közölt aktuális kamat nem elegendő annak eldöntéséhez, hogy melyik devizanem lesz az előnyös – legalábbis várhatóan, az aktuális ismereteink alapján -, a legkedvezőbb számunkra.
Különösen a magánszemélyek számára jelent nagy dilemmát a forintban vagy svájci frankban kérje-e a hitelt kérdés megválaszolása. A vállalkozásoknak is érdemes azonban előzetesen elemezniük, várhatóan mikor járnak jobban.
A hitel devizanemének kérdésében nincsen lehetőség mindenképpen jó válasz adására. A pillanatnyi körülmények és a prognosztizálható tendenciák alapján lehet arra következtetni, hogy valamely deviza várhatóan erősödik vagy gyengül, és ezzel a hiteltörlesztési kötelezettség számunkra kedvezően vagy kedvezőtlenül alakul.
Amit mindenképpen szem előtt kell tartanunk: ha nem forintban, hanem külföldi devizában vesszük is fel a hitelt, a törlesztés lényegében magyar forint felhasználásával történik, hiszen a törlesztéskor a bank a hitelszerződésben meghatározott módszerrel számított árfolyamon vált át forintot a teljesítés devizanemére. Ezért mondják, hogy a külföldi devizában felvett hitel árfolyamkockázatát kell mérlegelni, és ezt a kockázatot vállalni, ha a hitelünk nem magyar forint alapú.
6.7.1.4. A hitelbírálat időtartama
A hitelfelvevők számára fontos tényező a hitelbírálat időtartama, ami néhány naptól akár 30 vagy több napig is terjedhet. Azon hiteleket, amelyeket gyors vagy gyorsított hitelbírálat alkalmazásával nyújtanak, általában külön kiemelik a bankok. Minden esetben lényeges azonban, hogy csak a hiánytalannak minősített hitelkérelem beadásának napját követő naptól számít a hitelbírálati idő.
6.7.1.5. Kitöltendő adatok
Nagyon részletes információkat kell szerezni arról, hogy a kérelemben milyen adatokat kell kitölteni. Ehhez a bankoktól elkérhető az általuk alkalmazott hitelkérelem, általában nyomtatvány formájában. Érdemes először figyelmesen elolvasni, és ezután megkérdezni mindazt, ami nem világos, esetleg félreérthetőnek tűnik. Ha valamilyen okból nem a bankfiókban kapjuk a tájékoztatást, akkor is kellő időt kell szánni arra, hogy pontosan megismerjük a különböző bankoknak a hasonló konstrukciókhoz rendelt feltételeit.
6.7.1.6. Csatolandó dokumentumok
Kiemelt figyelmet érdemel a csatolandó dokumentumok köre. A hitelkérelem minden esetben tartalmazza azon okiratok, dokumentumok felsorolását, amelyeket csatolnia kell a hiteligénylőknek. Az ügyfelek széles körének, nagy tömegben nyújtott hitelek esetében a gyorsabb ügyintézés érdekében a bankok pontosan feltüntetik, hogy mely okiratok szükségesek eredeti példányban, közülük melyeket kell átadni, és melyeket kell csak bemutatni a banki ügyintézőnek. Nem érdemes másolattal kísérletezni olyan dokumentumoknál, ahol eredetit kérnek, mert az ügyintéző nem jogosult megváltoztatni azt a - számára is kötelező – rendelkezést, amit a hitelkérelem tartalmaz. A vitatkozás csak időhúzásra alkalmas, a standard kötelezettségek teljesítésétől a bankok nem tudnak eltekinteni. A látszólagos ügyintézői "szőrösszívűség" valójában a hitelkérelmet benyújtók érdekeit szolgálja, hiszen az egységes dokumentáció lehetővé teszi a bank számára, hogy gyorsan és hatékonyan ellenőrizze, megvan-e minden szükséges dokumentum.
6.7.1.7. Biztosíték
A tájékozódás során egyértelműen tisztázni kell, hogy a hitelnyújtáshoz kér-e biztosítékot a bank. Általában szükséges valamilyen biztosíték nyújtása. A biztosítékok többfélék lehetnek. A bankok általában a következő típusú biztosítékok nyújtását kérik:
– jelzálogjog bejegyzése ingatlanra (mind magánszemély, mind vállalkozó hiteligénylő esetében),
– zálogjog – általában keretbiztosítéki zálogjog - ingóságokra (elsősorban vállalkozó hiteligénylő esetében),
– készfizető kezesség (mind magánszemély, mind vállalkozó hiteligénylő esetében),
– árbevétel-engedményezés (vállalkozó hiteligénylő esetében, kivételesen magánszemély hiteligénylő esetében pl. ingatlan bérbeadásából származó bevétele elfogadható),
– opciós jog kikötése (mind vállalkozó, mind magánszemély hiteligénylő esetében),
– betételhelyezés speciális lekötéssel (mind magánszemély, mind vállalkozó hiteligénylő esetében),
– értékpapír letétbe helyezése (mind magánszemély, mind vállalkozó hiteligénylő esetében),
– óvadék, amelynek körében jellemző az értékpapír óvadékba adása (mind magánszemély, mind vállalkozó hiteligénylő esetében),
– előfordul bankgarancia nyitásának kérése, de ezt az eszközt elsősorban a szindikált hitelek nyújtása és a projektfinanszírozás során kérik a bankok.
Mindezeken kívül a hitelnyújtásnak általában feltétele – és ezt a hitelszerződés tartalmazza - a beszedési megbízás adása a cég más bankoknál vezetett bankszámlái vonatkozásában.
A hitelfelvételről döntés előkészítése során egyértelműen tisztázni kell a biztosíték nyújtásának feltételeit, módját, összegszerűségét, a banki kielégítés mechanizmusát. A különböző bankok vonatkozó válaszai jelentősen befolyásolhatják a bankválasztást.
A hitelbírálatra felkészülésnek része az ügyfélnek arra vonatkozó informálódása, és annak alapján az érdemi cselekvés, hogy a biztosítékok rendelkezésre álljanak. Jelenti ez a jelzálogjoggal terhelendő ingatlan tulajdoni lapjának beszerzését, a megállapodást a készfizető kezessel arról, hogy elvállalja a kezességet, a forgalom és főleg a fizetésre kötelezettek számbavételét az árbevétel-engedményezés vonatkozásában, felkészülést az óvadék elhelyezésére, bankgarancia fedezetének biztosítására stb.
6.7.1.8. A hitelnyújtás egyéb feltételei
A tájékozódás során fontos megismerni, hogy a hitel nyújtását köti-e egyéb feltételekhez a bank. Ilyen feltétel lehet pénzforgalmi bankszámla megnyitása a banknál, a cég forgalmának a hitelt nyújtó banknál vezetett számlájára "terelése", a szerződés közokiratba foglalása stb.
A felsoroltakon kívül meg kell ismernie a hitelt felvenni szándékozónak a hitel folyósításának feltételeit, hiszen ebből állapítható meg, hogy ténylegesen mikor és hogyan juthat "pénzhez" a hiteligénylő, kell-e ehhez meghatározott feltételeket teljesítenie, pl. számlát benyújtani stb.
6.7.2. A tájékozódás forrásai
A hitelnyújtás feltételeiről többféle forrásból szerezhetünk információkat. Célszerű, ha minden elérhető információforrást megkeresünk, és minden lehetséges információt összegyűjtünk, rendszerezünk és feldolgozunk. A feldolgozás azt jelenti, hogy összehasonlítjuk a különböző bankok ajánlatait, összevetjük a feltételeket, így választjuk ki a számunkra legkedvezőbbet. Az összehasonlítást célszerű táblázatos forma segítségével elvégezni, mivel így könnyen áttekinthető lesz az anyag, pontosan láthatók a különböző elemek azonosságai és eltérései. Könnyen megállapíthatóak tehát a kamatok, az, hogy milyen címen és milyen összegű díjat számítanak fel a különböző bankok stb. Ráadásul egyszerűbbé válik annak megállapítása, ha valamelyik ajánlat nem teljes körű, valamelyik adat hiányzik belőle.
6.7.3. A hitelkérelem benyújtása
A bankválasztás keretében folytatott tájékozódás fontos része annak felmérése, hogy a különböző bankok a hitelezési folyamat további szakaszaiban hogyan járnak el.
A hitelkérelem benyújtása körében ismerjük meg és hasonlítsuk össze, mikor, hol lehet benyújtani a kérelmet, mit kell csatolni hozzá. "Tömegtermékek", tehát olyan hitelek esetében, amelyeket nagyszámú ügyfélnek nyújtanak – ilyen pl. a Széchenyi Kártya konstrukció keretében nyújtott hitel, a folyószámlahitel stb. - a hitelkérelmek és mellékletei átvétele rutinfeladat az ügyintézők számára, viszonylag gyorsan elvégzik a szükséges ellenőrzéseket.
A speciális konstrukciók keretében nyújtandó hitel esetében a hitelkérelem benyújtása maga is hosszabb időt vesz igénybe, a vállalati referens az ügyféllel előzetesen folytatott tárgyalások alapján állítja össze azt a listát, amely tartalmazza a banki "követelményeket", és a hitelkérelem benyújtásakor azt ellenőrzi, hogy e követelményeket formai szempontból kielégíti-e a dokumentáció.
6.7.4. Döntés a hitelkérelemről
Mire terjed ki a banki ellenőrzés a hitelkérelem benyújtásakor?
Az ügyintézők – függetlenül attól, hogy a hitelt igénylő céggel napi kapcsolatban álló referensek, vagy az egyes fiókokban dolgozó ügyintézők – a benyújtott hitelkérelmeket az alábbi két szempont szerint ellenőrzik. Egyrészt, hogy hiánytalanul kitöltötte-e az igénylő a kérelmet. Végignézik tehát, hogy minden kérdésre válaszoltak-e a nyomtatványon, ahol választási lehetőséget biztosít a bank, ott megjelölték-e valamelyik változatot, cégszerűen írták-e alá a kérelmet.
Másrészt megvizsgálják, hogy csatolta-e az igénylő az igénylőlapon felsorolt összes dokumentumot.
6.7.4.1. Benyújtandó dokumentumok
A leggyakrabban kért dokumentumok a következők:
– 30 napnál nem régebbi cégkivonat. Gyakori probléma, hogy a cégkivonat ennél régebbi, és azt a bank nem fogadja el. Sokszor felajánlják a bankok, hogy saját számítógépes rendszerükben online módon lehívják a cégkivonatot az Igazságügyi Minisztérium online rendszeréből, természetesen az ügyfél költségére, ami néhány ezer forintos kiadás. Előnye ennek a megoldásnak, hogy nem kell a cégbíróságon sorban állni, és valamivel olcsóbb is, mint a cégbíróság által kiállított cégkivonat,
– a cégjegyzésre jogosultak hiteles cégaláírási nyilatkozata (más néven: aláírási címpéldány). Ez az okirat lehet többéves is, ha a hatályos cégkivonat azt igazolja, hogy a képviselő személye nem változott. Nem kérik a cégaláírási nyilatkozat csatolását abban az esetben, ha a képviselő aláírása már szerepel a banki adatbázisban, tehát úgynevezett specimenizált ügyfél,
– a vállalkozás utolsó mérlege, amely értelemszerűen a legutolsó kötelezően benyújtandó mérleg és az eredménykimutatás,
– különböző nyilatkozatok (rendszerint az adóhatóság, illetve a tb nyilatkozata szükséges arról, hogy köztartozása nem áll fenn a cégnek),
– a biztosítékokra vonatkozó okiratok, közülük a tulajdoni lap másolata, illetve a készfizető kezes nyilatkozata a leggyakoribb, magánszemély hiteligénylők esetében a személyi okmányokat, valamint a pénzügyi hátteret igazoló dokumentumokat (jövedelemigazolás, közüzemi számla befizetése stb.) ellenőrzik, a biztosítékok meglétén kívül.
6.7.4.2. A hitelt kérő minősítése
A hitelkérelemre vonatkozó banki döntés körében előre tisztázzuk, mit és mennyi idő alatt vizsgál a bank. A benyújtott és a bank által átvett hitelkérelmet a bank érdemben megvizsgálja, és dönt az abban foglaltakról. A döntés a hitelbírálat folyamatának végén alakul ki. Minden hiteligénylő átesik a hitelbírálat folyamatán, ha banktól igényli a pénzösszeget.
A magyarországi bankok gyakorlata teljesen egységes abban, hogy hitelt igénylő ügyfeleiket valamilyen módon – és többféle szempont szerint – minősítik, egyszerűen azért, mert meg kell győződniük az igénylő hitelképességéről.
A minősítés maga hosszabb-rövidebb ideig tartó folyamat eredménye, amely alapul szolgál a bank döntéséhez a hitelnyújtáshoz.
A kérelem érdemi, tehát tartalmi vizsgálata, amikor már nincsen jelen az ügyfél. Ez a vizsgálat egyúttal a minősítést, közkeletű szóval a scoringot is magában foglalja.
A minősítés pontos szempontjai, valamint a minősítési értékek nem publikusak, azokról a bankok nem adnak felvilágosítást az ügyfeleknek. Azokból az adatokból azonban, amelyeket az ügyfeleknek meg kell adniuk, teljesen egyértelmű, hogy mit vizsgálnak a bankok az ügyfél minősítése körében.
A vizsgálat alapvetően objektív jellegű, hiszen a bankhoz benyújtott adatok feldolgozását jelenti, amelyet kiegészítenek a bankok a más forrásból rendelkezésükre álló adatokkal, információkkal, valamint természetesen érvényesülhetnek bizonyos szubjektív elemek is. Ez utóbbi megjegyzés arra utal, hogy a referens, illetve az ügyintéző véleménye, megítélése is részét képezheti a minősítésnek, bár nyilvánvalóan csak relatíve kis súllyal.
A banki minősítés folyamatát, tehát azt, hogy adott hitelkérelem vonatkozásában mit vizsgál a bank, alapvetően a hitelnyújtás célja és a hitel összege befolyásolja. Ebben a megközelítésben azt veszik figyelembe a bankok, hogy a hitellel egy-egy ügyletet vagy pedig a vállalkozást globálisan finanszírozzák-e. Magánszemélyek esetében a vizsgálat tárgya a hitel céljának és összegének, valamint a futamidőnek a figyelembevételével a megtérülés ellenőrzése.
Példa: A rövid lejáratú bankhitelek a vállalkozás forgótőkéjét növelik, tehát a vállalkozást globál módon finanszírozzák, nem pedig egy-egy adott ügylethez kapcsolódnak. Következésképpen globál vállalkozási finanszírozás esetén a vállalkozás egészének pénzügyi helyzete, és nem egy vagy egyes ügyletek megtérülésének kilátásai érdeklik a bankot. Azt vizsgálja tehát, hogy milyen a vállalat múltbeli működése, mennyire volt eredményes, és ebből következtet a jövőre, vagyis arra, hogy az adós vissza tudja-e fizetni a kölcsönt. Erre a kérdésre a vizsgálat a pénzügyi kimutatások, elsősorban a mérleg és a bevételi kimutatások feldolgozásával és elemzésével adhat választ. A bank tehát az erre vonatkozó dokumentumokat kéri benyújtani.
Az egy-egy ügylethez kapcsolódó hitelek, mindenekelőtt a beruházási hitel vagy a "célhitel" (pl. praxishitel) megtérülési feltételeinek megállapításához más banki megközelítés szükséges, hiszen ezekben az esetekben egy ügylet megtérülésének kilátásait kell megítélnie a banknak. Ekkor sem mellőzhető természetesen a vállalkozás egészének vizsgálata, nyilvánvalóan a múltbeli működés alapján, de a minősítés súlypontja eltolódik a konkrét ügyletre.
Egyéb, speciális bankhitelek esetében a hitelre vonatkozó döntést sajátos meggondolások motiválják a bankok részéről. A projektfinanszírozási hitelek esetében például a hitelbírálat alapvető szempontja az, hogy a projekt keretében a jövőben létrehozandó beruházás hogyan biztosítja a kölcsön megtérülését a bank számára.
A konkrét ügyben érvényesülő megfontolásokat a bankok előzetesen meghatározott rendszer szerint súlyozzák, a scoring keretében. Az értékelés szempontjai közül az objektív szempontok képviselik a nagyobb arányt. A vállalkozás szempontjából sikeres hitelbírálat elősegítése céljából az objektív kritériumokat érdemes részletesen is megismerni. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az objektivitás ebben a körben nem jelenti azt, hogy a bankok csupán mechanikusan megvizsgálják a különböző, előre meghatározott mutatókat, mérőszámokat. A hitelbírálat folyamatában a bankok elemzést végeznek, értékelik a vállalkozás által rendelkezésükre bocsátott, vagy egyéb forrásból megismert adatokat, információkat, és az értékelés eredményeként alakul ki a bank döntése a hitelkérelemmel kapcsolatban.
6.7.4.3. Banki döntés – objektív kritériumok alapján
Annak érdekében, hogy a vállalkozások hatékonyabban tudják a hitelkérelmüket előkészíteni, illetve megfelelően értsék a bank döntését, célszerű a bankok által vizsgált főbb objektív kritériumokat részletesebben is megismerni. A bankok által rendszerint vizsgált objektív kritériumok két nagy csoportba sorolhatók. Az egyik csoportot a számszaki adatok képezik, a másik csoport viszont meglehetősen összetett, ezért az "egyéb információk" megnevezéssel illetjük.
A benyújtott dokumentumokból megállapítható számszaki adatok csoportjába nagyon sokféle adat tartozik, amelyek lehetőséget adnak a sok szempontú elemzésre.
Idetartoznak a vállalkozás tőkeszerkezete, tőkeellátottsága, jövedelmezősége, likviditása, adósságszolgálati mutatói, amelyek egyértelműen megjelennek a hitelkérelemben, illetve az ahhoz kötelezően csatolt dokumentumokban. Azt, hogy az egyes adatok mekkora jelentőségűek a hitelbírálat szempontjából, az igényelt hitel típusa és összege befolyásolja.
Az alacsony törzstőkéjű – pl. 3 millió forintos minimális törzstőkével működő kft.-k – esetében a törzstőke szerkezetének, tehát annak, hogy ez teljes egészében készpénz, vagy tartalmaz nem pénzbeli hozzájárulást is, nincsen igazán nagy jelentősége, fontos viszont a törzstőkén felüli vagyon nagysága és annak összetétele.
Nagy összegű törzstőke, illetve alaptőke esetén lényeges vizsgálati szempont a tőkeösszetétel, tehát a készpénz és a nem pénzbeli hozzájárulás (apport) aránya, valamint az apport tartalma (ingatlan, vagyoni értékű jog, ingóság, ezen belül gépjárművek, géppark, felszerelés stb.).
Fontos adat a tőkeösszetétel változása, tehát a vállalkozás történetének vizsgálata abból a szempontból, hogyan változott a törzstőkéje – pl. növelték-e az alapítást követően, és ha igen, mekkora összeggel, milyen összetételben (készpénzzel vagy természetbeni apporttal), vagy éppen az ellentétes folyamat zajlott: törzstőke-leszállítást hajtottak végre a tulajdonosok.
Minden vállalkozás vagyoni helyzetének jól számszerűsített mutatója a vagyon és annak összetétele, amelyből könnyen vonhatók le következtetések a pénzügyi helyzet bizonyos elemeire vonatkozóan. Különösen nyilvánvalóak az összefüggések, ha a tevékenységet, a vagyont és a likviditást meg a jövedelmezőséget együtt vizsgálják, és elemzik a vállalkozás üzleti sajátosságait is. Utóbbi magában foglalja a tevékenységének vizsgálatát ágazati besorolásban, valamint forgalmi adatainak értékelését abból a szempontból, hogy az milyen mértékben egyezik meg vagy tér el a hasonló tevékenységet folytató vállalkozásokétól.
A vagyonszerkezet elemzése magában foglalhatja a befektetett eszközök szerkezetének, az eszközök elhasználtsági fokának vizsgálatát, a készletek minőségének, a készletállomány forgási sebességének vizsgálatát.
A tevékenység hatékonyságát mutatják az adózás előtti eredmény, illetve az adózás utáni eredmény, valamint a kettő különbségére magyarázatot adó számsorok.
A bankok rendelkezésére bocsátott adatokból elemezni lehet a vállalkozás jövedelmezőségét. Ezen belül vizsgálható, hogy az árbevétel több év adatai alapján növekvő vagy csökkenő. Kimutatható, hogy az üzemi tevékenység eredménye növekvő vagy csökkenő. Számszerű adatok alapján egyértelmű, hogy a bruttó termelési érték változása milyen: növekvő vagy csökkenő, a belföldi és az exportértékesítés iránya növekvő vagy csökkenő.
A vállalkozás rentabilitása többféle megközelítésben vizsgálható, minden esetben azt is tekintve, hogy a tendencia milyen: csökkenő vagy növekvő. Idesorolható mutatók: a saját tőkével arányos eredmény, illetve az árbevétel-arányos eredmény vizsgálata, az anyag jellegű és a személyi jellegű ráfordítások, az értékcsökkenés, az értékesítési költségszint, az eszközarányos eredmény stb. elemzése.
Fontos mutató lehet a vállalkozás befektetéseinek vizsgálata, a céltartalék, az immateriális javak, illetve a kintlévőségek elemzése.
A vállalkozás finanszírozása – tehát a már említett tőkeszerkezet, valamint a hosszú és rövid lejáratú kötelezettségek és a saját forrás arányának elemzése, a saját tőke növekedésének vagy csökkenésének ismerete.
Értékelhető a likviditási helyzet, ezen belül a szállítói és vevői állomány, a szállítók és vevők forgási sebessége, annak tendenciája, az egynapi vagy egyhavi árbevételre jutó rövid lejáratú kötelezettségek, a hitelállomány stb.
Vizsgálhatók természetesen egyéb mutatók, pl. az osztalékfizetési ráta, a tagi hitel, a pótbefizetés stb.
Mindezek együttesen adják a számszaki adatok elemzésének eredményét a banki döntés megalapozásához.
Magánszemély hiteligénylők esetén a benyújtott dokumentumok a jövedelmi viszonyokat, valamint a biztosítéki viszonyokat mutatják.
A számszaki adatokon kívül nagyon fontosak a bankok számára a benyújtott hitelkérelmekből megállapítható egyéb információk.
Az elnevezésből, abból, hogy ezeket "egyéb" információknak nevezik, nem következik, hogy kevésbé lényegesek lennének, mint a számszaki adatok.
Áttekintve az idesorolható adatokat, különböző alcsoportok alakíthatók ki, megkönnyítve kezelésüket, valamint az adatok értelmezését, vizsgálatát. Alábbiakban a leggyakrabban vizsgált alcsoportokról adunk összefoglalást.
A hitelkérelmek, illetve azok mellékletei részletes információval szolgálnak a vállalkozás "történetéről". Ezen belül fontos adat, hogy mióta működik a vállalkozás. A több éve vagy netán több évtizede a piacon levő vállalkozás megbízhatóságot tükröz, azt jelzi, hogy piacképes célokat valósít meg, gazdálkodása hatékony, a menedzsment hozzáértő. Az újonnan alakult, éppen csak bejegyzett vállalkozások hitelképességének megítélése viszont nyilvánvalóan más, mint a régóta működő, ismert cégeké.
Mindebből nem következik, hogy a bankok mindenképpen azt szorgalmazzák, hogy több éve működő vállalkozások nyújtsanak be hitelkérelmet, hiszen léteznek olyan hitelkonstrukciók, amelyeket éppen az induló vállalkozások számára alakítottak ki.
A vállalkozás "életkorán" kívül fontos lehet annak elemzése, hogy jogutód vállalkozás nyújtotta-e be a hitelkérelmet, és ha igen, mely vagy melyek voltak a jogelődei, azok mivel foglalkoztak, milyen volt a jogelőd piaci megítélése.
Sok esetben "beszédes adat" a vállalkozás tulajdonosaira, illetve vezetésére vonatkozó "névsor", ha azok ismert, netalán a negatív krónikákból "hírhedtté vált" vállalkozások vagy személyek.
A hitelkérelmek jelentős része tartalmaz adatokat a vállalkozás menedzsmentjére vonatkozóan is. Ebben a körben vizsgálható a tulajdonosi struktúra, a tulajdonosi kör (pl. pénzügyi vagy szakmai befektetők-e, hogyan változott a tulajdonosi struktúra a vállalkozás fennállása alatt, volt-e egyszemélyes vállalkozás, ismertek-e tulajdonosok, magánszemélyek vagy szervezetek-e stb.).
Ugyanebben a csoportban elemezhetők azok az adatok, amelyek a vállalkozás vezetésére vonatkoznak, pl. a szakmai tapasztalattal, iskolai végzettséggel kapcsolatban.
6.7.4.4. Hitelkérelmi nyomtatványok
A bankok hosszas megfontolás, belső egyeztetés, az adatvédelmi szempontok mérlegelése után alakítják ki a hitelkérelmi nyomtatványokat. Nekik sem érdekük, hogy fölösleges adatok feldolgozásával foglalkozzanak.
A hitelkérelmek kitöltésekor a vállalkozók természetesen megtehetik, hogy egy vagy több kérdésre nem válaszolnak, adatokat nem adnak meg, vagy nem valós adatot közölnek. Nem szabad azonban megfeledkezniük arról, hogy az adatszolgáltatásért, annak valódiságáért a hitelkérelem aláírásával felelősséget vállalnak.
6.7.4.5. A hitelt igénylő "előéletének" vizsgálata
A benyújtott hitelkérelmekben, valamint a hozzá csatolt dokumentumokban feltüntetett adatok elemzésén kívül a hitelbírálat során a bankok természetesen felhasználnak egyéb forrásokból szerzett információkat is. Közülük a legfontosabbak a következők:
A vállalkozás banki kapcsolatai, különös tekintettel arra, hogy milyen kapcsolata van azzal a bankkal, amelytől a hitelt igényli.
Ebben a körben értelemszerűen vizsgálják, hogy van-e és mióta bankszámlakapcsolat az igénylővel, mekkora és milyen a számlájának a forgalma (időszakosan van rajta forgalom, viszonylag egyenletesen nagy forgalmat bonyolít stb.), a pénzforgalmi számláján kívül vezet-e egyéb számlát is a banknál (pl. betéti számla stb.).
Részletesen elemzik a bankszámlájával kapcsolatos vállalkozói "magatartást", tehát fizeti-e a számlavezetési díjat, gyakori-e a sorban állás a számláin, előfordult-e azonnali beszedési megbízás, és hogyan lehetett teljesíteni, ha bocsátottak ki számára üzleti kártyát, akkor előfordult-e fedezetlenség a számlán stb.
Vizsgálják, hogy nyújtott-e már be hitelkérelmet, volt-e elutasított hitelkérelme, kapott-e hitelt, mikor, mekkora összegben, milyen célra, és milyen volt a teljesítési készsége.
Olyan vállalkozások esetében, ahol a tulajdonos korlátlanul felelős a vállalkozás tevékenységéért – pl. betéti társaság beltagja, egyéni vállalkozó -, természetesen vizsgálni kell a korlátlanul felelős tulajdonos mint magánszemély banki kapcsolatait, a bankkal szembeni "magatartását", különös tekintettel a fizetési képességére és fizetési készségére.
További fontos és a bankok által vizsgált információforrás a központi hitelinformációs rendszer – rövid nevén: BAR-rendszer -, amelyet a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény alapján hoztak létre és működtetnek a bankok.
Mindezt azért érdemes előre számba venni, hogy mérlegelhessük: van-e reális esélyünk a hitel nyújtására a kiválasztott bank részéről.
Hasonló módon értékelik az egyéb biztosítékokat is, a kezesek esetén azok vagyoni helyzetét, zálogjog esetén a zálogtárgy piaci értékét, ellenőrzik, hogy a zálognyilvántartásban más zálogjoga nincs-e már bejegyezve rá. Az értékpapír-óvadék esetében vizsgálják az értékpapír névértékét, forgalomképességét, piaci értékét.
Részletesen elemzik az árbevétel-engedményezés körébe sorolt ügyleteket, a kötelezettek körét, a várható teljesítés mértékét, valamint azt is, hogy az engedményezés technikai lebonyolítása hogyan történik: "klasszikus" engedményezés-e,vagy pedig speciális konstrukciót alakít ki a hitel nyújtója az engedményezés révén befolyt árbevétel felhasználására és az elszámolásra.
A felsorolt adatokat, információkat természetesen nem minden hitelkérelem vizsgálata esetén használja fel minden bank, illetve a bankok saját maguk eldöntik, hogy milyen összefüggéseket, számszaki és egyéb adatokat vizsgálnak. A részletes ismertetés azt a célt szolgálta, hogy bemutassa azokat a legfontosabb összefüggéseket, amelyek a bankok által kért adatokból értelemszerűen kiszűrhetők, és fontosak lehetnek a vállalkozás hitelképességének megítélése során.
6.7.5. A hitelkérelemre vonatkozó döntéshozatal
A hitelkérelem részletes megvizsgálása, a bank által végzett komplex elemzés, scoring "eredménye" a banki döntés, ami háromféle lehet:
– a hitelkérelem elfogadása és az abban foglalt összegre hitel nyújtása,
– a hitelkérelem elutasítása, vagy
– a hitelkérelemtől eltérő összegű, vagy egyéb feltételeiben más hitel nyújtása.
A döntés nem egyetlen pillanat alatt alakul ki, hiszen a komplex elemzés, scoring éppen azt a célt szolgálja, hogy folyamatban és sokféle, de természetesen a bank szempontjából releváns elem vizsgálatával és értékelésével minősítse az ügyfelet, és annak alapján hozza meg döntését a bank. A minősítés folyamata általában azt jelenti, hogy a vizsgált adatokhoz minősítési értéket rendelnek hozzá.
A minősítési érték egy-egy adat vonatkozásában attól függően képvisel kisebb vagy nagyobb hányadot az összérték szempontjából, hogy az adott adat mennyire fontos az igényelt hitel kihelyezése, pontosabban megtérülése szempontjából.
Egyes bankok meghatározott ügyfélkört akarnak kiszolgálni, a nem ebbe az ügyfélkörbe tartozó vállalkozások hiteligénylését tehát elutasítják. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezt rendszerint nem a direkt elutasítás eszközével teszik, hanem olyan hitelkonstrukciókat dolgoznak ki, amelyek igénylése nem éri meg más körnek, mint akinek szánták.
Kézenfekvően elutasítja a bank az olyan hiteligénylést, amelyet túlságosan kockázatosnak ítél a megtérülés szempontjából.
Fontos elutasítási ok lehet a köztartozás. Ez különösen azoknál a hitelkonstrukcióknál fontos, amelyek állami támogatást biztosítanak a hitel igénybe vevőjének. Ilyen támogatás tipikusan a kamattámogatás, amelyet különböző agrárhitelekhez nyújtanak, továbbá jelenleg a Széchenyi Kártya konstrukcióhoz, illetve orvosok eszköz- vagy ingatlanvásárlásához is kapcsolódhat kamattámogatás. A kamattámogatásos hitelek esetében, különösen ha azokhoz a Hitelgarancia Rt. kezességvállalása kapcsolódik, a bankok általában kikötik, hogy még pozitív döntésük esetében is csak akkor lép hatályba a hitelszerződés, ha a Hitelgarancia Rt. megköti velük az adott ügyfélhez kapcsolódó készfizető kezesi szerződést.
6.7.6. Különbség a hiteligénylők csoportjai között
A bankok különböző hitelezési rendszereket alakítottak ki, amelyek hitelezési programként működnek. A program lényege az, hogy a bankok különbséget tesznek a hiteligénylők különböző csoportjai között, alkalmazva a nagyvállalatok, a közepes vállalkozások, valamint a kisvállalkozások kategóriáját. Az egyes csoportokba a következő szempontok alapján sorolják a vállalkozásokat:
– devizabelföldi vagy devizakülföldi,
– a foglalkoztatottak létszáma,
– az éves nettó árbevétel, vagy a mérlegfőösszeg,
– a tulajdonosi struktúra.
Különbséget tesznek a bankok a magánszemély és a vállalkozás devizakülföldi/devizabelföldi státusa között. Lehet, hogy a magánszemély, amely tagja egy kft.-nek, devizakülföldi, de a vállalkozás devizabelföldinek minősül, mert Magyarországon alapították, itt van a székhelye, itt jegyezték be stb.
Mindez természetesen fordítva is igaz: devizabelföldi magyar magánszemélynek is lehet devizakülföldi státusú vállalkozása.
A tulajdonosi struktúra szempontjából vizsgálják a bankok azt, hogy az egyes tulajdonosok mekkora részesedéssel rendelkeznek a vállalkozásban. Ebből a szempontból nem csupán a meghatározó, illetve befolyásoló részesedésnek a gazdasági társaságokról szóló törvényen alapuló fogalma lényeges, hanem a szavazati arány is.
Ugyancsak fontos tényező a tulajdonosok "mibenléte", különös tekintettel arra, hogy a tulajdonosok között találhatók-e úgynevezett intézményi befektetők.
Az egyéni vállalkozók minősítése az szja-törvényben előírt nyilatkozata alapján történik.
6.7.7. A hitelkérelmek elbírálása
A hitelkérelmek elbírálása alapvetően háromféle lehet:
– hagyományos hitelbírálat,
– egyszerűsített hitelbírálat,
– gyorsított hitelbírálat.
6.7.7.1. Hagyományos hitelbírálat
A hagyományos hitelbírálat a banki gyakorlatban általában alkalmazott elvek és módszerek igénybevételét öleli fel, amelyeket a bankok szabadon alakítanak ki és alkalmaznak. Jellemzője, hogy bizonyos – és meglehetősen sok szempontú – megfontolások minden hitelbírálat során érvényesülnek, tehát minden esetben részletesen vizsgálják a bankok a hiteligénylő hitelképességét, amelyhez elemzik a vagyoni helyzetét, tevékenységét, forgalmát, a vállalkozás cash flow-ját, vagyis gyakorlatilag mindazon elemeket, amelyeket a fentiekben már részleteztünk.
6.7.7.2. Egyszerűsített hitelbírálat
Az egyszerűsített hitelbírálatot olyan tömegszolgáltatások esetében alkalmazzák a bankok, amelyek üzletpolitikai szempontból fontos ügyfélkörhöz kapcsolódnak, és a kockázat viszonylag kicsi. Az alacsony kockázat adódhat abból, hogy kis összegű a bank által egyszerűsített hitelbírálattal nyújtott hitel, de lehet annak is a következménye, hogy a vállalkozás által nyújtott biztosíték banki szempontból "nagyon erős" (pl. bankgarancia). Az egyszerűsítés abban áll, hogy kevesebb szempontból vizsgálja a bank a hitelkérelmet.
6.7.7.3. Gyorsított hitelbírálat
A gyorsított hitelbírálat a döntéshozatal időbeliségére utal.
Bármelyik módszert alkalmazza is a bank, az mindig tudatos megfontolás következménye abban az értelemben is, hogy termékcsoportonként általában előre meghatározzák a bankok, milyen módszer használatát írják elő az ügyintézőknek. Nyilvánvaló, hogy a kevésbé kockázatos, nagyszámú ügyfélkör részére kialakított termékek esetében arra törekednek, hogy a lehetőségekhez képest legegyszerűbb hitelbírálati rendszert alkalmazzák, amely kellően gyors és rugalmas. A hosszadalmasabb, sokkal több szempont mérlegelésén alapuló hitelbírálatot pedig inkább az egyedi ügyletek, a nagy összegű, vagy valamilyen szempontból speciális hiteligénylésekre korlátozzák.
6.8. Kényszerhitelezés nincs
A bankokat semmiféle jogszabályi vagy egyéb kötelezettség nem terheli abban a vonatkozásban, hogy hitelt kell nyújtaniuk - kényszerhitelezés tehát nincsen. Nagyon fontos a bankok számára, hogy a hitelnyújtás feltételeit saját maguk határozzák meg, de kötelesek üzletszabályzatukban pontosan rögzíteni a hitelezésükkel kapcsolatban alapvető kondíciókat, illetve szerződésben vagy kondíciós listában meghatározni ugyanezeket. A kondíciókat, feltételeket a bankok szabadon alakítják ki - természetesen üzletpolitikájukkal összhangban. Arról azonban, hogy kinek nyújtanak hitelt, és az adott ügyfélnek pontosan milyen feltételekkel, csak az ügyfélnek adnak információt, amely információ a bank döntése és a hitelbírálat folyamatában alakul ki.
E döntését a bank indokolni nem köteles, nem is szokta. Ha kap az ügyfél hitelt azokkal a feltételekkel, amelyekkel igényelte, akkor természetesen nem is kér indokolást. Ha a kérelmét elutasítja a bank, indokolási kötelezettség akkor sem terheli, nem is indokolja meg részletesen, legfeljebb azt közli a kérelmezővel, hogy sajnos nem tud hitelt nyújtani számára. Indokolást nem is érdemes kérni, hiszen a bírálati szempontokat pontosan egyik bank sem hozza nyilvánosságra. Az elutasító döntés ellen semmiféle "fellebbezési" lehetőség nincsen, hiszen a bank az elutasítással is jogszerűen jár el.
6.9. Banki konstrukciók összehasonlítása hiteligénylés előtt
A hiteligénylés előtt össze kell hasonlítani a banki konstrukciókat
– a hitel folyósítására (milyen feltételek teljesítése esetén, a szerződéskötéstől számítva hány napon belül, milyen költségek, díjak, levonásával történik),
– a hitel igénybevételére (milyen speciális feltételek kellenek, szükséges-e külön nyilatkozat, hány nappal a szerződéskötés, illetve a folyósítás után vehető igénybe, kell-e különleges eszköz, pl. bankkártya hozzá),
– a hiteltörlesztésre (minimális törlesztési kötelezettség, kamatperiódus, türelmi idő, futamidő, előtörlesztés lehetősége és költségei)
vonatkozó feltételek szempontjából is.
Meg kell vizsgálni a hitelszerződés megszűnésének feltételeit is.
Legkésőbb a hitelszerződés megkötése előtt, de inkább a bankválasztás során nem haszontalan végiggondolni, mikor és hogyan szűnhet meg a szerződéses kapcsolat a bank és a vállalkozók között.
Alapesetben - amely mindkét fél számára a legkedvezőbb – a hitelszerződés szerződés szerinti teljesítésével megszűnik a szerződés. Idesorolható az az eset is, ha az adós előtörlesztéssel fizeti meg tartozását. A fizetésnek természetesen az egész tartozásra ki kell terjednie, egyébként a nem teljesített összegre a szerződés továbbra is fennmarad.
Az előtörlesztéssel kapcsolatban érdemes jó előre tájékozódni a banknál, hiszen nem számít kivételesnek az a banki gyakorlat, hogy a hitelszerződésben a bankok előírják, előtörlesztési szándékáról az adós előre írásban értesítse a bankot. Az értesítés hiányában a bank nem köteles elfogadni az előtörlesztést.
6.10. Amikor a bank egyoldalúan felbonthatja a szerződést
A bankok általában részletesen felsorolják azokat az eseteket, amelyek bekövetkeztekor jogosultak a szerződés egyoldalú megszüntetésére, felmondással. A felmondásnak ebben az esetben is kétféle formáját alkalmazzák: az úgynevezett rendes felmondást és az azonnali hatályú felmondást. A rendes felmondás esetére rögzítik a felmondási időt is.
A megszűnés automatikus, általában abban az esetben, ha nem teljesítjük a törlesztési kötelezettséget. A következmény: a teljes tartozásunk egy összegben azonnal esedékessé válik.
A megszűnés alapulhat megállapodáson, amelyet a bank és az ügyfél köt. Tipikusan egyedi szerződés, amelyekről előzetesen, a bankválasztáskor annyi tudható, hogy van-e rá lehetőség, kialakult gyakorlat az adott bankban.
Megszűnhet a hitelszerződés valamelyik fél nyilatkozatával, azaz felmondással. Ennek szabályait a bankok részletesen szabályozzák, a feltételeket mindenképpen célszerű előzetesen megismerni.
6.11. Tájékoztatási kötelezettség
A fizetési kötelezettségen kívül nagyon fontos a bankok számára, hogy a hitelfelvevő teljesítse a tájékoztatási kötelezettségét. Sokszor előfordul, hogy erre a kötelezettségre a hitelfelvevők nem fordítanak kellő figyelmet sem a döntésük meghozatala előtt, sem pedig a teljesítés során, bár a bankok a hitelszerződésben vagy az üzletszabályzatban rendszerint részletesen szabályozzák, miről és mikor kell információt adniuk az adósoknak.
A tájékoztatási kötelezettség természetesen nem a hitelkérelemmel összefüggő adatszolgáltatás, hanem a már megkötött hitelszerződés teljesítéséhez kapcsolódik.
Bankonként változó a tájékoztatási kötelezettség pontos tartalma, néhány tipikus elem azonban felsorolható.
A vállalkozás általában köteles tájékoztatni a bankot az ellene kezdeményezett csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárásról.
A bankok kérik a biztosítékul felajánlott vagyontárgyak pontos adatait. Kérik a haladéktalan tájékoztatást minden olyan hatósági intézkedésről, eljárásról, perről stb., amelyek érinthetik az adós kötelezettségeit, azok teljesítését.
Nemritkán igénylik a bankok az arra vonatkozó tájékoztatást is, ha az adós további hitelt vagy kölcsönt akar igénybe venni más banktól. Nyilvánvaló, hogy a fizetőképesség szempontjából egyáltalán nem közömbös, hol, milyen egyéb ügyletben kell még helytállnia az adósnak.
Nyilatkoztatják a vállalkozásokat arról, hogy tulajdoni/tulajdonosi viszonyaik hogyan változnak a hitelszerződés hatálya alatt. Idetartozik többek között jogi formájának esetleges megváltozása (pl. bt.-ből kft.-vé alakul, rt.-ből kft. lesz stb.), közvetlen vagy közvetett tulajdonszerzése más vállalkozásban (amelyet a hitelező bank ismerhet, felmérheti, hogy az a vállalkozás mekkora erőforrásokat köthet le, vagy vonhat el az ő adósától).
Szinte kivétel nélkül kérik a bankok az éves mérlegbeszámolók, konszolidált éves beszámolók, évközi beszámolók egy-egy példányának benyújtását is.
A tájékoztatási kötelezettség körébe tartozik az adós címének, illetve a cím megváltozásának bejelentése is.
Érdemes végiggondolni, hogy az információadást a bankok szerződéses kötelezettségként írják elő, következésképpen az idesorolható kötelezettség megszegése szerződésszegésnek minősül, amelynek következményeit a bankok természetesen érvényesítik a vállalkozók felé.
A következmények sokfélék lehetnek, akár még a szerződés felmondása is a bank részéről.
6.12. Hitelkiváltás – tartozásátvállalás - adósságrendezés
A bankválasztás és különösen a bankváltás tipikus oka a hitelkiváltás, illetve az adósságrendezés iránti igény az ügyfelek részéről. Megvalósításuk rendszerint nehezebb, mint a hitelfelvétel realizálása. Ráadásul még több odafigyelést, utánajárást és elemzést követel, ha előnyösen akarunk megállapodni.
A lényeg: minden esetben bankkal kötött megállapodás feltételei szerint realizálódnak, és e feltételeket nem egyszerű előzetesen megismerni és összehasonlíthatóvá tenni, mivel egyedi feltételek. Egyes bankok hirdetnek ugyan manapság olyan terméket, amely lehetővé teszi, hogy az ügyfél a különböző tartozásait összevonva egyetlen hitellel rendelkezzék, ez azonban a lakosság számára ajánlott megoldás. Természetesen nem kizárt, hogy vállalkozások is kössenek hasonló tartalmú szerződést valamely bankkal.
Akár magánszemélyként, akár vállalkozóként járunk el, először is fontoljuk meg, célszerű-e megbolygatni a meglévő banki kapcsolatrendszert. A válasz az, hogy akkor éri meg, ha egészében véve kedvezőbb helyzetbe kerülünk. Kedvezőbb lehet, ha kevesebb hitellel kell foglalkoznunk, ha jobb kamatfeltételeket kapunk, ha a futamidő előnyösen változik, ha a kiegészítő szolgáltatások köre bővül számunkra, de az is kedvező lehet, ha az adósságrendezési megállapodással elkerüljük a BAR-listára kerülést.
Általános feltételek nem léteznek sem a hitelkiváltás, sem az adósságrendezés minősítésére, lebonyolítására. Azt kell meggondolni, hogy mit akarunk elérni, és milyen árat vagyunk hajlandók ezen cél eléréséért megfizetni.
Abban az esetben, ha a hiteltörlesztésben késedelembe esünk, és várhatóan nem is tudjuk a késedelmet előidéző okokat felszámolni, célszerű inkább megelőzni a bajt, és elkezdeni feltárni az adósságrendezés lehetőségeit. Érvényes ez a tanács mind a magánszemélyekre, mind pedig a vállalkozásokra, hiszen nagyon sokszor az okozza a problémát, hogy későn kezdenek az ügyfelek intézkedni, legalább valamit tenni annak érdekében, hogy a tartozásukat rendezzék.
Sajnos terjedőben van olyan gyakorlat alkalmazása, hogy egyszerűen nem törődnek az ügyfelek a bank felé fennálló kötelezettségek teljesítésével. Nem egyszerűen nem teljesítenek, hanem a kommunikációs kapcsolatokat is megszakítják a bankkal. Abban azonban nem érdemes bízni, hogy ezzel csökkenthető a banki követelés érvényesítésének esélye. Hiába nem vesszük át a banki értesítést, fizetési felszólítást, előbb-utóbb a bank igénybe veszi azokat a legális eszközöket, amelyekkel a követelését érvényesítheti.
Arról se feledkezzünk el, hogy nagyon sok banki szolgáltatást biztosíték segítségével veszünk igénybe. Nemteljesítésünk esetén a bank haladéktalanul érvényesíti a biztosítékokkal kapcsolatos jogait, tehát felszólítja a kezest, és behajtja a követelését tőle, megindítja a végrehajtási eljárást, és elárverezteti az ingatlanunkat stb.
Előzzük meg a bajt, kérjük mi az adósságrendezést, vagy keressünk olyan bankot, amely segítséget nyújt a hitelátvállalással.
