Összeállításunknak ebben a részében részletesen ismertetjük az Áfa-tv. helyes gyakorlati alkalmazásához nélkülözhetetlen, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 44. § (5) bekezdésének alkalmazásáról rendelkező 7003/2002. (PK. 21.) PM irányelvet, valamint a kiutalás előtti ellenőrzések végrehajtásának elősegítéséről – tekintettel az általánosforgalmiadó-ellenőrzések igényére és tapasztalataira – szóló, a fenti irányelv "elődjének" is tekinthető, bírósági döntvényekre is utaló 7012/1997. (AEÉ 13.) APEH irányelvet. Az irányelvek a rendeltetésszerű joggyakorlás alapkövei.
4.1. A 7003/2002. (PK 21.) PM irányelv értelmezési területei
Az Áfa-tv. bevezetőben utalt rendelkezése szerint a számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.
A törvény hivatkozott rendelkezése tehát a "becsületes" adózók érdekeit védi, a gyakorlatban azonban meglehetősen sokoldalú körültekintést vár el tőlük.
A számlát befogadó vevő áfalevonási joga – a fenti rendelkezés értelmében – nem sérülhet akkor, ha az ügylet során kellő körültekintéssel járt el. Az ún. kellő körültekintés fogalomkörébe tartozik – a PM irányelv szerint – egyrészt
– a bizonylattal kapcsolatos előírások betartásának, másrészt
– az ügylet körülményeinek
vizsgálata.
4.1.1. Körültekintés a befogadott bizonylatok vonatkozásában
Általános érvényű, garanciális előírás, miszerint adólevonási jog valós gazdasági eseményt dokumentáló, adóigazgatási azonosításra alkalmas számlával gyakorolható.
A számla adóigazgatási azonosításra alkalmasságának feltételeit a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet (R.) határozza meg. Ennek értelmében a nyomtatványértékesítőtől beszerzett számlatömbből származó számla esetében a kibocsátónak rendelkeznie kell magának a nyomtatványnak a beszerzéséről szóló, a R. 1. §-ának (2) bekezdésében részletezett számlával, továbbá a R. (5) bekezdésében részletezett módon azt szigorú számadás alá kell vonnia.
A nyomdai úton előállított számla, nyugta esetében szintén gondoskodni kell a szigorú számadásról, és – a készpénzzel azonos elszámolás alá tartozó, meghatározott értékű bizonylatok kivételével – a tőpéldánnyal történő hiánytalan elszámolásról egyaránt.
Külön előírás vonatkozik a számítógéppel készített bizonylatokra. Ennek megfelelően a számítógéppel előállított számla esetében a programnak biztosítania kell a kihagyás és ismétlés nélküli sorszámozást, a számla példányainak egymás utáni nyomtatással történő előállítása esetén a programnak példánysorszámoznia kell, többpéldányos összeszerelt előnyomás nélküli (leporelló) számla esetén pedig azt kell feltüntetnie, hogy a számla hány példányban készült. Az ún. gépi számlázás esetén a számla kibocsátójának rendelkeznie kell a program működésére, felhasználására vonatkozó részletes leírással (ez a felhasználói kézikönyv), és a programkészítő olyan tartalmú nyilatkozatával, miszerint a program megfelel az adójogszabályokban előírt kötelezettségeknek.
A számlát befogadó vevőnek azonban az adóigazgatási azonosításra alkalmasság fenti feltételeit ellenőrizni – néhány kivételtől eltekintve – nem áll módjában.
Kézi kitöltésű számla esetében ellenőrizheti például azt, hogy a számla sorszáma nyomdailag előnyomott-e (például a kirakós bélyegzővel sorszámozott számla nem alkalmas adóigazgatási azonosításra az irányelv szerint), tollal, olvashatóan, és a törvényben előírt adattartalommal töltötték-e ki, az esetleges javításokat szabályszerűen végezték-e, a számlát a számviteli törvény előírásainak megfelelően aláírták-e stb. A kézi kitöltésű számla javítása akkor szabályszerű, ha az egy vonallal áthúzott hibás adat is olvasható, fölé a javított adatot szintén olvasható módon írták, a javítást az arra jogosult aláírta, a javítás dátumát feltüntette azzal, hogy a javítás során annak időtállóságára is tekintettel kell lenni.
Számítógéppel előállított számla esetében a vevőnek csupán arra van rálátása, hogy a számla sorszámozott, példánysorszámozott-e, adattartalma megfelelő-e, a számlát aláírták-e, vagy van-e utalás a számlán az aláírás alóli mentesítésre. Számítógéppel előállított számla esetében – az aláírás kivételével – minden adatot a számítógépnek kell kitöltenie. Annak továbbra sincs akadálya, hogy a számítógépes számla előállításához nyomdailag előnyomott (keretezett, fejlécezett, a kibocsátó adataival, a cég emblémájával ellátott) papírt használjon a számlakibocsátó. Tekintettel arra, hogy az előnyomott lapot adattartalommal a számítógép fogja megtölteni, és a számítógépes program biztosítja a sorszámot is, az így előállított bizonylat számítógéppel előállított számlának minősül. Adóigazgatási azonosításra alkalmasságát a R. 1. § (6) bekezdés b) pontjának előírásai határozzák meg. Ennek megfelelően adóigazgatási azonosításra nem alkalmas az a számla, amelyen például kézzel jelölték a példánysorszámozást, vagy amelyet kézzel egészítettek ki, kézzel javítottak. Számítógéppel előállított számla esetén a javítás az eredeti számla sztornírozásával, és új sorszámon új számla kiállításával történik, tekintettel arra, hogy csak így biztosítható a javításnak a számítógépes programban történő átvezetése.
Nyugta és számla adására egyaránt alkalmas pénztárgép által kibocsátott számla adóigazgatási azonosításra alkalmas, ha azt típusjóváhagyott berendezés bocsátja ki.
Számlát helyettesítő okmány kiállítása esetén ugyanúgy vizsgálandó, hogy adattartalma megfelelő-e, aláírták-e, vagy van-e utalás a számlán az aláírás alóli mentesítésre, illetve a javítást fentieknek megfelelően végezték-e el.
Amennyiben a számlát befogadó vevő a kézi, illetőleg gépi számla fentiekben részletezett adatait, körülményeit ellenőrizte, úgy a tőle elvárható "kellő körültekintéssel" járt el. Az adólevonási jog az Áfa-tv. általános szabályai szerint megilleti, feltéve, ha a bizonylat adóalanytól származik, és valós gazdasági eseményt tükröz.
Eltérő a megítélés akkor, ha a számla hibás, vagy hiányos adattartalommal rendelkezik. Miután e bizonylatok formai hiányosságban szenvednek, ezért csak e hibák kiküszöbölése után vizsgálható, hogy fennáll-e valóságos tartalmi hiányosság.
Hibás számlának tekintendő minden olyan név-, számelírás, hiányosság, amely nem az adóalapot és az adó összegét érinti, javítható, illetve pótolható. (Az áthárított adó összegét érintő számlahelyesbítés módját és adójogi következményeit az Áfa-tv. 45. §-a szabályozza.)
Mindezekből következően az adóhatóság – adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott - tényállás-tisztázási és az adózó együttműködési kötelezettségéből adódóan a helyes eljárás, ha az adóhatóság rövid határidő kitűzésével felhívja az adózót a hiba kijavíttatására, illetve pótoltatására. Amennyiben az adózó a számla hiányosságát, illetve hibáját pótoltatta, illetve kijavíttatta, az adólevonási jog nem korlátozható. Természetesen a számla kijavítása esetén – amennyiben az az adóalapot, adókötelezettséget nem érinti – az adólevonási jog a számla szerinti eredeti időpontban gyakorolható. Ellenkező esetben a számla adólevonásra alkalmatlannak minősíthető.
Az irányelv utal arra, hogy értelemszerűen nincs akadálya annak sem, hogy az adóhatóság a számlakibocsátót nyilatkoztassa, illetve ellenőrizze abban az esetben, ha a hiba javításának körülményei vagy egyéb okok miatt a számla hitelességét illetően – eljárása során – kétsége merül fel.
Külön kitér az irányelv a teljesítési időpont javításának problémájára, amely elsősorban akkor bír jelentőséggel, ha annak következtében a teljesítési időpont az eredetitől eltérő adómegállapítási időszakra esik. Főszabály szerint a teljesítési időpont javítása minden esetben az eredeti számla sztornírozásával és új számla kiállításával történhet.
Nagy értékű ügyletnél, nagy adótartalmú termék vásárlásánál (például üzemanyag, alkohol) új üzleti partner esetén, illetve minden olyan esetben, amikor a vétel körülményei eltérnek a szokásos kereskedelmi értékesítés körülményeitől (példaként említi az irányelv azt az esetet, amikor a vevő nem üzletben vásárol) elvárható, hogy a vevő a cégnyilvántartásból megbizonyosodjon az adott cég létéről, adatairól, adószámáról. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény értelmében a cégjegyzék fennálló, illetve törölt adatai, valamint a cégiratok teljeskörűen nyilvánosak, azokat bárki megtekintheti, és azokról feljegyzést is készíthet. Teljeskörűen nyilvános a benyújtott, de még el nem bírált bejegyzési kérelem és mellékletei is azzal, hogy a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem elbírálásának folyamatban létére a cégnyilvántartásnak utalnia kell. A cégbíróságon cégmásolat, cégkivonat vagy cégbizonyítvány kiadása kérhető. A cégmásolat a cégjegyzék valamennyi fennálló és törölt adatát, a cégkivonat a cégjegyzék fennálló adatait tanúsítja hitelesen. A cégbizonyítvány pedig – a kérelemtől függően – a cégjegyzék egyes fennálló vagy törölt adatait tanúsítja hitelesen, illetve azt, hogy valamely meghatározott bejegyzés a cégjegyzékben nem szerepel(t). A cégnyilvántartásban a törölt adatnak megállapíthatónak kell maradnia.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szervezeti egységeként működő Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálat (Cégszolgálat) által a cégjegyzékekben szereplő fennálló vagy törölt adatokról, valamint a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem számítógépen rögzített, még be nem jegyzett adatairól ad kérelemre tájékoztatást. E közszolgáltatást bárki igénybe veheti. A Cégszolgálatnál rendelkezésre álló adatok azonosak a cégbíróságokon számítógépen rögzített adatokkal. A cégmásolat, cégkivonat, cégbizonyítvány kiadására a Cégszolgálat is jogosult.
Az irányelv rámutat arra is, hogy egyéni vállalkozó esetében nincs közhiteles nyilvántartás. A fent részletezett esetekben a vevő akkor jár el kellő körültekintéssel, ha az adóhatóságtól az egyéni vállalkozó adóalany adószámát, illetve egyéb adatát kikéri. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) rendelkezése alapján az adótitkot alapos okkal használják fel, ha a vállalkozói tevékenységet folytató adózó nevére, elnevezésére, székhelyére, telephelyére, adószámára vonatkozó adatok megismerésére más adózónak – az őt terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez – van szüksége.
Az Art. rendelkezése alapján tehát lehetőség van arra, hogy a vállalkozói tevékenységet folytató adózó nevét, elnevezését, székhelyét, telephelyét, adószámát más adózó megkeresésére telefonon, vagy más módon kiadják, ha az információt igénylő adózónak a szóban forgó adatokra az őt terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez, vagy az áfalevonás érvényesítéséhez van szüksége. Telefonos adatkérés esetén az adóhatóság előtt tisztázni kell az adatkérő adózó nevét, adószámát, székhelyét, és azt, hogy milyen célból kéri a más adózóra vonatkozó adatot. Az adóhatóság ezen információk megadása, illetve azok leellenőrzése után köteles a kért tájékoztatást megadni. Ezzel egyidejűleg az adóhatóság felhívja az adózó figyelmét arra, hogy az adatkérés tényére az adóhatóság előtt eredményesen csak akkor hivatkozhat, ha az adatkérést írásban megismétli.
4.1.2. Kellő körültekintés az ügylet körülményei körében
Az irányelv hangsúlyozza, hogy a számlában feltüntetett, áthárított adó levonhatóságát nem befolyásolhatják az olyan körülmények, amelyek a számla kibocsátójának róhatók fel, és a vevő azokra nem bír ráhatással sem (például az eladó adóbevallásának nem vagy késedelmes teljesítése, telephely-engedély beszerzésének elmulasztása stb.).
A vevőtől az adott ügyletben csak a szokásos gondosság várható el (értve ezalatt például az eladó adóalanyiságának, adószámának, jövedéki engedélyének ellenőrzését). Amennyiben a vevő ezeknek a követelményeknek eleget tett – egyéb jogszabályi feltételeknek is megfelelve –, nem vitatható el tőle az adólevonási jogosultság.
Ettől élesen elkülöníthetők a fiktív ügyletek. A fiktív számlás esetek köre – a Legfelsőbb Bíróság ítéletei, illetve a kiutalás előtti ellenőrzések végrehajtásának elősegítésére, az általánosforgalmiadó-ellenőrzések igényére és tapasztalataira kiadott 7012/1997. (AEÉ 13.) APEH irányelv alapján – a következők szerint határozható meg: a fiktív számlák formailag megfelelnek a törvényi követelményeknek, azonban lényeges tartalmi hiányosságaik vannak. (Az irányelvre – mint arra a jelen cikk bevezetőjében már utaltunk – a későbbiekben részletesen visszatérünk.)
Az irányelvben a jogalkotó az ügylet körülményeivel kapcsolatos kellő körültekintés vonatkozásában – a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében - összefoglalta az ún. típuseseteket, a következők szerint.
4.1.2.1. A számlakibocsátó nem adóalany
Az Áfa-tv. 4. §-ának (1) bekezdése szerint adóalanynak minősül az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet és kötelezettséget vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez. Ebből következően eltérően alakul a számlakibocsátó minősítése természetes személy, valamint jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság esetén.
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) értelmében a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre. A Gt. rendelkezése alapján a gazdasági társaság a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet.
Az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a gazdasági társaság cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követően folytathat azzal a megszorítással, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet. A létrehozni kívánt gazdasági társaságnak a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kijelölt vezető tisztségviselői a létrehozni kívánt gazdasági társaság cégbejegyzéséig annak nevében és javára járnak el, az előtársasági jelleget azonban a cégbejegyzési eljárás alatt a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során a társaság elnevezéséhez fűzött "bejegyzés alatt" toldattal kell jelezni.
Tekintettel arra, hogy az előtársaság a cégbejegyzési kérelem benyújtását követően üzletszerű gazdasági tevékenységet végezhet, az Áfa-tv. 4. §-ának (1) bekezdése szerinti adóalanyiság is fennáll, tehát az adókötelezettség mellett adólevonási jogot is gyakorolhat.
Az előtársasági lét elismerése mellett sem minősül azonban adóalanynak a magát társaságként feltüntetett számlakibocsátó akkor, ha a cégbírósághoz nem nyújtott be bejegyzési kérelmet, továbbá attól az időponttól kezdődően, hogy a bejegyzési kérelmét jogerősen elutasították, a cégeljárást jogerős végzéssel megszüntették. Ezekben az esetekben ugyanis saját nevében nem szerezhet jogokat, és nem vállalhat kötelezettségeket.
Természetes személy saját nevében folytatott gazdasági tevékenysége alapján adóalanynak minősül. Az adóköteles tevékenységet folytató, de bejelentési kötelezettségét elmulasztó, adószámmal nem rendelkező természetes személy adókötelezettségét azonban az adóhatóság határozattal állapítja meg. A határozattal előírt adókötelezettség egy teljes körű vizsgálaton alapul, és független attól, hogy a "kontár" a nem legális gazdasági tevékenységéről állít-e ki bizonylatot vagy nem. Nem minősül tehát hiteles dokumentumnak – így adólevonásra sem jogosít – a természetes személy által jogosulatlanul kiállított számla, amelyen valótlan adószám, tevékenységi kör és egyéni vállalkozói minőség közlésével áthárított adót tüntetnek fel.
4.1.2.2. A számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív
A gazdasági esemény vonatkozásában az értékesítés tárgyát képező termék, szolgáltatás teljesítését igazoló tények, körülmények, bizonylatok (készletnyilvántartások, leltárak, szállítás, tárolás, továbbértékesítés vagy vállalkozási célú felhasználás bizonylatai stb.) alapján állapítható meg, hogy a számlában feltüntetett teljesítés a valóságban megtörtént-e és bizonyítható-e.
A gazdasági esemény fiktív, ha
– a számlán szereplő felek viszonylatában egyáltalán nem jött létre gazdasági esemény;
– a felek között létrejött szerződés semmis (színlelt, jogszabályba ütközik), továbbá
– a valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással.
Előfordulhat, hogy a számlán szereplő gazdasági eseményhez képest a valóságban más esemény jött létre. Ekkor az Art. 1. § (7) bekezdése szerint indokolt a szerződéseket a valós gazdasági tartalom alapján vizsgálni, és az adójogi következményeket ennek megfelelően megállapítani.
Abban az esetben, ha a gazdasági esemény a számlában feltüntetettel ellentétben csak részben valósult meg, a számla nem hiteles, mivel nem a valóságban megtörtént gazdasági eseményt dokumentálja. Ebben az esetben a tényleges teljesítésnek megfelelően, a számla helyesbítésével korrigálhatók az adatok.
Az irányelvben korábban leírtak szerint a teljesítési időpont javítása minden esetben az eredeti számla sztornírozásával és új számla kiállításával történhet. A gazdasági esemény tényleges teljesítésének időpontja és a számlában feltüntetett időpont eltérése esetén a tényleges teljesítés időpontja az irányadó. A teljesítési időpont téves megjelölése azonban nem teszi a számlát fiktívvé. Ez esetben az adólevonás "időelőttiségét" lehet megállapítani, amely nem azonos az anyagi jogszabályok alapján jogosulatlan igényléssel. Ezt a körülményt a szankciók megállapítása körében szükséges értékelni ezzel kapcsolatos rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával.
4.1.2.3. A gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre
Ha a megtörtént gazdasági eseményről kiállított számlában feltüntetett – egyébként adóalanynak minősülő – számlakibocsátó az adott ügyletet tekintve bizonyítottan nem állt üzleti kapcsolatban a számla címzettjével, vagy a számlát olyan személy állította ki, aki más nevében jogtalanul kötött szerződést, tehát az adott ügylet tekintetében hiányzik az adóalanyiság egyik feltétele, azaz "a saját nevében" folytatott gazdasági tevékenység.
4.1.2.4. Egyéb esetek
A számlában feltüntetett, áthárított adó levonhatóságát nem befolyásolhatják az olyan – az irányelv előző részében már megemlített - körülmények, amelyek a számla kibocsátójának róhatók fel, és a vevő azokra ráhatással sem bír (például az eladó adóbevallásának nem vagy késedelmes teljesítése, telephelyengedély beszerzésének elmulasztása stb.).
A vevőtől ugyanis az adott ügyletben csak a szokásos gondosság várható el (például az eladó adóalanyiságának, adószámának, jövedéki engedélyének ellenőrzése). Amennyiben a vevő ezeknek a követelményeknek eleget tett – egyéb jogszabályi feltételeknek is megfelelve –, nem vitatható el tőle az adólevonási jogosultság.
4.1.3. Ismeretlen helyen tartózkodó számlakibocsátó
A gyakorlatban előfordulhat, hogy a számlakibocsátó holléte kérdéses. Ha a számlakibocsátó személy cégjogi és adójogi értelemben ugyan létező adóalany, de a bejelentett székhelyén, telephelyén nem lelhető fel, a képviseletére jogosult személy ismeretlen helyen tartózkodik, a vevőnél, megrendelőnél nem állapítható meg fiktív számlázás miatti jogkövetkezmény kizárólag azért, mert a számlakibocsátó nem lelhető fel.
Az a körülmény, hogy a számlakibocsátó tartózkodási helye ismeretlen, és a bejelentett telephelyén tényleges vállalkozási tevékenységet nem folytat, önmagában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a számla adattartalma nem hiteles. Ha a számlán szereplő terméket a levonást eszközlő adózó részére ténylegesen értékesítették, illetve, ha az értékesítést a számlán feltüntetett - adójogi szempontból létező – számlakibocsátó vagy annak nevében eljárásra jogosult személy végezte, az adólevonás joga – az irányelvben foglaltak szerint - nem vitatható el. Ha az adólevonást érvényesíteni kívánó adózó könyvelésének, nyilvántartásának, pénzforgalmának vizsgálata alapján az ügylet létrejötte nem vitatható, és mind a jogügylet, mind pedig a vevő megfelel az irányelvben hivatkozott egyéb feltételeknek, az áfalevonási jog érvényesítésének nincs akadálya. [Ennek igazolására felhasználhatók a beszerzett termék további sorsára vonatkozó információk, valamint az ügylet során közreműködők (ügynök, fuvarozó cég stb.) nyilatkozatai.]
4.2. A 7012/1997. (AEÉ 13.) APEH irányelv értelmezési területei
Az Art. szerint az adóhatóság az adóbevétel jogellenes megrövidítésének, a költségvetési támogatás jogosulatlan igénybevételének megelőzése és megakadályozása érdekében ellenőrzi az adókötelezettség teljesítését, feltárja az adókötelezettség megsértését.
Az adó- és támogatásigénylések körében jelentkező visszaélések, a jogosulatlan igénylések számának növekedése szükségessé tette, hogy az adóhatóság már a kiutalás előtt ellenőrizze az adó- és támogatásigénylések jogszerűségét. Ezért az adóhatóság ellenőrzési tevékenységének egyik kiemelt területévé vált a kiutalás előtti ellenőrzés, amelyet az igazgatóságokon belül elkülönült szervezeti egység végez.
Az Art. rendelkezései ugyanakkor szigorú határidőket írnak elő az adóhatósági kiutalás vonatkozásában, és amennyiben az adóhatóság a kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. A kamatfizetés alól az adóhatóság csak abban az esetben mentesül, ha az igénylés az igényelt összeg 50 százalékát meghaladóan jogosulatlannak minősül.
A jogszabályi előírások tehát egyrészt a kiutalások gyors teljesítését, másrészt az igényelt összegek jogosságának szakszerű ellenőrzését is megkövetelik az eljáró adóhatóságtól. E kettős feltételnek való megfelelés a gyakorlatban több problémát is felvetett, amelyeket az irányelv a következők szerint nevesít:
– az ellenőrzések elhúzódása a vállalkozások körében jogbizonytalanságot eredményez;
– az igényelt összegek indokolatlan visszatartása egyrészt megnehezíti az adózók gazdálkodási tevékenységét, másrészt az adóhatóságnál jelentős kamatfizetési kötelezettséget keletkeztet;
– az ellenőrzésre történő kiválasztás hibája miatt olyan esetekben is kiutalás előtti ellenőrzést végez a hatóság, ahol a kiutalás után történő vizsgálattal is teljesíthető lenne a törvényben előírt kötelezettség;
– a hivatali helyiségben történő ellenőrzésnél az adózók nagy mennyiségű irat becsatolására kényszerülnek, és a vizsgálat során figyelmen kívül maradnak olyan tények, körülmények, amelyek helyszíni vizsgálattal tisztázhatók lennének;
– a jogosulatlan visszaigénylés tényét konkrét bizonyítékok hiányában, feltételezések alapján állapítják meg, a tényállás teljes körű tisztázása nélkül.
Az iránymutatás annak érdekében jött létre, hogy a kiutalás előtti ellenőrzések elérjék a kívánt preventív hatást, ugyanakkor – a helytelen kiválasztással, az elhúzódó vizsgálatokkal, a megalapozatlan adóvisszatartással – indokolatlanul ne akadályozzák a vállalkozások folyamatos gazdasági tevékenységét, és megalapozzák a kiutalás előtti ellenőrzések vonatkozásában az adóhatóság egységes eljárását.
4.2.1. Az ellenőrzésre történő kiválasztás szempontjai
Az adózók által benyújtott adó-visszaigénylést tartalmazó bevallások ellenőrzésre történő kiválasztása két ütemben történik, a következők szerint.
4.2.1.1. Gépi leválogatás
A bevallások (igénylések) feldolgozását követően a számítógépes program ellenőrzésre leválogatja az igazgatóságonként meghatározott összeghatárt meghaladó igényléseket. Ez a kiválasztás objektív mutatók alapján történik, valamennyi adó-visszaigénylés bekerül a vizsgálandó körbe, amelyik a leválogatás feltételeinek megfelel.
A számítógépes program által ellenőrzésre kijelölt adózóknál az elsőfokú adóhatóság az Art. alapján bizonylat-, könyvvezetés- és nyilvántartás-ellenőrzést rendel el.
4.2.1.2. Kiutalás előtti adóellenőrzésre történő kiválasztás
A bizonylati rend, könyvvezetés és nyilvántartás ellenőrzése során az adóhatóság a visszaigénylés alapjául szolgáló számla, számlát helyettesítő okmány, felvásárlási bizonylat (egységesen számla) adattartalma alapján a kiutalás teljesítéséről, illetve az Art. szerinti - vizsgálattal lezárt időszakot keletkeztető – ellenőrzés elrendeléséről dönt.
Az ellenőrzés elrendelése ez esetben – mint az látható – már nem automatikus, hanem az adott ügyben felmerült körülmények mérlegelése alapján történik.
A bizonylat-ellenőrzés eredményeképpen az elsőfokú adóhatóság lényegében arról dönt, hogy az adott ügyben indokolt-e kiutalás előtt elrendelni az ellenőrzést, vagy a kiutalt adó jogszerűségét az elévülési időn belül a kiutalás után elvégzett ellenőrzés során vizsgálja felül.
A kiutalás előtti ellenőrzés indokoltságát vagy indokolatlanságát megalapozó körülmények teljeskörűen nem sorolhatók fel, de – az irányelv szerint - általánosságban nevesíthetőek olyan tények, adatok, amelyek – egyéb körülmények hiányában – önmagukban is megalapozhatják a döntést.
Az elmondottaknak megfelelően tehát indokolt a kiutalás előtti ellenőrzés elrendelése az alábbi esetekben:
– minimális alaptőkével rendelkező, induló vállalkozás nagy összegű visszaigénylése;
– a számlakibocsátóként feltüntetett cég, vállalkozó nem szerepel az adózók nyilvántartásában;
– kapcsolt vállalkozások közötti nagy összegű számlázás;
– tevékenységi körhöz közvetlenül nem kapcsolódó termékbeszerzés, illetve szolgáltatásnyújtás igénybevétele;
– a visszaigénylés alapjául szolgáló bizonylatok hiányosak, hibásak, nem állnak teljeskörűen rendelkezésre;
– adólevonásra nem jogosító termékbeszerzés, illetve szolgáltatás igénybevétele esetén;
– a készpénzzel kiegyenlített ellenérték túllépi a külön jogszabályban meghatározott összeghatárt;
– az adólevonási jog keletkezésének időpontja több mint 15 nappal megelőzi az adóalanyként történő bejelentkezés időpontját;
– nem állnak fenn az Áfa-tv.-ben – a visszaigénylés tekintetében – foglalt feltételek;
– kétséges a kiszámlázott gazdasági esemény – jellemzően szolgáltatás (például üzleti tanácsadás, piackutatás, marketing stb.) - tényleges teljesítése;
– az adózónál több esetben is előforduló jogosulatlan igénylés esetén.
Nem célszerű kiutalás előtti ellenőrzést elrendelni akkor, ha a kiutalást követően elvégzett adóellenőrzés eredményessége és az adó beszedése nem veszélyeztetett, azaz:
– jelentős költségvetési kapcsolatokkal rendelkező cégek visszaigénylései, amelyek meghaladják az adóhatósági értékhatárt, de a vállalkozás volumenéhez képest nem aránytalanul magas összegűek;
– kisebb alaptőkével, de jelentős végrehajtható vagyonnal rendelkező vállalkozások tevékenységi körébe tartozó beszerzéseit terhelő adó visszaigénylése;
– beruházást bonyolító, folyamatos visszaigénylő pozícióban lévő vállalkozás első ellenőrzést követő további visszaigénylései;
– a vállalkozás tevékenységi körébe tartozó ismert szállítótól (például márkakereskedő) beszerzett tárgyi eszközt terhelő adó visszaigénylése.
4.2.2. Az ellenőrzések helye és határideje
Az ellenőrzést a helyszínen vagy az adóhatóság hivatali helyiségében kell lefolytatni.
Az ellenőrzés kétféle módja közül a helyszíni vizsgálat az elsődleges az irányelvben foglaltak szerint. Ennek fő indoka, hogy a helyszínen állnak rendelkezésre a szükséges bizonylatok, könyvek. Különösen nagyobb vállalkozások esetén az iratok beszállítása technikai problémát is jelenthet. A helyszínen az adózó tevékenysége is jobban megítélhető, az adott visszaigénylést illetően is felmerülhet olyan körülmény (például teljesítés hiánya), amely a jogosulatlanság megállapítását megalapozza.
Nem célszerű ugyanakkor helyszíni ellenőrzést tartani, ha az adózó tevékenységének jellege miatt szinte utolérhetetlen (például gyűjtőkereskedő), illetve ha a vállalkozásnak nincs külön telephelye, és a lakásban végzett helyszíni ellenőrzés a magánszemélyek életvitelét megzavarná.
A hivatali helyiségben végzett ellenőrzés alapvető feltétele, hogy az iratok benyújtása az adózó számára nem jelent különösebb megterhelést. Nem folytatható le az adóhatóság hivatali helyiségében az ellenőrzés, ha az adózó az iratok mennyiségére való hivatkozással helyszíni vizsgálatot kér.
Amennyiben az adóhatóság a kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos összegű kamatot fizet.
Fentiekből következően a kiutalás előtti ellenőrzéseket a kiutalás teljesítésére előírt határidőn belül indokolt lefolytatni. A kamatfizetési kötelezettség szempontjából ugyanis közömbös, hogy a kiutalás késedelmes teljesítésének mi volt az oka. Az ellenőrzés, illetve az azt követő adóigazgatási eljárás elhúzódása akkor sem mentesít a kamatfizetési kötelezettség alól, ha a késedelem az adóhatóságnak nem róható fel (például bizonylatok hiánya, hosszadalmas bizonyítási eljárás stb.).
Amennyiben a kiutalás előtti adóellenőrzés során a szállító megkeresése, illetve kapcsolódó vizsgálat elvégzése szükséges, úgy azt az indokoltságot megalapozó adat felmerülése után célszerű soron kívül kezdeményezni, illetve teljesíteni.
Abban az esetben, ha a kapcsolódó vizsgálattal érintett adózó más igazgatóság illetékességi körébe tartozik, indokolt haladéktalanul intézkedni az illetékes igazgatóság megkeresése, illetve az illetékességi területen kívüli ellenőrzéshez szükséges engedély beszerzése iránt.
Gyakran előfordul, hogy az adózók a fellebbezésükben hivatkoznak olyan új tényre, körülményre, amelyek kihatással lehetnek az ügyben hozott döntésre. Ez esetben célszerűnek mutatkozik, hogy a kiegészítő bizonyítást az első fokon eljárt adóhatóság folytassa le. Mivel a fellebbezés felterjesztésére irányadó határidő meghosszabbítására nincs törvényes lehetőség, e határidőn túli bizonyítási cselekmények akkor végezhetők, ha az ügy érdemi lezárásának meggyorsítását szolgálják – tudjuk meg az irányelvből.
Ha azonban lényegesen szélesebb körű és időigényesebb kiegészítő bizonyításra van szükség, az azt jelenti, hogy a határozat megalapozatlan volt, ezért indokolt azt visszavonni és a tényállást új eljárás keretében tisztázni.
A vizsgált adózót indokolt minden esetben tájékoztatni arról, hogy ügyében kapcsolódó vizsgálat lefolytatása vált szükségessé, és az adó-visszaigénylés jogszerűsége tárgyában csak a kapcsolódó vizsgálat eredményének ismeretében hozható döntés.
Az igazgatóság a társhatóságok megkeresését soron kívül teljesíti, és annak eredményéről haladéktalanul ad tájékoztatást.
A kiutalás előtti adóellenőrzést célszerű a lehető legrövidebb időn belül befejezni. A kamatfizetési kötelezettség miatt nem engedhető meg az indokolatlan időhúzás. Az ellenőrzésekre fordított idő figyelemmel kísérése, az indokolatlan elhúzódás miatti munkajogi felelősség kivizsgálása és megállapítása a vezetők feladatát képezi.
Lényeges, és arra külön felhívja az irányelv a figyelmet, hogy amennyiben az ellenőrzés által jogosulatlannak minősített visszaigénylés az eljárás későbbi szakaszában (adóigazgatási eljárás, peres eljárás) jogszerűnek bizonyul, az erről szóló jogerős határozat, ítélet kézhezvételét követően a kiutalás és a késedelem időtartamára járó kamat kiutalása iránt is szükséges haladéktalanul intézkedni.
4.2.3. Az adóhatóság bizonyítási kötelezettsége, a "fiktív számlás" ügyekben követendő eljárás az irányelv alapján
Az Art. előírásai szerint az adóhatóság az ellenőrzést az adó- és támogatás alapjának megállapításához szükséges iratok, bizonylatok megvizsgálásával folytatja le. Ugyanakkor az Art. 1. §-ának (7) bekezdése feljogosítja az adóhatóságot arra, hogy az ügyleteket valódi tartalmuk szerint minősítse.
Az ellenőrzések során kiemelt jelentőséggel bír azon bizonylatok, számlák minősítése, amelyek hitelt érdemlőségét illetően – formai vagy tartalmi hiányosság miatt – kétség merült fel.
Az adóhatóság Art.-ban foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségéből következően a hatóságnak az adott ügyben feltárt egyedi bizonyítékok alapján kell a döntést meghoznia.
4.2.3.1. Az áfa-visszaigénylési jog feltételei
Az áfatörvény alapján az Áfa-tv. 34. §-a szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított.
Az adóalany fogalmát az Áfa-tv. 4. §-a, az adólevonási jog gyakorlásának személyi feltételeit pedig az Áfa-tv. 34. §-a határozza meg.
A fenti alanyi jogosultsághoz képest a törvény további szigorító, illetve szűkítő feltételek rendszerét határozza meg.
Az adólevonási jog tárgyi feltétele az Áfa-tv. szerint az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum.
A számla vonatkozásában az Áfa-tv. 13. § (1) bekezdés 16-18. pontjai, az Art. 34. §-a is szigorú követelményeket állítanak fel.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) értelmében a bizonylatoknak alakilag és tartalmilag is hiteleseknek, megbízhatóknak kell lenniük. Továbbá az Sztv. szerint – a valódiság elveként – a könyvvitelben rögzített tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük.
4.2.3.2. A fiktív számla fogalma és esetei
A fiktív számlák formailag megfelelnek a törvényi követelményeknek, azonban lényeges tartalmi hiányosságaik vannak. Fiktívnek, azaz nem valós számlának minősül az a számla, amely valótlan adatokat tartalmaz az általa dokumentált gazdasági eseményre, illetve az abban részt vevő felekre vonatkozóan.
A fentieknek megfelelően a fiktív számlák előfordulásának esetei – az irányelv értelmében – az alábbi csoportokra oszthatók.
A számlakibocsátó nem adóalany:
Az Áfa-tv. 4. §-ának (1) bekezdése a saját néven folytatott gazdasági tevékenységet írja elő az adóalanyiság feltételeként. Ebből következően eltérően alakul a számlakibocsátó minősítése természetes személy, valamint jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság esetén.
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 2. § (1) bekezdése szerint gazdasági társaság csak a törvényben meghatározott módon és formában létesíthető.
A számlakibocsátóként feltüntetett társaság adóalanyisága tehát a Gt. szabályai és a cégbírósági nyilvántartás adatai alapján bírálható el.
Nem minősül adóalanynak a magát társaságként feltüntetett számlakibocsátó, ha:
– a cégbírósághoz bejegyzési kérelmet nem nyújtott be, továbbá attól az időponttól kezdődően, hogy a bejegyzési kérelmét jogerősen elutasították, a cégeljárást jogerős végzéssel megszüntették. Ezekben az esetekben ugyanis saját nevében nem szerezhet jogokat, és nem vállalhat kötelezettségeket sem. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.833/1995/6. számú ítélete.) A cégbejegyzési eljárás időtartama alatt a Gt. szerint a társaság a saját nevében kötelezettségeket vállalhat, gazdasági tevékenységet folytathat, tehát az adóalanyiság a társasági szerződés kelte és a bejegyzést elutasító végzés jogerőre emelkedésének időpontja között fennáll. A társaság ezen időszakban kibocsátott számláján feltüntetett előzetesen felszámított adó a törvényben foglalt egyéb feltételek fennállása esetén levonható, amennyiben a gazdasági esemény teljesítése megtörtént;
– a számlakibocsátóként feltüntetett cég fiktív, mert cégbejegyzésére hamis, vagy esetlegesen lopott okiratok alapján került sor. Ez esetben a társasági szerződés semmis, és a bűncselekmény következményeképpen bejegyzett társaság számlája, a kiállítás időpontjától függetlenül, fiktívnek minősül. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.377/1996/3. számú ítélete.) A fiktív számlakibocsátás jelen bekezdésben említett esete adóhatósági eszközökkel nem tárható fel, ezért a megállapítást a büntetőeljárást lefolytató szervek által átadott bizonyítékokkal (nyilatkozat, tanúvallomás, irat elvesztését igazoló rendőrségi iratok stb.) lehet alátámasztani. E bizonyítékok felhasználásának nem feltétele a büntetőeljárás lezárása, miután a két eljárás tárgyát különböző jogviszonyok képezik.
Természetes személy saját nevében folytatott gazdasági tevékenysége alapján adóalanynak minősül. Az adóköteles tevékenységet folytató, de bejelentési kötelezettségét elmulasztó, adószámmal nem rendelkező természetes személy adókötelezettségét azonban az adóhatóság határozattal állapítja meg. A határozattal előírt adókötelezettség egy teljes körű vizsgálaton alapul, és független attól, hogy a "kontár" a nem legális gazdasági tevékenységéről állít-e ki bizonylatot, vagy nem.
Fentiekből következően – mondja az irányelv – nem minősül hiteles dokumentumnak – tehát adólevonásra sem jogosít – a természetes személy által jogosulatlanul kiállított számla, amelyen valótlan adószám, tevékenységi kör és egyéni vállalkozói minőség közlésével áthárított adót tüntetnek fel. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.196/1995/4. számú ítélete.)
A számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív:
A gazdasági esemény vonatkozásában az értékesítés tárgyát képező termék, szolgáltatás teljesítését igazoló tények, körülmények, bizonylatok (készletnyilvántartások, leltárak, szállítás, tárolás, továbbértékesítés vagy vállalkozási célú felhasználás bizonylatai stb.) alapján állapítható meg, hogy a számlában feltüntetett teljesítés a valóságban megtalálható és bizonyítható-e.
A gazdasági esemény fiktív, ha
– a számlán szereplő felek viszonylatában egyáltalán nem jött létre gazdasági esemény (Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.835/1995/5. számú ítélete);
– a felek között létrejött szerződés semmis – színlelt, jogszabályba ütközik (Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.28.193/ 1995/6. számú ítélete);
– a valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással. E pont esetében egyrészt előfordulhat, hogy a számlán szereplő gazdasági eseményhez képest a valóságban más esemény jött létre. Ekkor az Art. 1. § (7) bekezdése szerint indokolt a szerződéseket a valós gazdasági tartalom alapján vizsgálni, és az adójogi következményeket ennek megfelelően megállapítani. Abban az esetben azonban, ha a vizsgálat megállapítása szerint a gazdasági esemény a számlában feltüntetettel ellentétben csak részben valósult meg (például mennyiségi eltérés), az adólevonás csak a tényleges teljesítés erejéig fogadható el az irányelv iránymutatása szerint. Jellemzően előforduló példa, hogy a felvásárlási jegyen a ténylegesen felvásárolt mennyiséget lényegesen meghaladó terméket tüntetnek fel. Ez esetben a bizonyítottan értékesített termék mennyiségét meghaladó részre jutó adólevonás jogosulatlanságát lehet megállapítani.
A gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre:
A megtörtént gazdasági eseményről kiállított számlában feltüntetett – egyébként adóalanynak minősülő – számlakibocsátó bizonyítottan nem állt üzleti kapcsolatban a számla címzettjével. Ez esetben a számlát olyan ismeretlen személy állította ki, aki más nevében jogtalanul kötött szerződést, tehát hiányzik az adóalanyiság egyik feltétele, a saját nevében folytatott gazdasági tevékenység. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.833/1995/6. számú ítélete.)
A fentiekben részletezett esetben az adóhatóságnak indokolt kiterjedt bizonyítást lefolytatnia arra vonatkozóan, hogy a vevőnél történt-e jogosulatlan visszaigénylés vagy a szállítónál bevétel- és adóeltitkolás. Az irányelv hangsúlyozza, hogy a tényállás tisztázása során nem elegendő a számlakibocsátóként feltüntetett adózó nyilatkozatának beszerzése. Az érintett vállalkozás nyilatkozata – amely szerint a vitatott számlát nem ő bocsátotta ki, a vevővel üzleti kapcsolatban nem állt – ugyanis magánokiratnak minősül, amellyel szemben ellenkező bizonyításnak van helye. Az adóhatóság tehát felhívja a levonási jogot érvényesíteni kívánó adózót a gazdasági eseményre vonatkozó bizonyítékainak előterjesztésére. Egyidejűleg a számlakibocsátóként feltüntetett vállalkozás nyilatkozattételre történő felhívása vagy kapcsolódó vizsgálat elrendelése válik szükségessé az illetékes igazgatóság útján. A két vizsgálat során feltárt adatok, továbbá az egyéb bizonyítási cselekményből származó információk mérlegelése alapján kerülhet sor a tényállás megállapítására. Ebben az esetben tehát mindig az adott ügyben lefolytatott bizonyítás eredménye dönti el, hogy a vevőnél jogosulatlan igénylés, vagy a szállítónál bevétel- és adóeltitkolás kerül megállapításra.
Az adóhatóság bizonyítási kötelezettségének alakulása ismeretlen helyen tartózkodó számlakibocsátó esetén:
Az előző pont alatt tárgyalt, ún. fiktív számlás ügyeknek nem képezi önálló esetét, amikor a számlakibocsátó személy cégjogi és adójogi értelemben ugyan létező adóalany, de a bejelentett székhelyén, telephelyén nem lelhető fel, a képviseletére jogosult személy ismeretlen helyen tartózkodik. Ez esetben irányadó szempont, hogy a vevőnél, megrendelőnél nem állapítható meg fiktív számlázás miatti jogkövetkezmény kizárólag azért, mert a számlakibocsátó nem lelhető fel. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.231/1996. számú ítélete.)
Az irányelv értelmében mind a hivatkozott törvényi szabályokból, mind a Legfelsőbb Bíróság iránymutató döntéseiből következik, hogy a revíziónak további bizonyítást indokolt lefolytatni annak megállapítása érdekében, hogy a számlán feltüntetett gazdasági esemény egyáltalán nem jött létre, illetve nem a számlán szereplő felek között jött létre, az alábbi szempontok figyelembevétele mellett:
– a gazdasági esemény valóságtartalma az adólevonást érvényesíteni kívánó adózó könyvelésének, nyilvántartásának, pénzforgalmának ellenőrzése útján is feltárható. Vizsgálható a beszerzett termék további sorsa, valamint az ügylet során közreműködők (ügynök, fuvarozó cég stb.) is nyilatkoztathatók, illetve vizsgálhatók;
– a számlakibocsátó vizsgálatát illetően az adóhatóságnak szükséges mindent megtennie annak érdekében, hogy a számlakibocsátók helyét felkutassa. A cégbejegyzési adatokat is figyelembe véve minden ismert telephelyet indokolt felkeresni, a társaság tagjait, tisztségviselőit tanúként meg lehet hallgatni. A bejelentett címeken túl a lakcímnyilvántartó is megkereshető.
Amennyiben az adózó, képviselője, alkalmazottja szabályszerű idézésre az adóhatóság előtt nem jelenik meg, és magát nem menti ki, az Art. alapján egyszeri szabályszerű idézés után, míg más személyek vonatkozásában a közigazgatási és hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény értelmében ismételt szabályszerű idézés után a rendőrség útján elővezettethető.
Az irányelv a most ismertetett fejezetét azzal a következtetéssel zárja le, hogy az adóhatóságnak a tényállás feltárásához indokolt minden lehetséges bizonyítási eszközt igénybe venni, döntését pedig az ügyben feltárt bizonyítékok együttes mérlegelése alapján hozhatja meg.
4.2.4. A hibás, illetve hiányos adattartalmú számlán alapuló visszaigénylés vizsgálata
Az ellenőrzés során az ún. fiktív számlától megfelelő kritériumok alapján jól elhatárolható a hibás vagy hiányos adattartalmú számla. Miután e bizonylatok formai hiányosságban szenvednek, ezért csak ezen hibák kiküszöbölése után vizsgálható, hogy fennáll-e valóságos tartalmi hiányosság.
Jogszabály nem határozza meg a hibás számla fogalmát, ezért a gyakorlati tapasztalatok és az életszerűség követelménye alapján fogalmazható meg, hogy minden olyan név-, számleírás, hiányosság, amely nem az adóalapot és az adó összegét érinti, javítható, illetve pótolható.
Az áthárított adó összegét érintő számlahelyesbítés módját és adójogi következményeit az Áfa-tv. szabályozza. A hibás bizonylat javítására csak utalást tartalmaz az Sztv., de annak módjáról nem rendelkezik.
Mindezekből következőben az adóhatóság tényállás-tisztázási és az adózó együttműködési kötelezettségéből adódóan a helyes eljárás, ha az adóhatóság rövid határidő tűzésével (8 nap) felhívja az adózót a hiba kijavíttatására, illetve pótoltatására. Amennyiben az adózó a számla hiányosságát, illetve hibáját pótoltatta, illetve kijavíttatta, az adólevonási joga nem korlátozható. Ellenkező esetben a számla adólevonásra alkalmatlannak minősíthető.
Az irányelvben foglaltak szerint értelemszerűen nincs akadálya annak, hogy az adóhatóság a számlakibocsátót nyilatkoztassa, illetve ellenőrizze, ha a hiba javításának körülményei vagy egyéb okok miatt a számla hitelességét illetően – eljárása során – kétsége merül fel.
