Bármennyire körültekintően vezeti is vállalkozását, nem feledkezhet meg róla, hogy azt veszélyek fenyegetik, melyeket gyakran a legnagyobb óvatossággal sem tud kivédeni. Az ilyen helyzetekre pedig jobb előre felkészülni, mint a baj bekövetkezte után sopánkodni vagy kétségbeesni. Vagyontárgyai biztonságának megőrzésében, az üzletmenet folyamatosságának fenntartásában segítenek a cégeknek az egyes biztosítók által kínált különböző vállalkozói vagyonbiztosítások.
1.1. A biztosítási szerződés tárgya
A vagyonbiztosítási szerződés tárgya valamely vagyontárgy, illetőleg várható vagyoni eredmény. A törvény a vagyonbiztosítási szerződést kötő személyek tekintetében a szerződőképességet tovább korlátozza, és ahhoz nemcsak jogképesség, valamint természetes személyek esetében – a kivételeket nem számítva – teljes cselekvőképesség meglétét kívánja, hanem szükséges ezenfelül még a vagyontárgy megóvásában való érdekeltség, vagy olyan harmadik személy javára való szerződéskötés, akinél ez a megóvási érdek kimutatható. Az érdekeltségre utaló kitétel olyan kógens szabállyá teszi ezt a rendelkezést, amelytől érvényesen eltérni nem lehet.
Az érdekeltség nemcsak a tulajdonosnál, hanem a vagyontárgy őrzőjénél, szállítójánál, bérlőjénél, haszonbérlőjénél is megállapítható. A vagyonbiztosítás általában kombinált, többkockázatú formában gyakori, ahol a biztosító több veszélynemre vállalja a kockázatviselést, majd a biztosítási esemény bekövetkezésekor a szolgáltatás teljesítését.
A vagyonbiztosítási szerződések tipikus kockázatai vállalkozások esetén: a betöréses lopás (rablás) által okozott károk, viharkárok, földrengés, földcsuszamlás kockázata, árvízkár, jégverés, üvegtörés, gépjárművek töréskárai (casco), vasúti, közúti, vízi, légi fuvarozás során keletkező károk, áramszünet miatt keletkező károk, előre nem látható üzleti kockázatok (politikai események, árfolyamváltozás stb.), mezőgazdasági növénykárok (fagykár), tűzbiztosítás, amely rendszerint magában foglal villámcsapás által okozott vagy robbanás által előidézett károkat is.
1.1.1. Kettős biztosítás
A törvény, illetőleg a biztosítási szabályzatok kizáró rendelkezése hiányában nincs akadálya annak, hogy ugyanazon vagyontárgyra, ugyanazon veszélyhelyzetekre egyidejűleg több biztosítónál kössön a szerződő fél vagy a biztosított szerződést. Ez a megengedő rendelkezés csak akkor érvényesül, ha a többszörös biztosítások esetén a biztosítók tudnak egymásról, és az együttes biztosítás összértéke sem éri el, illetőleg nem haladja meg a biztosított vagyontárgy valóságos értékét. Kettős biztosításnak nevezzük azt, amikor két biztosítási szerződés áll fenn, a biztosítási érdek azonos; a biztosítási események köre is részben vagy egészben fedi egymást, és a biztosítási összeg együttes összege meghaladja a vagyontárgy valóságos értékét. Ez esetben a túlbiztosítási tilalom folytán a kettős biztosítás a később megkötött szerződés tekintetében eredményezi annak teljes, vagy a vagyontárgy tényleges értékét meghaladó része tekintetében a részleges semmisségét.
1.1.2. Vagyoni érték
A vagyonbiztosítás célja az, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosított, illetőleg a kedvezményezett a vagyontárgy tényleges, objektív forgalmi értékéhez hozzájusson. A vagyoni érték meghatározása a szerződő fél (vagy a biztosított) kizárólagos joga, azonban a biztosítónak megfelelően tájékoztatnia kell a jogkövetkezmények tekintetében járatlan felet arról, hogy a túlbiztosítás törvényben foglalt tilalma a biztosítási szerződés részleges semmisségét fogja eredményezni. Ez azt jelenti, hogy a biztosító a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosított vagyontárgy akár szakértővel rekonstruált tényleges forgalmi értékét fogja megtéríteni, és figyelmen kívül maradnak a biztosítási összeg meghatározásánál azok az esetleges előszereteti értékek, amelyek miatt a szerződő fél, illetőleg a biztosított számára a biztosított vagyontárgy kiemelkedően nagy értéket képvisel.
Nem sérti a túlbiztosítási tilalmat a törvény megengedő rendelkezése folytán, ha a felek valamely vagyontárgy várható értéke erejéig kötik a biztosítási szerződést. Nem ütközik törvényi tilalomba, ha a szerződő felek úgy kötnek szerződést, hogy a biztosító nem a biztosítási esemény bekövetkezésekori értéket téríti, hanem az új állapotban való beszerzési értéket a biztosítási esemény időpontjában.
1.2. A biztosítási szerződés időtartama
A szerződő felek a vagyonbiztosítási szerződést köthetik határozatlan időtartamra, illetőleg meghatározott időtartamra is. Amennyiben a szerződés időbeli hatályáról a szerződés maga nem rendelkezik, akkor ez a szerződés a vagyonbiztosítási általános szabályzat rendelkezése értelmében határozatlan időtartamra kötött szerződésnek minősül.
1.2.1. Felmondás
A határozatlan időtartamra kötött szerződéseket bármelyik fél indokolási kötelezettség nélkül felmondhatja. A törvény kizárólag a felmondási időre, illetőleg annak alakjára nézve tartalmaz kógens rendelkezéseket.
A biztosítási szerződés felmondásánál a határidők számítására a Ptké. 3. §-ában foglaltak az irányadóak.
Ha a felmondás szabályait nem ismerő szerződő fél a biztosítási szerződést nem a biztosítási időszak végére, hanem korábbi időpontra mondja fel, ez nem a felmondás érvénytelenségét eredményezi, hanem azt, hogy a felmondás csak a biztosítási időszak végével hatályosul.
A határozott időre kötött biztosítási szerződés a megállapított határidő utolsó napjával megszűnik. Nincs akadálya azonban annak, hogy a felek a szerződésükben a határozott időre kötött biztosítási szerződés felmondási jogát is biztosítsák a maguk számára. A törvény a határozott idejű, de kiemelkedően hosszú időtartamú szerződések esetén lehetővé teszi, hogy a negyedik év elteltével a szerződést bármelyik fél indokolási kötelezettség nélkül felmondja.
1.3. Díjfizetés
A szerződő fél díjfizetési kötelezettsége az esedékességkor annak teljes összegére áll fenn. Ha a biztosítási díjat csak részben fizeti meg, ez a fizetés miatt nem minősül mulasztásnak, ezért nem eredményezi a biztosítási szerződés megszűnését, hiszen részleges teljesítés a szerződő fél részéről történt. A törvény az ún. időarányosság elvét alkalmazva úgy rendelkezik, hogy a biztosító kockázatviselési kötelezettsége teljes mértékben fennáll, azonban csak olyan időtartam alatt, amelyet fedez a befizetett biztosítási díj.
A biztosítási díj esedékességétől számított harmincadik nap elteltével a szerződés megszűnik, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg, és a kötelezett sem halasztást nem kapott, sem bírói úton nem érvényesítették vele szemben az igényt, illetőleg a biztosító őt nem intette meg (ilyenkor a biztosító további harminc nappal meghosszabbítja a díjfizetés esedékességét, és írásban felszólítja a kötelezettet az elmaradt díj megfizetésére, figyelmezteti az elmaradás jogkövetkezményére is.
1.4. Bejelentési kötelezettség
A biztosítási eseményről a biztosító úgy értesül, hogy azt a biztosított (szerződő fél) az annak megtörténtét követően, a szabályzatok, illetőleg a szerződés szerinti határidőn belül – vagyonbiztosítás esetében általában öt vagy nyolc napon belül – a biztosítónak bejelenti.
1.4.1. A késedelmes bejelentés következményei
A késedelmes bejelentésnek két következménye lehet:
– a biztosító a biztosítási összeg kifizetésével nem esik késedelembe, mert fizetési kötelezettségének esedékessége meg sem kezdődik mindaddig, amíg a bejelentés, illetőleg szükség esetén az igényelhető okiratok becsatolása hiánytalanul meg nem történik,
– ha a késedelmes bejelentés egyben a biztosítási esemény lényeges körülményeinek felderíthetetlenné válását eredményezi, a biztosító mentesül a szolgáltatási kötelezettség alól.
1.5. A biztosító teljesítése
A biztosító teljesítése a biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződésben kikötött szolgáltatás nyújtása, amely a magyar biztosítási gyakorlatban rendszerint pénzfizetés. A vagyonbiztosítási szerződések esetében a biztosító által fizetett biztosítási összeg sohasem azonos a polgárjog szabályai szerint járó kártérítéssel, ugyanis a biztosító a biztosítottnak, illetőleg a kedvezményezettnek nem kártérítést, hanem biztosítási összeget fizet.
A biztosítási összeg kiszámítása nem a kártérítés, hanem az adott biztosítási szerződés szabályai alapján történik. A biztosító a szerződés szerint általában pénzfizetésre kötelezett. Ennek esedékességéről a törvény nem rendelkezik, azokról a biztosítási szabályzatokban esik szó. Vagyonbiztosítás esetén a szabályzatok általános szabályként úgy rendelkeznek, hogy a biztosító a biztosítási összeget a kárbejelentéstől számított tizenöt napon belül köteles megfizetni. Amennyiben a biztosított a kár bekövetkezéséhez, illetve a kár megállapításához szükséges okiratok becsatolására köteles, a biztosító fizetési kötelezettségének tizenöt napos határideje az utolsó okirat becsatolásától számít. Az egyes különleges biztosítások (például fagykárbiztosítás) esetében a teljesítési határidő ettől eltérhet.
1.5.1. Díjfeltöltés
A biztosító a törvény rendelkezése szerint nem kötelezhető arra, hogy a biztosítási időszakon belül egyszeri díj fizetése ellenében többször is helytálljon. Ezért amennyiben a biztosítási esemény bekövetkezik, és a biztosító szolgáltatási kötelezettségét teljesíti, a biztosítási összeg a legközelebbi biztosítási évfordulóig a kifizetett kártérítési összeggel csökken. Nem következik be ez a csökkenés, amennyiben a szerződő fél kiegészíti az évi díjat, vagyis megfizeti a díjkülönbözetet (díjfeltöltés). A törvény rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett javára eltérhet. Ilyen eltérést találhatunk egyes vagyonbiztosítási szabályzatok rendelkezéseiben, amelyek kimondják, hogy a biztosító a kifizetett kártérítési összeggel a vagyonbiztosítási összeget nem csökkenti, így a biztosított, illetve a szerződő fél díjkiegészítéssel (díjfeltöltéssel) nem tartozik.
1.5.2. Kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség
A kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség általánosságban valamennyi biztosítási fajtánál kötelezettsége a biztosítottnak, formájáról és konkrét tartalmáról a felek szerződése rendelkezik. A kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség elmulasztása végső soron a biztosító mentesülését eredményezi a szolgáltatási kötelezettség teljesítése alól. A kárenyhítés elsősorban a biztosító érdeke, ezért a törvény a kárenyhítéssel felmerült költségeket a biztosítóra terheli.
Ez a megtérítési kötelezettség nem függ attól, hogy a kárenyhítés ténylegesen eredményre vezetett-e. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ésszerűség határán túlmenő költekezés mértékét is megtéríteni tartozik a biztosító, a költekezés mértéke megtérítésénél – biztosítási fajtánként meghatározva – a biztosító csak olyan kárenyhítési költségek megfizetésével terhelhető, amely az általános felfogás szerint is a kár megelőzése, illetőleg a kár enyhítése érdekében valóban célravezető, illetőleg szükségesnek minősíthető.
Nincs akadálya annak, hogy a felek a szerződésben a kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettség elmulasztásának a törvényi feltételeitől eltérjenek. Az ilyen eltérés azonban csak a biztosított, illetve a kedvezményezett javára szólhat.
1.5.3. Alulbiztosítás
Alulbiztosítás esetén nemcsak a biztosítási összeg megtérítésénél, hanem a kárenyhítéssel felmerült költségek esetében is érvényesül az a szabály, hogy a biztosító kárenyhítési költségeket olyan arányban köteles megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg aránylik a vagyontárgy értékéhez.
1.5.4. Mentesülés
A törvényben meghatározott és az egyes biztosítási szabályzatokban részletezett esetekben a biztosító mentesül a felelősség alól. Miután a mentesülést a biztosító alapítja a törvényben, illetve a szabályzatban részletezett okokra, ezért a bizonyítási kötelezettség e téren a biztosítót terheli. A mentesülést kizárólag a biztosítási jogviszony szempontjából releváns személy magatartása eredményezheti, ez a törvény szerint maga a biztosított, illetőleg a szerződő fél, valamint hozzátartozójuk, amennyiben velük közös háztartásban él. A közös háztartásban élés vélelmezhető az együttlakással és a közös gazdálkodással, illetőleg eltartotti minőséggel önálló jövedelem hiányában.
A biztosító mentesülését kizárólag a jogellenes magatartás eredményezi. Nem jogellenes a magatartás, amennyiben az törvényben biztosított jog gyakorlása, a károsult beleegyezése, szükséghelyzetben vagy jogos védelem körében tanúsított magatartás stb.
1.5.4.1. Súlyosan gondatlan magatartások
A mentesülés olyan arányú, amilyen arányban a kár a szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartással összefügg. A szándéknak magára a károkozásra kell irányulnia. A súlyosan gondatlan magatartás fogalmát a törvény nem határozza meg, azt részben az adott speciális biztosítási szabályzatok, illetőleg a konkrét egyedi szerződések tartalmazzák, részben az elévitt jogvitában a bíróságnak esetenként kell a magatartás ilyenné minősíthetőségét elbírálnia. Súlyos gondatlanság általában akkor állapítható meg, ha a gondosságnak az elhanyagolása olyan feltűnő mértékű, hogy súrolja a szándékosság az eredmény kívánásának határát. Az egyes biztosítási fajtáknál a biztosító maga határozza meg, hogy mely magatartási formákat sorol a mentességét eredményező súlyosan gondatlan magatartások közé: ilyen például az ittas munkavégzés, a hatósági engedély hiányában vagy a foglalkozási szabályok súlyos megszegésével történő munkavégzés, gépjármű esetében az ittas vezetés, a jogosítvány nélküli vezetés, illetőleg a jármű elhanyagolt állapota stb.
1.5.5. A változatlan állapotban tartás kötelezettségének elmulasztása
A biztosítási esemény bekövetkezését követően a biztosítottat nemcsak az esemény bejelentési kötelezettsége terheli, hanem az is, hogy lehetővé tegye a biztosító számára az esemény megtekintését, a fizetési kötelezettsége jogalapját és összegszerűségét illetően a releváns lényeges körülmények vizsgálatát. Ezért a biztosítási esemény bekövetkezését követően a vagyontárgyban a szabályzatban meghatározott határidőig csak annyiban szabad változtatást eszközölni, amely a kárenyhítésnek feltétele. Nyilvánvaló, hogy betöréses lopás esetén a bejárati ajtó zárjának megjavíttatása, illetőleg annak kicserélése a kárenyhítés körében megengedett változtatásnak minősül.
A változatlan állapotban tartás kötelezettségének elmulasztása akkor eredményezi a biztosító mentesülését, ha a változtatás olyan mértékű, mely kizárja a biztosítási esemény rekonstruálásának lehetőségét a lényeges körülmények tisztázása tekintetében. A vagyonbiztosítási szabályzatok rendelkezése szerint a biztosított a vagyontárgy állapotán a biztosító kárfelvételi eljárása megindulásáig, legkésőbb azonban a bejelentéstől számított öt napig csak a kárenyhítéshez szükséges mértékben változtathat.
1.5.6. Regresszigény
A törvény engedmény formájában – a biztosítónak megtérítési (regressz) igényt biztosít, ha a károkozó nem a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó.
A biztosítónak a regresszigénye érvényesítésénél két körülményt kell bizonyítania: az érvényes biztosítási szerződés meglétét, illetőleg a biztosítási összeg kifizetésének tényét a szerződés alapján. Az igényérvényesítés során a biztosítót ugyanazon jogok illetik meg, mint a károsult biztosítottat, de csak olyan mértékben és arányban, ahogyan ő a biztosítási szerződés alapján teljesített.
Miután ugyanabból a káreseményből keletkezik ez esetben a biztosítónak és a biztosítottnak is igénye a károkozóval szemben, ezért költségkímélési és pergazdasági szempontok szólnak amellett, hogy az igények érvényesítése egy perben együttesen történjen. A biztosító ezért köteles a biztosított kívánságára az őt megillető kártérítési összeget is érvényesíteni a perben, azzal a feltétellel, hogy ha az igényérvényesítés költséggel jár (például kereseti illeték stb.), azt a biztosított előlegezze.
1.5.7. A biztosítási vagyontárgy megkerülése
Előfordulhat, hogy miután a biztosító a biztosítási összeget kifizette, a biztosított vagyontárgy előkerül. Ez esetben a biztosított két lehetőség közül választhat: vagy igényt tart a megkerült vagyontárgyra, ez esetben a biztosítási összeget a biztosítónak vissza kell térítenie, vagy lemond a megkerült vagyontárgyról, így az a biztosító tulajdonába kerül.
1.6. A vállalkozói vagyonbiztosítások jellemzői
A legtöbb hazai biztosítótársaság rendelkezik olyan komplett vagyonbiztosítási csomaggal, mely kimondottan a kis- és közepes vállalkozások vagyonbiztosítási igényeit elégítik ki. Ezek a biztosítások jellemzően modul rendszerűek, azaz a szolgáltatások rugalmasan igazíthatók az igényeknek megfelelően.
A biztosítás során a vállalkozás választhatja meg, hogy milyen kockázatokra kíván biztosítást kötni. A biztosítási csomag ennek megfelelően jól elkülöníthető modulokból épül fel, s ennek alapján történik a tarifálás.
A díjtételek igazodnak a vállalkozások kockázatához, mind a tevékenységet, mind a területi elhelyezkedését figyelembe veszik a biztosítók. A vállalkozás méretének növelésével lehetősége nyílik díjtételek csökkentésére, melyet általában a biztosítási összeg ezrelékében határoznak meg a biztosítók.
Az alapönrész bizonyos esetekben 0 forint is lehet. Az esetleges önrészvállalást a mértéknek megfelelően engedménnyel honorálhatják a biztosítók. A választott önrész eltérő lehet az egyes moduloknál.
A rugalmas díjfizetési konstrukcióknak köszönhetően egyes biztosítóknál a díj fizethető egy összegben, félévenként, negyedévenként, csekken vagy átutalással, vagy akár havonta inkasszóval. Éves vagy féléves díjfizetés esetén a biztosítási díj csökkenthető.
1.6.1. Kedvezmények
Kedvezményes lehetőségek lehetnek az egyes biztosítóknál:
Kármentességi engedményt kaphat a vállalkozás: egyes biztosítóknál például kármentességi megállapodás esetén az első kármentes év után 10% kedvezményt kap a biztosítási díjból.
Csomagengedményt kaphat a vállalkozás, ha több almódozat szerint köt biztosítást.
A magasabb szintű tűzvédelmet vagy biztonságtechnikát díjengedménnyel honorálhatják a biztosítók: ha az objektum speciális berendezésekkel rendelkezik, engedményt kap a tűz- és elemikár-biztosítások díjából. Ez a díjengedmény lehetséges más biztosítások esetén is.
A kárral kapcsolatos többletköltségek is biztosíthatóak: a biztosítási fedezet kiterjed a vagyontárgyakban keletkezett károkon túlmenően a felmerülő és igazolható költségekre is, amelyek a kár elhárítása vagy enyhítése érdekében szükségesek voltak, amennyiben a kárra és a többletköltségekre kifizetendő összeg nem haladja meg a biztosítási összeget.
A biztosítás hitelfedezeti biztosításként is szolgálhat: a vállalkozás erősítéséhez felvett hitel esetén lehetőség van arra, hogy károk esetén a hitelező pénzintézet legyen a kedvezményezettje a kifizetett biztosítási összegnek.
A szolgáltatások értékállóak, inflációkövetőek: az alulbiztosítottság elkerülése végett minden biztosítási évfordulónál a biztosított vagyontárgyainak értékét a biztosítók megemelik az infláció mértékével. Ettől el lehet térni bizonyos feltételek megléte esetén.
1.6.2. Biztosítási vagyoncsoportok
A biztosítható vagyoncsoportok skálája igen széles, többek között az alábbi vagyoncsoportok biztosíthatók:
– ingatlanok (épületek, építmények),
– termelő- és kereskedelmi üzemi berendezések, gépek, felszerelések, járművek,
– készletek (anyagok, áruk, félkész és késztermék),
– javításra-feldolgozásra átvett vagyontárgyak,
– bérmunkára, bizományban, zálogba átvett vagyontárgyak,
– készpénz és értékpapírok,
– értékkészletek,
– szabadban tárolt vagyontárgyak,
– kirakatszekrények,
– egyéb vagyontárgyak (ezt a szerződésben külön részletezni kell).
1.6.3. Biztosítási kockázatok
A biztosítási csomag keretében az összes olyan kockázatra köthető biztosítás, amelyek egy vállalkozásnál felmerülhetnek.
A biztosítók vonatkozó biztosítási szabályzataiban, az egyes kockázati elemek tartalma és a kockázat megfogalmazása eltérhet. A kockázati körök leírását a biztosítási szabályzatok tartalmazzák.
Biztosítási kockázat lehet:
– tűz,
– tűzkár nélküli füst- vagy koromszennyeződés,
– robbanás,
– villámcsapás,
– villámcsapás másodlagos hatásai,
– vihar,
– árvíz,
– belvíz,
– felhőszakadás,
– földrengés,
– földcsuszamlás,
– föld- és kőomlás,
– ismeretlen üreg beomlása,
– vízvezetéktörés,
– technológiai csővezetékek törése,
– jégverés,
– hónyomás,
– idegen, ismeretlen jármű nekiütközése,
– elektromos áram okozta tűz,
– betöréses lopás,
– rablás,
– vandalizmus,
– elektronikus berendezések biztosítása,
– üvegtörés,
– küldöttrablás,
– üzemszünet-biztosítás.
Általános kizárás alá eshet például
- a nem biztosított, a helyreállítás szokatlan mértékű elhúzódásából adódó többletkár,
– az olyan – üzemszünetet is előidézhető – károk miatti hátrányok, amelyek a biztosított tevékenységének egyéb okból történő szünetelése (pl.: átalakítás, tatarozás, szezonon kívüli idő) ideje alatt következett be,
– a szerződésekből fakadó olyan büntető jellegű intézkedések (pl. kötbér, bírság) vagy kártalanítások, amelyek a gyártási és/vagy szállítási határidők be nem tartása vagy egyéb átvett kötelezettségek miatt a biztosítottat terhelik,
– bármilyen fajtájú adó, vagyon után fizetendő rendkívüli adó és illeték,
– olyan nyereségek és költségek, amelyek nincsenek összefüggésben az üzemszünettel, pl.: tőkebefektetés, spekulációs és ingatlanügyek.
1.7. A vagyonbiztosítási szerződés alanyai
A vállalkozói vagyonbiztosítási szerződést a vagyontárgy megóvásában érdekelt személy kötheti meg (biztosított), illetve aki a szerződést ilyen személy javára köti (szerződő). Az esetek többségében a szerződő (az a személy, aki a biztosítási díjat fizeti) azonos a biztosítottal (az a személy, aki a biztosítási szerződés szolgáltatásaira jogosult).
Vállalkozói vagyonbiztosítási szerződés alapján biztosított, illetve szerződő lehet a kötvényben név szerint feltüntetett:
– természetes vagy jogi személy,
– a gazdálkodó szervezet, jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége,
– egyéb, jogi személyiséggel nem rendelkező, de cégjegyzékbe vett gazdasági társaság, polgári jogi társaság,
– egyéb jogközösség, illetve társadalmi szervezet.
1.8. A biztosítási összeg megállapítása
1.8.1. Újérték-biztosítás
A gyakorlatban leginkább az újérték-biztosítás a legelterjedtebb, a biztosítás lényegét – kár esetén az eredeti állapot helyreállítása – ez az értékelési mód biztosítja.
Újérték-biztosítás esetén a biztosító a károsult vagyontárgyak káridőponti újrabeszerzési, illetve újra-előállítási értékének megfelelő kártérítést nyújt.
Az új érték a vagyontárgy új állapotban történő beszerzési költsége, beleértve a fuvar (kivéve légi fuvar), a vám és a szerelés költségeit. A beszerzési költségekből engedmények (pl. mennyiségi engedmény, akciós ár) nem vonhatók le.
Részérték-biztosítás esetén a biztosított vagyontárgyak teljes biztosítási értékének százalékosan meghatározott része kerül meghatározásra. Ekkor a biztosítási szolgáltatás összegének felső határa a részértéknek megfelelő összeg.
Alulbiztosítottság lép fel, amennyiben a káresemény időpontjában a tényleges új érték magasabb, mint a szerződésben feltüntetett új érték. Ekkor a kártérítés során a biztosító az aránylagos kártérítés elvét (pro rata elvet) alkalmazza: a kárt olyan arányban téríti, amilyen a biztosítási összeg és a tényleges új érték aránya.
Az alulbiztosítottság elkerülése érdekében nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy az adatközlés pontos legyen, és az infláció, valamint az esetleges év közbeni beszerzések értékével korrigálni kell a biztosítási összeget, fenntartva ezzel a teljes biztosítottságot.
Előfordulhat, hogy a biztosító csak akkor alkalmazza a pro rata elvet, ha az alulbiztosítottság mértéke meghaladja a 10%-ot.
Fontos tudni, hogy azon biztosítási alapvetésből adódóan, miszerint a biztosítási kártérítés gazdagodáshoz nem vezethet, az újérték-biztosításnál is előfordul avultatás. Erre vonatkozóan a biztosítási szabályzatok pontos (biztosítónként eltérő) iránymutatást adnak, vagyoncsoportonként meghatározva, hogy a biztosított vagyontárgy milyen mértékű elhasználódása esetén térítik a káridőponti avult értéket.
A gyakorlatban a biztosító az épületek vagyoncsoport esetén a káridőponti avult értéket tekinti a kártérítési összeg felső határának, ha a károsodott épület korának és elhasználódásának figyelembevételével megállapított káridőponti (avult) értéke nem éri el az ugyanazon, illetve hasonló épület újjáépítési költségének általában 25%-át.
1.8.2. Könyv szerinti értéken kötött biztosítás
A könyv szerinti értéken kötött szerződés esetén a biztosított vagyoncsoportok, a számviteli nyilvántartás alapján, a biztosított könyveiben nyilvántartott értéken vannak biztosítva. Jellemzője, hogy a számvitellel összhangban lévő adatszolgáltatás esetén jogilag alulbiztosítás nem állhat fenn, viszont a vagyontárgyak tényleges értékükhöz képest alulértékelten kerülnek biztosításra, hiszen ez a rendszer nem követi sem az inflációt, sem a biztosított tárgyak műszaki értékcsökkenését. Ezáltal kár esetén nagy valószínűséggel állítható, hogy a kártérítésre kerülő összeg nem fedezi a ténylegesen felmerülő veszteséget, az eredeti állapot helyreállítását.
1.8.3. A valóságos értékre kötött biztosítás
A valóságos értékre szóló biztosítás esetén a biztosított vagyoncsoportok műszaki avult értéken kerülnek biztosításra. Ez a biztosítási fajta előnyösebb a könyv szerinti értéken történő biztosításnál, mivel itt a kifizetendő kárösszegeket úgy kalkulálják, hogy abból a károsodott vagyontárggyal műszakilag megegyező állapotú vagyontárgy beszerezhető legyen. Részkárok esetén a biztosító különmegállapodás hiányában figyelembe veszi a helyreállítással, illetve az új alkatrészek beépítésével felmerült értékemelkedést, és azt a kártérítési összegből levonja.
