1. A munkaviszony

Munkaviszonyban állók alatt a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt, európai parlamenti képviselőt is), a közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban álló személy, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség és a Határőrség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő tartalékos katona, az önkéntes tartalékos katona személyeket értjük.

Kapcsolódó jogszabályhelyek:

– a munkaviszonyról a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény,

– a közalkalmazotti jogviszonyról a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény,

– a közszolgálati jogviszonyról a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény,

– az ügyészségi szolgálati jogviszonyról az 1994. évi LXXX. törvény,

– az igazságügyi alkalmazotti jogviszonyról az 1997. évi LXVIII. törvény,

– a fegyveres erők, rendvédelmi szervek, nemzetbiztonsági szolgálatok vonatkozásában a szolgálati (és a szerződéses) jogviszonyról az 1996. évi XLIII. törvény,

– a hivatásos nevelőszülői jogviszonyról, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, továbbá a végrehajtása tárgyában kiadott 150/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet

rendelkezik.

1.1. Személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség

A személyi jövedelemadóról szóló törvény nem határozza meg a munkaviszony fogalmát, ezért az adózás rendjéről szóló törvény szerinti munkaviszony fogalmat használja. Az említett törvény fogalommeghatározásából következően munkaviszony alatt kizárólag a belföldi illetőségű munkáltatóval létesített munkaviszony értendő, hiszen a Munka Törvénykönyvének és az említett külön jogszabályoknak a rendelkezései csak a belföldi illetőségű munkáltatóra nézve tartalmaznak kötelezettséget. Itt szükséges kiemelni, hogy a Polgári Törvénykönyv alapján létesített megbízásos jogviszony a magyar adójogban önálló tevékenységnek minősül, az ebből származó jövedelem adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelmekre vonatkozó szabályok az irányadók akkor, ha a személyi jövedelemadóról szóló törvény ettől eltérően nem rendelkezik.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény a munkaviszonyból származó jövedelmet a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek közé sorolja. Az országgyűlési és az önkormányzati képviselők tiszteletdíja a személyi jövedelemadó alkalmazásában nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, de nem munkaviszonyból származó jövedelem.

1.1.1. Munkaviszonyból származó jövedelem

A törvény fogalommeghatározása értelmében munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül az a vagyoni érték, amely a magánszemélyt a munkaviszonyára tekintettel illeti meg.

1.1.1.1. Bér, jutalom, prémium, biztosítási díj, végkielégítés, szociális segély, iskolakezdési támogatás

Munkaviszonyból származó bevételnek minősül többek között a rendszeres és nem rendszeres bér, a jutalom, a prémium, a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díj, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a munkáltató által fizetett hozzájárulás adóköteles része, a végkielégítés, a munkaviszonyra tekintettel fizetett szociális segély, az iskoláskorú gyermekre figyelemmel juttatott iskolakezdési támogatás akkor, ha az nem minősül adómentes természetbeni juttatásnak.

1.1.1.2. Természetben juttatott vagyoni érték

2004. január 1-jétől főszabályként munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül a munkaviszonyra tekintettel természetben juttatott vagyoni érték. Kivételt képez ez alól, ha a juttatás egyébként megfelel a személyi jövedelemadóról szóló törvény 69. §-ának (1) bekezdésében felsorolt juttatások valamelyikének.

1.1.1.3. Munkáltatói kölcsön

2004. január 1-jétől munkaviszonyból származó jövedelemnek tekintendő a 2003. november 30. után megkötött szerződés alapján a munkáltató által nyújtott, adófizetési kötelezettséget eredményező kamatmentes vagy a kedvező kamatozású kölcsönből származó jövedelem (kamatkedvezmény) is. A törvény erre vonatkozóan átmeneti szabályt tartalmaz. E szerint nem munkaviszonyból származó jövedelmet keletkeztet az a kamatkedvezményből származó jövedelem, amely a 2003. november 30-áig megkötött szerződés alapján keletkezik. Ebben az esetben a folyósított kölcsönből származó kamatkedvezmény után a 44 százalékos adót a kölcsönt nyújtónak kell megfizetnie.

1.1.1.4. Külföldi jog szerinti jövedelem

Ugyancsak munkaviszonyból származó jövedelem a munkaviszonynak megfelelő külföldi jog szerinti munkaviszonyra tekintettel megszerzett jövedelem is. Ez utóbbinak az adójóváírás szempontjából van jelentősége.

1.1.1.5. Bedolgozói jogviszonyból, távmunkavégzésből, szövetkezeti munkaviszony jellegű jogviszonyból származó jövedelem

A személyi jövedelemadóról szóló törvény nem tesz különbséget abban a tekintetben, hogy a magánszemély a munkaviszonyban folytatott tevékenységet főállásban, mellékfoglalkozásban, részmunkaidőben, gyes mellett vagy nyugdíjasként végzi. A munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell a bedolgozói jogviszonyból, a távmunkavégzésből, valamint a szövetkezeti munkaviszony jellegű jogviszonyból származó jövedelem adókötelezettségét is megállapítani.

1.1.1.6. Költségtérítés

Amennyiben a magánszemély a munkavégzésével összefüggésben költségtérítésben részesül, a költségtérítés fő szabályként a munkaviszonyból származó bevétel részét képezi.

1.1.1.7. Külföldi állam joga szerinti jogviszonyból származó jövedelem

Mint az a munkaviszony fogalommeghatározásából is következik, a külföldi munkáltatóval létesített, munkavégzésre irányuló jogviszonyt a belföldi adójogszabály nem tekinti munkaviszonynak. Tekintettel azonban arra, hogy ezeket a jogviszonyokat a törvény a nem önálló tevékenységek között sorolja fel, valamennyi, a külföldi állam joga szerinti munkavégzésre irányuló jogviszonyra tekintettel megszerzett jövedelmet nem önálló tevékenységből származó jövedelemként kell kezelni. Függetlenül attól, hogy a külföldi állam joga szerinti jogviszony az adózás szempontjából nem tekintendő munkaviszonynak, az ilyen jogviszonyból származó jövedelem – feltéve, hogy az Magyarországon adóztatható – bérjövedelemnek minősül.

1.1.1.8. Megbízási jogviszony

A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények a munkaviszonyból származó jövedelmeket nem nevesítik, hanem egységesen az olyan jogviszonyokat, amelyekben a foglalkoztató utasítási joga, valamint az elvégzett munka eredményéért történő felelőssége a domináns, nem önálló munkaként definiálja. Az előzőekből következően – ellentétben a személyi jövedelemadóval – a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények alkalmazásában a megbízási jogviszonyban folytatott tevékenységet is jellemzően nem önálló munkaként kell minősíteni, így az e jogviszonyokból származó jövedelem is nem önálló tevékenységből származónak tekintendő.

1.1.2. A munkaviszonyból származó bevétel megszerzésének időpontja

1.1.2.1. Pénz megszerzésének időpontja

Pénz esetén a bevételt azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amelyen azt a magánszemély vagy a javára más személy birtokba vette, vagy az a nap, amelyen azt a bankszámlán, pénzforgalmi számlán a javára jóváírták.

Abban az esetben azonban, ha a munkáltató, kifizető a magánszemélyt megillető, adóelőleggel csökkentett bevételt átutalással vagy postai úton küldi el, akkor a bevételt az átutalás, illetőleg a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni akkor, ha azt az adóbevallás benyújtásáig (adóhatósági adómegállapítás esetén a nyilatkozat megtételéig) jóváírták, illetőleg azt a magánszemély vagy javára más személy átvette.

1.1.2.2. Dolog, értékpapír megszerzésének időpontja

Dolog, értékpapír esetén a bevételt a tulajdonjog megszerzésének a napján kell megszerzettnek tekinteni. Abban az esetben azonban, ha a birtokbavétel napja a tulajdonjog megszerzésének napját megelőzi, akkor a bevételt a birtokbavétel napján kell megszerzettnek tekinteni. Dematerializált értékpapír juttatása esetén a bevétel megszerzésének időpontja az értékpapírszámlán történő jóváírás napja.

1.1.2.3. Szolgáltatás megszerzésének időpontja

Amennyiben a magánszemély a bevételhez valamilyen szolgáltatás formájában jut, a szerzés időpontja az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerinti teljesítési időpontban adófizetési kötelezettsége keletkezik vagy keletkezne, ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett lenne. A szolgáltatás formájában juttatott bevételek esetén jellemző azonban, hogy a juttató nem azonos a szolgáltatás nyújtójával. Ilyen esetben a jövedelemszerzés időpontjaként azt a napot kell figyelembe venni, amely napon a magánszemély a szolgáltatás igénybevételére való jogosultságot megszerezte.

1.1.2.4. Előleg elszámolásának időpontja

Gyakran előfordul, hogy a magánszemély a juttató nevére szolgáló számla alapján saját maga vásárolja meg a terméket, a szolgáltatást a juttató által biztosított, elszámolási kötelezettség mellett kapott előlegből, vagy a költséget megelőlegezi. Ilyen esetekben a jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az előleggel a magánszemély elszámol, illetőleg azon a napon, amikor a juttató a számla alapján a megelőlegezett kiadást a magánszemély részére megtéríti.

1.1.2.5. Értékkel bíró jog megszerzésének időpontja

A forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog formájában megszerzett bevétel megszerzésének időpontjaként a törvény azt a napot határozza meg, amelyen a magánszemély a jog feletti rendelkezési jogát (az adott jogot gyakorolhatja, átruházhatja, megszüntetheti, vagy a jog gyakorlását átengedheti) gyakorolhatja.

1.1.2.6. Kötelezettség, tartozás elengedése esetén megszerzett jövedelem időpontja

Elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás esetén a bevétel megszerzésének napjaként a követelés, tartozás megszűnésének napját kell tekinteni.

1.1.2.7. A megszerzett jövedelem időpontja kiadás teljesítésénél

A magánszemély javára, érdekében teljesített kiadásnál a kiadás teljesítésének napja számít a bevétel megszerzése napjának.

1.1.2.8. Rendelkezési jog gyakorlásának időpontja

A törvényben külön nem nevesített esetekben a bevétel megszerzésének napjaként azt kell számításba venni, amelyen a magánszemély a bevétel tárgyát képező vagyoni érték felett rendelkezni jogosult.

Fontos szabály a bevétel megszerzésének időpontjával kapcsolatban, hogy amennyiben a magánszemély az előzőekben ismertetett időpontokat megelőzően a vagyoni értékre vonatkozó rendelkezési jogát gyakorolta, akkor a bevétel megszerzésének időpontját a törvény a rendelkezési jog gyakorlásának napjában határozza meg.

1.1.2.9. Speciális időpont: december 31.

Az előzőekben ismertetett általános szabályok mellett a munkaviszonyból származó jövedelmek esetén speciális szabályokat is előír a törvény. Ennek alapján, ha a munkáltató az előző naptári évre vonatkozó munkaviszonyból származó bevételt a következő év január 15-éig fizeti ki, akkor azt az előző év utolsó napján megszerzettnek kell tekinteni. Ezt a szabályt kell alkalmazni a munkáltató által a következő év január 15-éig kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátásra is.

1.1.2.10. Végkielégítés megszerzésének időpontja

A munkaviszony megszűnésével összefüggésben kifizetett végkielégítést azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor azt a magánszemély részére kifizették. A törvényben meghatározott mértékű és az állami végkielégítés esetében az általánostól eltérő szabályokat állapít meg a törvény. E szerint az ilyen végkielégítés esetében a munkaviszony megszűnésének évében a végkielégítésből annyi hónapra jutó összeget kell jövedelemként figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől számítva az adóév végéig hátravan. Amennyiben a hátralévő hónapok száma kevesebb, mint ahány havi végkielégítést kapott a magánszemély, akkor a fennmaradó összeget, legfeljebb 12 havit a következő évben kell megszerzettnek tekinteni. Abban az esetben, ha még mindig marad a végkielégítésnek olyan része, amelyre a hónapok száma nem nyújtott fedezetet, akkor azt teljes egészében a munkaviszony megszűnését követő második adóévben kell megszerzettnek tekinteni.

A törvény lehetőséget ad arra a magánszemélynek, hogy az előzőek szerinti végkielégítésére a megosztási szabályt ne alkalmazza.

Amennyiben a munkavállaló a kifizetett végkielégítés teljes összege után a kifizetés évében kívánja az adókötelezettségét teljesíteni, akkor a kifizetést megelőzően erről írásban kell nyilatkoznia. Ebben az esetben a munkáltató a végkielégítésből az általános szabályok szerint von adóelőleget. A nyilatkozat a magánszemélyt az év végi adóbevallás során köti, vagyis nem dönthet a bevallás elkészítése során úgy, hogy mégis a megosztási szabályokat alkalmazza. Nyilatkozat hiányában a munkáltató a végkielégítés összegéből 18 százalékos adóelőleget von le. Fontos tudnivaló még, hogy amennyiben a magánszemély a megosztási szabályt választja, akkor az adóév végén nem kérheti az adóhatósági adómegállapítást, adóbevallás benyújtására kötelezett.

Amennyiben a magánszemély a törvényben meghatározott mértékű végkielégítésnél nagyobb összegű végkielégítést kapott, akkor a törvényi mértéket meghaladó részt teljes egészében a kifizetés évében kell jövedelemként figyelembe venni.

1.1.3. A munkaviszonyból származó jövedelem kiszámítása

A munkaviszonyra tekintettel megszerzett bevételt költségként elismert kiadással csökkenteni nem lehet, vagyis a bevétel egészét jövedelemnek kell tekinteni. Mint minden főszabály alól, ez alól is van kivétel a következők szerint.

A munkaviszonyból származó bevételből levonható

– a munkavállalói érdek-képviseleti tagdíj, valamint önálló tevékenység hiányában a költségként el nem számolható kamarai tagdíj,

– legfeljebb a költségtérítés címén megszerzett bevétel erejéig a 3. számú mellékletben költségként elismert kiadás,

– a külszolgálat címén kapott összeg 30 százaléka, de legfeljebb az erről szóló kormányrendeletben meghatározott napi, igazolás nélkül elszámolható összeg.

1.1.3.1. Az érdek-képviseleti tagdíj levonása a bevételből

Az előzőek alapján a magánszemély a munkaviszonyból származó bevételéből levonhatja a munkavállalói érdek-képviseleti tagdíjat. Abban az esetben, ha a magánszemély valamely kamarának a tagja, és önálló tevékenység hiányában a kamarai tagdíjat költségként elszámolni nem tudja, akkor a munkaviszonyból származó bevételét csökkentheti a kamarai tagdíj címén megfizetett összeggel.

1.1.3.2. A munkaviszonnyal kapcsolatos költségtérítés adókötelezettsége

A törvényi rendelkezés értelmében a bevételnek részét képezi a nem önálló tevékenységgel összefüggésben felmerült kiadásainak megtérítését szolgáló bevétel is. A költségtérítéssel szemben a törvény 3. számú mellékletében költségként elismert kiadások számolhatók el. Fontos tudnivaló ezzel kapcsolatban, hogy a költség csak a költségtérítés erejéig érvényesíthető, vagyis a költségtérítés címén megszerzett bevételnél nagyobb összeg még akkor sem vonható le a nem önálló tevékenységből származó bevételből, ha a magánszemélynek a tényleges, igazolt kiadása azt meghaladja.

A 3. számú mellékletben elismert költségek közül a nem önálló tevékenységet folytató magánszemélyek az e tevékenységükkel kapcsolatos költségtérítéssel szemben jellemzően a járműhasználattal kapcsolatos kiadásaikat érvényesíthetik költségként.

A járműhasználaton túl a melléklet felsorolja azokat a kiadásokat, amelyeket a magánszemélynek bizonylattal nem kell igazolnia, vagyis bizonylat nélkül érvényesíthetők a bevétellel szemben. Bizonylat nélkül érvényesíthet költséget többek között a bedolgozó. Nem kell bizonylattal igazolnia a belföldi kiküldetés esetén a munkavállalónak az élelmezésiköltség-térítés címén kifizetett összeggel szemben a jogszabályban meghatározott mértéket meg nem haladó részt, a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerinti üzemanyag-fogyasztást, a kiküldetési rendelvény alapján a saját gépjármű használatára tekintettel kifizetett, a törvényben meghatározott mértéket meg nem haladó összeget. Abban az esetben, ha a magánszemély a nem önálló tevékenységével összefüggésben olyan költségtérítést kap, amely a bizonylat nélkül elszámolható költségek között nincs nevesítve, akkor a kiadás kizárólag szabályszerű bizonylat alapján történhet. Idesorolható a távmunkavégzésre tekintettel kifizetett költségtérítés is.

Az egyes költségtérítésekkel kapcsolatosan speciális szabályokat tartalmaz a törvény, melyekről a következő pontok tartalmaznak ismertetést.

1.1.3.3. A külszolgálatra tekintettel levonható összeg

A bevételt csökkenti még a külszolgálatra, külföldi kiküldetésre tekintettel kifizetett összegnek a törvényben meghatározott része. A munkáltató által elrendelt külföldi munkavégzés külszolgálatnak minősül, ezért a munkaviszonyra tekintettel kapott összeg jövedelemtartalma bérnek tekintendő.

Az egyéb külföldi kiküldetésre tekintettel kifizetett összeg jövedelemtartalma pedig egyéb jövedelemként lesz adóköteles. A jövedelemszámításra vonatkozó szabályok valamennyi esetben azonosak.

A külszolgálat, külföldi kiküldetés címén kapott összegből az általános szabályok szerint levonható annak 30 százaléka, de legfeljebb naponta 15 eurónak megfelelő összeg. Abban az esetben, ha a kiküldöttel nem saját jogon külföldön van a házastársa és kiskorú gyermeke is, akkor a 91. naptól a napi 15 eurónak megfelelő összeg személyenként és naponta 3 euróval növelhető. A 30 százalékos korlátot ebben az esetben is alkalmazni kell.

A napok számítására vonatkozó szabályokat a 168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet tartalmazza. Ennek értelmében a kiküldetésben töltött teljes napokhoz hozzá kell adni a kiküldetésben töltött órák számát is. Amennyiben az így számított órák száma 24 óránál rövidebb, de a 8 órát meghaladja, akkor azt egész napként kell figyelembe venni. Ha a kiküldött légi vagy vízi úton utazik, akkor az indulási, valamint az érkezési időpontot 1 óra hozzáadásával kell számítani.

Az előzőekben foglaltak helyett a magánszemély az ugyanazon a napon kezdődő, ismétlődő, 24 óránál rövidebb időtartamú, egymást követő kiküldetések esetén a tényleges időtartam meghatározása során a naponta külföldön töltött időtartamokat egybeszámíthatja. Ekkor légi és vízi közlekedés esetén a többlet 1-1 óra csak akkor vehető figyelembe, ha az érkezés és az újabb időpont között legalább két óra eltelik. Abban az esetben, ha az előbbi időtartam kevesebb két óránál, akkor ezt az időtartamot is külföldön töltött időként lehet figyelembe venni.

Eltérő szabály vonatkozik a nemzetközi árufuvarozásban és személyszállításban részt vevő magánszemélyekre, ugyanis esetükben a napi bizonylat nélkül elszámolható összeg 25 euró, és a 30 százalékos korlát nem érvényesül. Ebben az esetben azonban - ellentétben az általános szabállyal – a szállásdíj is része a bevételnek.

Az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak a költségvetési forrásból finanszírozott, külföldi kiküldetésre tekintettel kifizetett összegre, mivel ebben az esetben a bevétel annak 50 százalékával csökkenthető, a 30 százalékos korlát figyelmen kívül hagyása mellett.

1.1.4. Bevételnek nem számító tételek

A munkáltató által a munkaviszonyra tekintettel kifizetett alábbi bevételeket nem kell a magánszemélynek a jövedelemszámítás során figyelembe vennie:

– az üzemanyag-megtakarítás,

– a munkába járás,

– a kiküldetés

címén megszerzett juttatásokat.

1.1.4.1. Az üzemanyag-megtakarítás címén megszerzett jövedelem

A törvény lehetőséget ad a munkáltatónak arra, hogy az általa üzemeltetett járművek vezetőjének üzemanyag-megtakarítás címén olyan bevételt fizessen ki, amelyet a jövedelem számítása során a magánszemélynek nem kell figyelembe vennie.

Üzemanyag-megtakarítás akkor mutatkozik a munkáltatónál, ha az általa az adott gépjárműre a számla alapján elszámolt üzemanyag-mennyiség az APEH által közzétett üzemanyagárral számított értéke kevesebb, mint a jármű által teljesített futásteljesítményhez szükséges, a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerinti üzemanyag-mennyiségnek az APEH által közzétett árral számított összege. A futásteljesítményhez szükséges üzemanyag mennyiségét (a normát) a korrekciós tényezőkkel módosított alapnorma szerint kell meghatározni, vagyis a lökettérfogathoz kötött norma ebben az esetben nem választható. Ezen a címen kizárólag a jármű vezetője juthat jövedelemhez. Amennyiben az adott járművet az adott időszakban többen is vezették, akkor az üzemanyag-megtakarítás címén keletkező összeget a járművet vezető magánszemélyek között az általuk megtett kilométerek arányában kell megosztani.

Az előzőeket lehet abban az esetben is alkalmazni, ha a munkáltató saját töltőállomással rendelkezik, és a felhasználás során az előzőekben bemutatott számítás alapján megtakarítás mutatkozik.

1.1.4.2. A munkába járás költségeinek megtérítése

A 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet értelmében a munkáltató köteles a munkavállaló munkába járással kapcsolatos utazási költségeit megtéríteni akkor, ha a dolgozó lakóhelye és a munkahelye nem azonos településen van. A rendelet alkalmazásában munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő munkába járás és a hétvégi hazautazás.

A hatályos rendelkezések szerint nem kell a jövedelemszámítás során figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltató a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járásra tekintettel fizet ki az utazási jegy, a bérlet ellenében. A bevételnek nem számító költségtérítés összege a bérlet, a jegy árát nem haladhatja meg. Az "adómentességhez a dolgozónak nem kell a nevére szóló számlát a munkáltatója részére átadnia vagy az utazási igazolvány számát a bérleten feltüntetnie. Az előzőek szerinti költségtérítéssel esik egy tekintet alá, ha a munkáltató vásárolja meg a bérletet, és azt adja át a dolgozójának utazási költségtérítés címén.

Amennyiben a lakó- és munkahely között nincs megfelelő tömegközlekedési eszköz, vagy a munkarend miatt a tömegközlekedési eszköz nem, vagy csak hosszú várakozással vehető igénybe, vagy a dolgozó mozgáskorlátozott, akkor lehetőség van a gépjárművel történő munkába járásra.

Mozgáskorlátozott munkavállaló esetén a gépjárművel történő munkába járásra lehetőség van közigazgatási határon belül is.

Annak az eldöntése, hogy a tömegközlekedés mikor nem alkalmas a munkába járásra, a munkáltató felelőssége. Abban az esetben, ha az előző feltételeknek megfelelő gépjárművel történő munkába járásról van szó, akkor a munkáltató által kifizetett, legfeljebb a munkahely és a lakás közötti oda-vissza távolságra kilométerenkénti 9 forintos összeg a munkában töltött napokra olyan bevételnek számít, amelyet a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni. A kilométerenkénti 9 forintos szabály alkalmazható akkor is, ha az a dolgozó szempontjából kedvezőbb, feltéve természetesen, hogy a munkába járás a kormányrendeletben foglaltaknak megfelelt. Amennyiben a munkáltató a kilométerenkénti 9 forintnál nagyobb összeget fizet a munkavállalójának, a törvényi mértéket meghaladó rész munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül, ezzel szemben költséget elszámolni nem lehet.

Mint az előzőekből is kitűnik, csak a kormányrendelet szerinti munkába járás esetén adható köztehermentesen költségtérítés. A közigazgatási határon belülről történő munkába járásra tekintettel kifizetett összeg a 2005. július 1-jétől hatályba lépett módosítás következtében teljes egészében munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül.

1.1.4.3. A kiküldetésre tekintettel kifizetett összeg

A jövedelemszámítás során nem kell a magánszemélynek bevételként figyelembe vennie azt az összeget, amelyet kiküldetési rendelvény alapján fizet ki részére a munkáltatója a hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a futásteljesítmény figyelembevételével az utazásra, valamint az élelmezésiköltség-térítésre akkor, ha annak összege nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket. A kifizetett összeg akkor felel meg az élelmezésiköltség-térítés esetében az igazolás nélkül elszámolható mértéknek, ha annak összege az erről szóló jogszabályban meghatározott kötelező mértéket (ez 2006-ban 500 forint) nem haladja meg.

Az egyes munkaviszonynak minősülő, külön törvények szerinti jogviszonyok (pl. köztisztviselők, bírák, ügyészek) esetében a kötelező mértékű napidíjat a rájuk vonatkozó külön törvények határozzák meg. Az utazásra tekintettel kifizetett összeg nagysága akkor felel meg a törvényben meghatározott mértéknek, ha azt a kiküldetési rendelvényben feltüntetett kilométer-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az APEH által közzétett üzemanyagár, valamint a 9 forint/kilométeres általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével határozzák meg.

A kiküldetési rendelvény és az ahhoz kapcsolódó kedvező adózási szabályok alkalmazását nem zárja ki, ha a magánszemély a külszolgálattal kapcsolatos útjával kapcsolatos utazási költségét is a rendelvény alapján számolja el.

Abban az esetben, ha a magánszemély részére a rendelvény alapján kifizetett összeg a jogszabályban meghatározott nagyságrendet meghaladja, akkor a teljes összeget bevételként kell figyelembe venni, amellyel szemben a magánszemély választhatja, hogy költségként csak a bizonylat nélkül elszámolható összeget érvényesíti, vagy a kiadásait útnyilvántartás alapján számla szerint számolja el.

A törvény meghatározza, hogy melyek azok az adatok, amelyeket a kiküldetési rendelvénynek tartalmaznia kell.

Ezek a következők:

– a hivatali, üzleti utazások célja, időtartama, útvonala,

– a futásteljesítmény,

– az utazás költségtérítése,

– az élelmezésiköltség-térítés,

– a költségtérítés összegének kiszámításához szükséges adatok (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.).

A kiküldetési rendelvényt a munkáltatónak két példányban kell kiállítania, az eredeti példányt magának, a másolatot a munkavállalónak kell megőriznie. Fontos tudni azonban, hogy kötelező formanyomtatvány nincs, azt a kötelező adattartalom figyelembevételével a munkáltatónak kell elkészítenie. Nincs akadálya természetesen annak sem, hogy az adattartalom a törvényben meghatározottnál bővebb legyen.

Belföldi kiküldetés esetén természetesen nem keletkezik adóköteles bevétele a magánszemélynek akkor sem, ha nem gépkocsival, hanem tömegközlekedési eszközzel utazik. Ebben az esetben a személyi jövedelemadóról szóló törvény 7. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján az utazás költségének megtérítése a magánszemély olyan bevétele, amelyet a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni. Nem kell figyelembe venni a kiküldetés során felmerült szállás költségét sem. Nem keletkezik a magánszemélynek adóköteles bevétele akkor sem, ha az utazási jegy árában vagy a szállásköltségben kötelező étkezési költséget is felszámítanak.

A munkáltató a belföldi kiküldetés és a külszolgálat során azokhoz kapcsolódóan különböző szolgáltatásokat is biztosíthat a dolgozójának. Az ilyen szolgáltatások természetben történő biztosítása adóköteles természetbeni juttatásnak minősül, ami után a közterheket a munkáltatónak kell megfizetnie.

1.1.5. A munkaviszonyból származó bérjövedelem és az adójóváírás

A munkaviszonyból származó jövedelemnek jelentősége van az adózás szempontjából, ugyanis a bérjövedelemhez kedvezmény kapcsolódik adójóváírás formájában. A bérjövedelem fogalmát a törvény a 3. §-ának 21. pontjában határozza meg.

A munkaviszonyból származó jövedelmek közül a végkielégítés és a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díj kivételével valamennyi bérnek minősül. Ugyancsak bérjövedelem a külföldi állam joga szerinti munkaviszonyból származó jövedelem is, valamint az adóköteles társadalombiztosítási ellátás is.

1.1.5.1. 9 ezer forint adójóváírás havonként

A bér után a magánszemély adójóváírást érvényesíthet, ami a bér 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9 ezer forint lehet. Jogosultsági hónapnak az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt bér illeti meg.

Az adójóváírás érvényesítésének további feltétele, hogy a magánszemély bevallott éves összes jövedelme (az ingatlanértékesítésből származó jövedelmet az összes jövedelem számítása során figyelmen kívül kell hagyni) az 1 500 000 forintot ne haladja meg.

1.1.5.2. Csökkentett összegű adójóváírás

Csökkentett összegű adójóváírás illeti meg azt az adózót, akinek a bevallott összes jövedelme meghaladja ugyan az 1 500 000 forintot, de nem több 2 100 000 forintnál. A csökkentett összegű adójóváírás azt jelenti, hogy a magánszemélyt egyébként megillető adójóváírás összegét csökkenteni kell az 1 500 000 forintot meghaladó rész 18 százalékával.

1.1.5.3. Kiegészítő adójóváírás

Abban az esetben, ha a magánszemély előzőekben említett összes bevallásadási kötelezettség alá eső jövedelme az 1 000 000 forintot nem haladja meg, akkor kiegészítő adójóváírásra is jogosult, amellyel együtt az adójóváírás legmagasabb összege havonta legfeljebb 11 340 forint lehet. A kiegészítő adójóváírás egyenlő az adóévben megszerzett bér, valamint a jogosultsági hónapok számának és az 50 ezer forint szorzata különbségének a 18 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 2340 forinttal. Amennyiben az összes jövedelem több 1 000 000 forintnál, de nem haladja meg az 1 561 600 forintot, akkor az adójóváírás összegét csökkenteni kell az 1 000 000 forint feletti jövedelem 5 százalékával.

A 2006-os évre vonatkozó adójóváírási szabályok miatt előfordulhat, hogy a magánszemélyt egyidejűleg megilleti a csökkentett összegű alap- és kiegészítő adójóváírás, vagyis az 1 500 000 forintot meghaladó jövedelem esetén a magánszemély automatikusan nem veszíti el a jogosultságát a csökkentett összegű kiegészítő adójóváírásra sem.

1.1.6. Egyes nevesített, munkaviszonyból származó jövedelmek

A személyi jövedelemadóról szóló törvény egyes, a munkáltatók által juttatott jövedelmekre különleges rendelkezéseket tartalmaz. Ezek közül itt az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári munkáltatói hozzájárulásra, az adóköteles biztosítási díjra, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítésre vonatkozó szabályokat tekintjük át.

1.1.6.1. Az önkéntes biztosító-pénztári hozzájárulás adókötelezettsége

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak magánszemély tagjai javára a munkáltatók úgynevezett. munkáltatói hozzájárulást (tagdíj-kiegészítést) fizethetnek a pénztárakba. A munkáltatói hozzájáruláshoz jelentős adózási előny tartozik, hiszen a törvényi feltételeknek megfelelő hozzájárulás nem visel semmilyen közterhet. A köztehermentességet a törvény abban az esetben biztosítja, ha a munkáltató által a dolgozója részére fizetett összeg nem haladja meg

– önkéntes nyugdíjpénztár esetén a tárgyhónap első napján érvényes minimálbért,

– önkéntes egészség- és/vagy önsegélyező pénztár esetén (együttesen is) szintén a tárgyhónap első napján érvényes minimálbért.

Abban az esetben, ha a munkáltató a nyugdíjpénztár mellett egészség- és/vagy önsegélyező pénztárba is fizet hozzájárulást, akkor a közterhet nem viselő rész együttesen legfeljebb a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 130 százaléka lehet, ami a jelenleg érvényes 62 500 forintos havi minimálbér mellett havonta 81 250 forint lehet. A jogalkotói álláspont szerint azonban ebben az esetben is ügyelni kell arra, hogy a nyugdíjpénztárhoz, az egészség- és/vagy önsegélyező pénztárhoz utalt összeg külön-külön ne haladja meg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbért. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy amennyiben a dolgozó nyugdíjpénztárnak és egészségpénztárnak is a tagja, és a munkáltató mindkét pénztárba fizet hozzájárulást, akkor a minimálbér 130 százalékát köztehermentesen nem lehet úgy megosztani, hogy pl. a nyugdíjpénztárba a munkáltató 80 000 forintot, a 130 százalék másik részét pedig az egészségpénztárba utalja. Amennyiben az előző megosztásban fizet a munkáltató hozzájárulást, akkor a nyugdíjpénztárba fizetett összegből a minimálbért meghaladó rész már adóköteles lesz.

Több munkáltató esetén is csak egy jogosult köztehermentesen hozzájárulást fizetni a dolgozó javára. Annak érdekében, hogy megállapítható legyen, melyik munkáltató juttathat "adómentesen" ezen a címen jövedelmet a magánszemély részére, a törvény sorrendiséget határoz meg. E szerint munkáltatónak azt a munkáltatót kell tekinteni, amelyiknél a munkavégzés ideje legalább heti 36 óra, ha azonban egyik munkaviszony esetén sem éri el a heti munkaidő a 36 órát, akkor azt kell munkáltatónak tekinteni, ahol a munkaidő a leghosszabb. Azonos munkaidők esetén (ideértve azt is, ha a munkaidőt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg) az a munkáltató jogosult köztehermentesen hozzájárulást fizetni, amelyiknél a jövedelem a legmagasabb. Abban az esetben, ha a munkaidő és a jövedelem is azonos, akkor az minősül munkáltatónak, amelynél a munkaviszony korábban kezdődött. A 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, ahol a jövedelem eléri a minimálbért.

Több munkáltató esetén a magánszemélynek az előzőekről nyilatkoznia kell a munkáltató minősítéséhez.

A törvényi korlátot meghaladó rész a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minősül. Ugyancsak munkaviszonyból származó jövedelem keletkezik akkor, ha a hozzájárulást olyan munkáltató fizeti, aki a köztehermentes juttatásra nem jogosult.

A munkaviszonyból származó jövedelemnek minősülő hozzájárulás az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetésekhez kapcsolódó rendelkezési jogosultság szempontjából a magánszemély tag saját befizetésének minősül. A rendelkezési jog gyakorlásához szükséges igazolást erről a "befizetésről" nem a pénztár, hanem a munkáltató állítja ki.

Más az adójogi megítélése a munkáltató által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárnak adott támogatói adománynak. Az ilyen módon juttatott jövedelem a magánszemély egyéb összevonás alá eső jövedelmének minősül, mivel ezt a jövedelmet a magánszemély a pénztártól kapja.

1.1.6.2. Az adóköteles biztosítási díj

A magánszemély különböző biztosítási szerződések biztosítottja és kedvezményezettje is lehet. Abban az esetben, ha az adott biztosítási szerződés szerződője és így a biztosítási díj fizetője is a biztosított magánszemély munkáltatója, akkor a biztosítási díj formájában megszerzett bevétel a magánszemély jövedelme. A jövedelem lehet összevonás alá eső adóköteles, illetőleg a törvényi feltételek megléte esetén adómentes, de lehet olyan eset is, amikor természetbeni juttatásnak minősül.

Az adóköteles biztosítási díj fogalmát a személyi jövedelemadóról szóló törvény 3. §-ának 50. pontja határozza meg a következők szerint: "a magánszemély, mint biztosított vagy kedvezményezett javára kötött biztosítási szerződés alapján más személy által fizetett díj (ide nem értve a magánnyugdíjpénztár által biztosítóintézettől történő járadékvásárlás ellenértékét, valamint a biztosítás az 1. számú melléklet szerint adómentes díját) annál a magánszemélynél, akire tekintettel a díjat fizetik". Az adóköteles biztosítási díj formájában megszerzett jövedelem munkaviszonyból származó jövedelem, ami adójóváírásra nem jogosít, mert nem minősül bérjövedelemnek.

Amennyiben az adóköteles biztosítási díjat a munkáltató élet- vagy nyugdíj-biztosítási szerződés alapján fizeti, és a szerződés az adókedvezmény alapjául szolgáló feltételeknek megfelel, akkor a magánszemély a munkaviszonyból származó jövedelemként leadózott díjra tekintettel adókedvezményt érvényesíthet.

A biztosítási díj formájában juttatott jövedelem adómentességéről a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú mellékletének 6.3. pontja rendelkezik, mely szerint adómentes "a kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a baleset-biztosítás, a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás díja, valamint a kizárólag a díjat fizető kártérítési felelősségi körébe tartozó kockázat elhárítására kötött biztosítás díja".

Gyakran előfordul, hogy az életbiztosítási szerződések a kockázati elem mellett lejárati időt is tartalmaznak. Tekintettel arra, hogy az ilyen úgynevezett vegyes szerződések nem tisztán kockázatiak, nem felelnek meg az adómentesség feltételének, tehát adókötelesek. Az adómentes életbiztosítási díjak adókedvezményre természetesen nem jogosítanak.

Léteznek olyan esetek is, amikor a munkáltatók olyan biztosítási szerződést kötnek, amelyben a biztosított a magánszemély, a kedvezményezett a kockázati elem tekintetében a biztosított, illetőleg az általa kedvezményezettként megnevezett magánszemély, míg az elérési elem tekintetében a kedvezményezett maga a szerződő díjfizető. Az ilyen szerződések alapján fizetett díj a magánszemély szempontjából adómentes, hiszen a javára teljesített kiadás csak a kockázati elem tekintetében valósul meg.

1.1.6.3. Magánnyugdíjpénztárral összefüggő juttatás

A munkáltatóknak lehetőségük van arra is, hogy azon dolgozóik javára, akik magánnyugdíjpénztár tagjai, a kötelező tagdíjukat egyoldalú kötelezettségvállalás formájában kiegészítsék. A tagdíj-kiegészítés a munkavállalóknál olyan bevételnek számít, amit a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni. Tekintettel az adómentességre, az ilyen tagdíj-kiegészítés a magánszemélyt adókedvezményre nem jogosítja.

1.1.7. A munkaviszonyból származó jövedelem adóelőlege

A munkaviszonyból származó jövedelem utáni adóelőleg levonása során a jogalkotói cél az, hogy a magánszemélyt a rendszeres jövedelme után egész évben egyenletes eloszlású adóelőleg terhelje, és az év végi különbözet lehetőleg a legkisebb legyen.

Ennek érdekében főszabály szerint a munkáltatónak a rendszeres bért évesíteni (tizenkétszerezni) kell, és az így megkapott összeg után kell az adótábla szerinti adót kiszámítani. Az éves várható adó összegét el kell osztani tizenkettővel, majd az egytizenketted részt a magánszemélyt megillető, az adóelőlegnél is figyelembe vehető adókedvezményekkel csökkenteni kell.

1.1.7.1. Az adóelőleg adókedvezményei

Az adóelőlegnél figyelembe vehető adókedvezmények:

– adójóváírás,

– a súlyosan fogyatékos magánszemélyeket megillető adókedvezmény,

– a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély által a saját tagdíja kiegészítéseként fizetett összeg utáni adókedvezmény,

– a családi kedvezmény.

1.1.7.2. Az adóelőleg adókedvezményének kérelme

A munkáltatónak az adókedvezményeket jellemzően a magánszemély erre irányuló írásbeli nyilatkozata alapján kell figyelembe vennie. A törvényi rendelkezés értelmében a magánszemély a nyilatkozatát az APEH által a Magyar Közlönyben közzétett formában és tartalommal teheti meg. A 2006-os évre a közzétett nyilatkozatok a következők, melyek az APEH honlapján megtekinthetők és onnan letölthetők.

1.1.7.3. Költségnyilatkozat

Amennyiben a magánszemély a munkaviszonyával összefüggésben költségtérítésben részesül, akkor annak jövedelemtartalmából a kifizetőnek, munkáltatónak adóelőleget kell levonnia. Az adóelőleg alapjául szolgáló összeg megállapításához a magánszemélynek az előzőekben olvasható formában és tartalommal nyilatkoznia kell arról, hogy a kifizetésre kerülő összegből mekkora a költség. Abban az esetben, ha olyan költségtérítésről van szó, amelyről jogszabály rendelkezik, az ott meghatározott mérték bizonylat nélkül levonható, ennek hiányában pedig a költségek bizonylatok alapján számolhatók el.

A törvényi rendelkezések lehetőséget adnak arra, hogy a magánszemély a költségnyilatkozatát a teljes bevétel összegéig terjedően tegye meg, vagyis úgy nyilatkozzon, hogy a bevételből jövedelme nem származik. A költségnyilatkozat megtételekor azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy a valótlan költségnyilatkozat (több költségről nyilatkozik a magánszemély, mint amennyit a bizonylatai alapján az év végi adóbevallásában ténylegesen érvényesíteni tud) 12 százalékos különadót vonhat maga után.

A munkaviszonnyal kapcsolatos költségtérítések jövedelemtartalmának a megállapítására az ún. 90 százalékos szabály nem alkalmazható.

1.1.7.4. Nem pénzjövedelem adóelőlege

Ha a munkáltató nem pénzben juttat az összevont adóalapba tartozó jövedelmet az alkalmazottja részére, akkor az ezen jövedelem utáni adóelőleget a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint meg kell állapítania és meg is kell fizetnie. Az általa megfizetett adóelőleget a magánszeméllyel szemben fennálló követelésként nyilvántartásba kell vennie, és a törvényben meghatározott módon a következők szerint kell a magánszemélytől levonnia.

A követelést be kell számítania a magánszeméllyel szemben fennálló bármely kötelezettségébe. Abban az esetben, ha a munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemmel szemben kívánja a követelését érvényesíteni, akkor a beszámításra csak olyan mértékben kerülhet sor, hogy a kifizetendő összeg elérje a hónap első napján érvényes minimálbér 50 százalékát. Amennyiben 6 hónapon belül nem tudja a magánszemély helyett megfizetett adóelőleget beszámítani, akkor az ezt követő időszakban keletkező kamatkedvezmény után a munkáltatónak kell a 44 százalékos személyi jövedelemadót megfizetnie.

1.1.7.5. Adóterhet nem viselő magánszemély éves jövedelméből levonandó adóelőleg

Amennyiben a munkáltató adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő jövedelemmel rendelkező (erről a magánszemély nyilatkozik a munkáltatónak) magánszemélynek fizet ki munkaviszonyból származó jövedelmet, akkor az éves várható jövedelem megállapítása során az éves várható adóterhet nem viselő járandóság összegét is figyelembe kell vennie, azonban az erre jutó adóval a levonandó adóelőleget csökkentenie kell.

1.1.7.6. Adóelőleg nem rendszeres jövedelemből

Abban az esetben, ha a munkáltató nem rendszeres jövedelmet fizet a magánszemély részére, akkor az adóelőleget úgy kell kiszámítania, hogy a várható éves rendszeres jövedelemhez hozzá kell adnia a nem rendszeres jövedelmet. Az így kiszámított összeg után ki kell számítani az adótábla szerinti adót, amit csökkenteni kell az éves várható rendszeres jövedelem utáni adó összegével.

A munkáltatónak lehetősége van arra is, hogy a törvényben meghatározott módszertől eltérően számolja ki az adóelőleget. Az eltérő módszer alkalmazásához az adóhatósági előzetes engedély szükséges.

1.2. Járulék- és egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség

1.2.1. Biztosítási és járulékfizetési kötelezettség

A biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget a Tbj-tv. 5., 18., 19., 20., 21., 24., 25. §-ai szabályozzák. A munkaviszonyban álló személy – ideértve az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban állót is – biztosított, tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik.

1.2.1.1. A foglalkoztató járulékfizetési kötelezettsége

A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után havonta 29 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ideértve azt a jövedelmet is, amelyet a biztosítottnak a más foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyára tekintettel juttat.

A foglalkoztató a felszolgálási díj után 15 százalékos, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) is magában foglaló nyugdíj-biztosítási járulék fizetésére kötelezett.

1.2.1.2. A foglalkoztatott járulékfizetési kötelezettsége

A foglalkoztatott

– 8,5 százalék nyugdíjjárulékot, magánnyugdíjpénztár tagja 0,5 százalék nyugdíjjárulékot + 8 százalék tagdíjat, valamint

– 4 százalék egészségbiztosítási járulékot

fizet.

A nyugdíjjárulék, a tagdíj és az egészségbiztosítási járulék alapja egyes kivételektől eltekintve a társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelem.

A foglalkoztatott nem fizet

– nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a járulékalapot képező természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege, az adóköteles béren kívüli juttatás adóalapként meghatározott részének személyi jövedelemadóval növelt összege, a felszolgálási díj után,

– egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás, a külön jogszabály szerinti prémiumévek program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás és a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után.

1.2.1.3. Nyugdíjas járulékfizetési kötelezettsége

A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot nem fizet. Ha a nyugdíj folyósítása szünetel, a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy egészségbiztosítási járulékot köteles fizetni.

1.2.1.4. Fegyveres erők, a rendvédelmi szervek tagjainak járulékfizetési kötelezettsége

A fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja a további jogviszonyából származó jövedelme után nyugdíjjárulékot, tagdíjat nem fizet.

1.2.2. A járulékfizetés felső határa

A foglalkoztatott a nyugdíjjárulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben az egy naptári napra meghatározott összeg naptári évre számított összege után fizeti meg (a továbbiakban: járulékfizetési felső határ).

A járulékfizetési felső határt évente január 1-jétől, év közben kezdődő jogviszony esetében a biztosítási jogviszony kezdete napjától a tárgyév december 31. napjáig kell számítani.

A járulékfizetési felső határ számításánál figyelmen kívül kell hagyni azokat az időtartamokat, amelyre a foglalkoztatott személynek járulékalapul szolgáló jövedelme nem volt, így különösen, ha táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben részesült, a fizetés, díjazás nélküli időszakot. A megállapított járulékfizetési felső határt időközben csökkenteni kell az említett időszakok naptári napjainak száma és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával. E rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a biztosítással járó jogviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg.

1.2.3. A járulék összege

A járulékfizetési felső határ naptári napi és éves összege: 2006-ban évi: 6 325 450 forint, napi: 17 330 forint.

1.2.4. Járulék visszafizetése

Amennyiben a foglalkoztató a biztosítottól több járulékot vont le az előírtnál, a többletként jelentkező járulékot legkésőbb a biztosított kérését követő 15 napon belül vissza kell fizetni.

1.2.5. Járulékfizetés felső határának módosítása

Ha a magán-nyugdíjpénztári rendszert önkéntesen választó biztosított év közben lép át a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe, a járulékfizetési felső határt arányosan kell megállapítani a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer és a magán-nyugdíjpénztári rendszerben tartózkodás időtartamának megfelelően.

Az arányos elszámolás elvégzéséhez meg kell állapítani az adott biztosítási jogviszony tárgyévi naptári napjainak számát, amely időtartam alatt a biztosított

– kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer hatálya alá tartozott, és nyugdíjjárulék fizetésére, továbbá

– a magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettség alá eső időtartam azon naptári napjainak számát, amely alatt a biztosított egyidejűleg nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére volt kötelezett. E napoknak és a járulékfizetési felső határ napi összegének a szorzata adja a társadalombiztosítási nyugdíjjárulék, illetőleg a társadalombiztosítási nyugdíjjárulék és a magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetés szempontjából figyelembe vehető felső határt.

1.2.6. Járulékalapot nem képező összegek

Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját:

– a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege,

– a főfoglalkozás szerinti foglalkoztató [Szja-tv. 7. § (2) bek. a) pont] által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amelyet az Szja-tv. 7. §-a (1) bekezdésének ka)-kc) pontja értelmében a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni [Havonta fizetett tagdíjnak minősül az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint tagdíjként jóváírt összeg is. Az Szja-tv. 7. § (1) bekezdésének ka)-kc) pontja szerint a munkáltatói hozzájárulásnak a minimálbért meg nem haladó összegét, egyidejűleg egészség- és nyugdíjpénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás esetén a minimálbér 130 százalékát meg nem haladó összegét bevételként nem kell számításba venni.],

– a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj.

1.2.7. Az egészségbiztosítási tagdíj járulékköteles

Figyelni kell arra, hogy 2006. január 1-jétől az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára befizetett egészségbiztosítási tagdíj a béren kívüli juttatás része, és annak adóköteles tartalma már társadalombiztosítási járulékalapot képez, azaz adókötelezettség esetén a személyi jövedelemadóval növelt összeg után fennáll a társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettség is.

1.3. Támogatott munkaviszonyok és az ösztöndíjas foglalkoztatás

A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény (Pftv.), valamint a foglalkoztatás bővítése és rugalmasabbá tétele érdekében szükséges intézkedésekről szóló 2005. évi CLXXX. törvény a munkaviszonyban állók foglalkoztatásához többféle kedvezményt biztosít a foglalkoztatók részére.

1.3.1. Pályakezdő fiatal foglalkoztatásának kedvezménye

A pályakezdő fiatalok foglalkoztatásához kapcsolódó kedvezmény 2005. január 1-jétől bevezetett rendszerét 2005. október 1-jétől felváltotta a START-kártyával történő foglalkoztatáshoz fűződő kedvezményrendszer, azonban ha a pályakezdő 2005. október 1-jét megelőzően létesítette 2005. évben az első foglalkoztatásra irányuló jogviszonyát, akkor előbb a korábbi rendszer szerinti kedvezmény igénybevétele kötelező jelleggel bír, a START-program kedvezménye csak annak lejártát követően vehető igénybe.

1.3.1.1. A 2005. január 1-jétől hatályos szabályok szerinti kedvezmény

(Ez a kedvezmény legtovább 2006. június 30-áig érvényesíthető.)

A munkaadót akkor illeti meg kedvezmény:

– ha a foglalkoztatás időtartama eléri a kilenc hónapot,

– a foglalkoztatás meghatározott jogviszonyban történik, ez lehet munkaviszony vagy azzal egy tekintett alá eső jogviszony (közszolgálati jogviszony, közalkalmazotti jogviszony, bírósági és igazságügyi, valamint ügyészségi szolgálati viszony, hivatásos nevelőszülői jogviszony, a fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos és szerződéses állományú tagjainak szolgálati viszonya),

– ha a pályakezdőt teljes munkaidőben vagy legalább napi négy órát elérő részmunkaidőben foglalkoztatják,

– és a munkaadó vállalja a legalább három hónap időtartamig történő továbbfoglalkoztatását is.

Arányosan veheti igénybe a foglalkoztató a kedvezményt, ha a foglalkoztatásra irányuló jogviszony a pályakezdő fiatalnak felróható okból a 9 hónap lejárta előtt szűnik meg vagy kerül megszüntetésre.

Amennyiben a pályakezdő fiatal szakképzettséggel rendelkezik, a kedvezmény akkor illeti meg a munkaadót, ha a pályakezdő foglalkoztatására olyan munkakörben kerül sor, amely betöltésének feltétele a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítése előtt megszerzett szakképzettség.

1.3.1.2. A kedvezmény alapja

A kedvezmény alapja a munkaadó által a pályakezdő után megfizetett 29 százalék mértékű társadalombiztosítási járulék összege, de legfeljebb havi 90 000 forint bruttó kereset figyelembevételével megállapított összege.

1.3.1.3. A kedvezmény mértéke

A kedvezmény mértéke a munkaadó által maximum havi 90 000 forint járulékalapnak megfelelő összeg után fizetendő társadalombiztosítási járulék 50 százaléka.

1.3.2. START-program

2005. október 1-jével lépett hatályba a Pftv. módosítása, amely bevezette a START-programot.

A START-programban a foglalkoztató kedvezményre jogosultságát a START-kártya bizonyítja.

A pályakezdő fiatal az adóazonosító jelét tartalmazó adóigazolvány mellé mintegy kiegészítő igazolványként igényelheti a START-kártyát az APEH-tól.

1.3.2.1. A START-kártya jogosultja

START-kártya igénylésére az jogosult, aki:

– a huszonötödik életévét, felsőfokú végzettségű személy esetén a harmincadik életévét még nem töltötte be,

– tanulmányait befejezte,

– tanulmányait megszakította,

– első ízben létesít foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt

– vagy ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyt.

A foglalkoztatásra irányuló jogviszony első ízben történő létesítésének megítélésekor nem kell figyelembe venni a tanulói, hallgatói jogviszony mellett fennálló, illetve az iskolai szünet időtartama alatt létesített foglalkoztatásra irányuló jogviszonyokat.

A kártya a személyi azonosító adatokon kívül tartalmazza a

– pályakezdő adóazonosító jelét,

– a kiállítás dátumát

– és az érvényesség időtartamát.

1.3.2.2. A START-kártya kiváltása, érvényessége

A START-kártya egy alkalommal váltható ki, kivéve ha elveszett. Megrongálódása esetén cserélhető.

Az érvényesség időtartama a kiállítástól számított két év, de legfeljebb a kiállítás keltétől az igénylő huszonötödik életévének, felsőfokú végzettséggel rendelkező igénylő esetén a harmincadik életévének betöltéséig terjedő időszak, ha az rövidebb, mint két év.

1.3.2.3. A START-kártya őrzése

A foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésekor a pályakezdő a START-kártyát átadja a munkáltatónak, aki a foglalkoztatás időtartama alatt gondoskodik a megőrzésről, majd a jogviszony megszüntetésekor visszaadja munkavállalójának.

Több munkáltatónál egyidejűleg legalább napi 4 órát elérő foglalkoztatás esetén a kedvezménnyel az a munkáltató élhet, akinek a pályakezdő leadta a START-kártyáját.

1.3.2.4. A START-kártyához fűződő munkáltatói kedvezmény

A munkaadót a pályakezdő fiatal foglalkoztatásának időtartamára a START-kártya érvényességi idején belül illeti meg a kedvezmény. A kedvezményre való jogosultságnál nem meghatározó, hogy a pályakezdő fiatalt a munkaadó határozott vagy határozatlan időre kötött szerződés alapján, illetve hogy teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatja.

A munkaadót a START-kártyával történő foglalkoztatás esetében is járulékkedvezmény illeti meg a következők szerint:

– a tételes egészségügyi hozzájárulás alóli mentesség,

– a 3 százalékos mértékű munkaadói járulék és a 29 százalékos társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett a foglalkoztatás első évében a bruttó munkabér 15 százalékának, második évében 25 százalékának megfelelő fizetési kötelezettség.

A bevallásban a munkáltatónak jeleznie kell, hogy mely START-kártya után milyen mértékű kedvezményt érvényesített. A munkáltatói közteher lerovása összevontan történik.

1.3.2.5. Adatszolgáltatás a START-kártya után

Az éves bevallás benyújtására kötelezett adózó átmeneti rendelkezésként az idei évben az APEH által rendszeresített K81-es nyomtatványon szolgáltat adatot, a foglalkoztatást követő hó 15. napjáig, az alábbi adatokról:

– a START-kártyával rendelkező fiatal után a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított munkaadói járulék alapjáról és összegéről,

– a társadalombiztosítási járulékok alapjáról és összegéről,

– a bruttó munkabér alapján számított 15 százalékos mértékű fizetési kötelezettség alapjáról és összegéről.

1.3.2.6. A kedvezmény felső határa

A kedvezmény alapjaként figyelembe vehető összegnek a felső határa azonban ebben az esetben is meghatározott. Az alap- és középfokú végzettséggel rendelkező vagy végzettséggel nem rendelkező pályakezdő esetében legfeljebb a minimálbér másfélszeres, felsőfokú végzettségű fiatal esetében a minimálbér kétszeres összegének megfelelő járulékalap után érvényesíthető a kedvezmény.

Amennyiben a megadott összeghatároknál több juttatásban részesül a pályakezdő fiatal, illetve az ösztöndíjas foglalkoztatott, az összeghatáron felüli juttatás után a járulékfizetési kötelezettséget az általános szabályok szerint kell teljesíteni.

1.3.2.7. Új belépés a START rendszerbe

Az új rendszerbe belépni akkor lehet, ha a pályakezdő megfelel az új rendszer követelményeinek, a 2005. I. 1-jétől hatályos rendelkezések szerint járó járulékkedvezményes időszakot megelőzően nem volt más munkaviszonya, és megfelel a korhatári követelményeknek is. Ebben az esetben az átlépők START-kártyájának az érvényessége 3 + 12 hónap. A 15 százalékos kedvezményes fizetésű időtartam a továbbfoglalkoztatás 3 hónapjához, a 25 százalékos fizetés a további 12 hónaphoz kapcsolódik.

1.3.3. Gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj, gyermeknevelési támogatás, valamint ápolási díj folyósításának megszűnését követő foglalkoztatás kedvezménye

1.3.3.1. Jogosultsági feltételek

Az ellátásban részesülő foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban nem állhat, és

– első alkalommal kerül sor a foglalkoztatására irányuló jogviszony létesítésére, a gyes, gyed, gyet, ápolási díj folyósításának megszűnését követően,

– az érintett személyt legalább kilenc hónapon keresztül foglalkoztassa a munkaadó, és foglalkoztatására teljes munkaidőben vagy legalább napi négy órát elérő részmunkaidőben kerüljön sor, valamint

– a munkaadó vállalja a legalább három hónap időtartamig történő továbbfoglalkoztatást is.

A főszabálytól eltérően a munkaadót a foglalkoztatás időtartamára a kedvezmény arányosan illeti meg, feltéve hogy foglalkoztatásra irányuló jogviszony a munkaerőpiactól tartósan távol lévő személynek felróható okból a 9 hónapos intervallum letelte előtt szűnik meg vagy kerül megszüntetésre.

1.3.3.2. A kedvezmény igénybevételének gyakorisága

A kedvezmény annyi alkalommal vehető igénybe, ahány esetben a gyes, gyed, gyet és az ápolási díj a munkaerőpiactól tartósan távol lévő személyt különböző személyekre tekintettel megillette. Ez azt jelenti, hogy a gyermekgondozás céljából fizetés nélküli szabadsága ideje alatt a munkahelyét elvesztő személy legalább kilenc hónap időtartamig történő foglalkoztatása, azt követően pedig további három hónapig történő továbbfoglalkoztatásának vállalása esetében a munkaadó igénybe veheti a kedvezményt. Ha a kilenc és három, összesen tizenkét hónap elteltét követően a munkavállaló foglalkoztatásra irányuló jogviszonya megszűnik, időközben ismét gyermeket szül, ezt követő munkaerő-piaci visszatérése során a kedvezmény – a hároméves általános korlát figyelembevételével – ismét igénybe vehető. A kedvezmény tehát háromévente annyiszor vehető igénybe, ahány személyre tekintettel az ellátást folyósították.

1.3.3.3. A kedvezmény alapja

A kedvezmény alapja a megfizetett társadalombiztosítási járulék összege, maximum 90 000 forint alapulvételével.

1.3.3.4. A kedvezmény mértéke

A mérték ebben az esetben is 50 százalék.

1.3.3.5. A kedvezmény érvényesítése

A munkaadónak a kedvezményhez való joga akkor nyílik meg, ha a munkaerőpiactól tartósan távol lévő személyt legalább kilenc hónapon keresztül megszakítás nélkül foglalkoztatta.

A munkaadó a kedvezmény iránti igényét az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) költségvetési támogatásokra vonatkozó szabályai alapján kilenc hónap megszakítás nélkül történő foglalkoztatást követően egy összegben érvényesítheti.

Az előzőektől eltérően a kedvezmény a munkaadót a foglalkoztatás utolsó napjáig illeti meg, ha a foglalkoztatásra irányuló jogviszony kilenc hónap foglalkoztatást megelőzően a munkaerőpiactól tartósan távol lévőnek felróható okból szűnt meg.

A kedvezmény azonos munkaadó és a munkaerőpiactól tartósan távol lévő személy között újból létesített foglalkoztatásra irányuló jogviszony esetén – amennyiben a munkaadó a kedvezményt korábban a munkavállalónak munkaerőpiactól tartósan távol lévő személyként történő foglalkoztatására tekintettel igénybe vette – három év elteltével vehető ismételten igénybe. Az igénybevétel időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a munkaadó a kedvezmény iránti kérelmét az adóhatósághoz benyújtotta.

1.3.4. Az ötven év feletti munkanélküliek foglalkoztatásának támogatása

A foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása jelentős mértékben csökkenti a munkáltató foglalkoztatással kapcsolatos költségeit. A munkáltatónak adható támogatás nyújtásának részletes szabályait a 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet tartalmazza. E támogatásban azok a munkáltatók részesülhetnek, akik munkanélküli foglalkoztatását vállalják. Lényeges odafigyelni arra, hogy a támogatás már megkezdett foglalkoztatáshoz nem adható, a kérelmet tehát a foglalkoztatás megkezdése előtt kell benyújtani.

1.3.4.1. A támogatás feltétele

A támogatás annak a munkaadónak nyújtható, aki a munkanélküli – a kérelem benyújtását követő – foglalkoztatását vállalja.

1.3.4.2. A támogatás folyósításának időtartama

A támogatás legfeljebb 200 napra folyósítható. Ez az időtartam elegendő arra, hogy ha a munkavállaló esetleg ezt követően ismét munkanélkülivé válik, akkor sikerül megszereznie a munkanélküli-járadék folyósításához szükséges minimális jogszerző időt, amely alapján 40 nap járadékfolyósításra válik jogosulttá.

A támogatás legfeljebb egy évre nyújtható, ha a munkaadó olyan munkanélküli foglalkoztatását vállalja, aki a támogatás iránti kérelem benyújtásának időpontjában az 50. életévét betöltötte.

Az előzőektől eltérően a támogatás legfeljebb egyévi időtartamra annak a munkaadónak is nyújtható, amely pártfogó felügyelet alatt álló személy vagy olyan személy foglalkoztatását vállalja, aki a szabadságvesztés-büntetésből a támogatás iránti kérelem benyújtását megelőzően, hat hónapnál nem régebben szabadult.

Ebben az esetben a támogatás összege nem lehet kevesebb a keresetet terhelő egészség- és nyugdíj-biztosítási, valamint munkaadói járulék, továbbá a munkaadót terhelő egészségügyi hozzájárulás együttes összegének a 70 százalékánál.

1.3.4.3. A munkanélküli írásbeli nyilatkozata

A támogatás igénybevétele esetén a munkavállaló a munkavégzés megkezdése előtt a munkaadónak írásban köteles nyilatkozni arról, hogy munka nélküliként nyilvántartott személy.

1.3.4.4. A munkanélküli nyilvántartása

Természetesen a munkaadó a munkanélküli személy foglalkoztatásáról nyilvántartást is köteles vezetni.

A nyilvántartás tartalmazza:

– a munkavállaló adatait,

– a munkavégzés időpontját,

– a foglalkoztatottat munkanélküliként nyilvántartó kirendeltség megnevezését, továbbá a munkavállaló nyilatkozatát.

1.3.4.5. Támogatás járulékátvállalással

Támogatásként a munkaadót terhelő egészség- és nyugdíj-biztosítási járuléknak, munkaadói járuléknak, valamint egészségügyi hozzájárulásnak megfelelő összeg részben vagy egészben átvállalható legfeljebb egyévi időtartamra. Az átvállalt összeg ötven év feletti személy esetében nem lehet kevesebb a keresetet terhelő egészség- és nyugdíj-biztosítási, valamint munkaadói járulék, továbbá a munkaadót terhelő egészségügyi hozzájárulás átvállalható legmagasabb mértéke összegének ötven százalékánál.

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény vonatkozó rendelkezése szerint a foglalkoztató nem köteles tételes egészségügyi hozzájárulást fizetni az ötven év feletti tartósan munka nélküli személy foglalkoztatása után.

1.3.5. Ösztöndíjas foglalkoztatás

Az ún. ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony törvény által meghatározott speciális foglalkoztatás, amely gyakorlati tapasztalatszerzéssel összekötött képzést is tartalmaz a felsőfokú végzettségű pályakezdők számára.

E jogviszonyra érvényesek a munkaviszony, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszony bizonyos kötöttségei (pl. munkahelyen való jelenlét kötelezettsége, utasítások teljesítése), kapcsolódó jogosultságai (szolgálati idő szerzése), más kötöttségek (pl. felmondási idő, kártérítési felelősségvállalás) azonban enyhébbek mindkét fél számára.

A pályakezdőknek az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony egyéves gyakorlati képzést, jövedelemszerzési lehetőséget jelent, a társadalombiztosítási jogszabályok alapján biztosítottá válnak, és szolgálati időt szereznek, így könnyebbé válik a kezdés, az első munkahely megszerzése.

1.3.5.1. Ösztöndíjas foglalkoztatott

Ösztöndíjas foglalkoztatott az a személy, aki az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony létesítésének időpontjában

– a 30. életévét még nem töltötte be, és

– akinek a diplomája a jogviszony létesítését megelőző két éven belül került kiadásra, és

– munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, szolgálati jogviszonyban (a továbbiakban együtt: munkaviszony) nem áll.

A hármas feltételnek együttesen kell érvényesülnie ahhoz, hogy ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony jöhessen létre.

1.3.5.2. Foglalkoztató

Foglalkoztató: a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.), a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.), vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) hatálya alá tartozó természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság.

1.3.5.3. Ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony fogalma

Ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony a törvény szerinti, szakmai készségek megszerzése céljából munkatapasztalat-szerzés biztosítására és ennek keretében az egyéni szakmai programban foglalt feladatok ellátására létrejött jogviszony.

1.3.5.4. Ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony tartalma

Ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony a meghatározott foglalkoztatónál ösztöndíjas foglalkoztatottal létesíthető.

Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony nagy hasonlóságot mutat a munkaviszonnyal. A jogviszony írásba foglalt szerződéssel jön létre. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a szerződés érvénytelenségére csak az ösztöndíjas foglalkoztatott – legkésőbb a jogviszony létesítését követő harminc napon belül - hivatkozhat. Az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló szerződést a foglalkoztató és az ösztöndíjas foglalkoztatott csak közös megegyezéssel módosíthatja.

A munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat az ösztöndíjas foglalkoztatott jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására.

Ennek alapján az ösztöndíjas foglalkoztatott csak olyan feladatokat láthat el, amelyek a munkatapasztalat-szerzést szolgálják, s amelyek közvetlenül kapcsolódnak az egyéni programjában foglaltakhoz. Az ösztöndíjas foglalkoztatott önálló munkakör ellátásával nem bízható meg. A Ktv. hatálya alá tartozó foglalkoztató által létesített ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony keretében hatósági, igazgatási tevékenység nem látható el. Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján nem kerülhet sor a munkaügyi törvények szerinti próbaidő kikötésére, az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló szerződéstől eltérően való foglalkoztatásra, munkakörbe történő átirányításra, helyettesítésre, más munkáltatóhoz való kirendelésre, rendkívüli munkavégzésre, ügyeletre és készenlétre.

1.3.5.5. Az ösztöndíj mértéke

Az ösztöndíj mértéke havonta – az Mt. 117/B §-ának (1) bekezdésében meghatározott teljes munkaidő esetén – nem lehet kevesebb a mindenkori legkisebb kötelező munkabérnél.

1.3.5.6. A jogviszony tartalmi elemei

Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony megkötésére irányuló szerződés kötelező tartalmi elemeit, az ösztöndíjast terhelő kötelezettségeket a Pftv. szabályozza.

A törvény az ún. ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony vonatkozásában garanciális jelleggel írja elő, hogy a jogviszony határozott, legfeljebb egy évre szóló időre létesíthető, a felsőfokú végzettség megszerzését követően egy alkalommal. A foglalkoztatás időtartama legalább kilenc hónapig kell hogy tartson, de nem lehet több, mint egy év.

1.3.5.7. Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony megszűnése

Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony megszűnik:

– az ösztöndíjas foglalkoztatott halálával,

– a foglalkoztató jogutód nélküli megszűnésével,

– az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló szerződésben meghatározott időpontban.

Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony megszüntethető:

– a felek közös megegyezésével,

– azonnali hatályú felmondással, ha a másik fél a jogviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A foglalkoztató az ösztöndíjas foglalkoztatott azonnali hatályú felmondása esetén a szerződés megszűnéséig még hátralévő időre járó ösztöndíjat egy összegben megfizeti.

1.3.5.8. A foglalkoztató igazolása

Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony megszűnésekor a foglalkoztatónak nem csak elszámolási kötelezettsége van. Igazolást kell kiállítania, illetve ajánlólevelet kell kiadnia.

Az igazolás tartalmazza:

– az ösztöndíjas foglalkoztatott személyi adatait (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap),

– az ösztöndíjas foglalkoztatott taj-számát,

– a foglalkoztatónál ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban töltött idő tartamát,

– a foglalkoztatási ösztöndíjból jogerős határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozást, illetve ennek jogosultságát, vagy azt, hogy az ösztöndíjat tartozás nem terheli,

– az ösztöndíjas foglalkoztatott pénztártag által választott magánnyugdíjpénztár megnevezését, címét, bankszámlaszámát. Ha a tagságra kötelezett ösztöndíjas foglalkoztatott nem választott pénztárat, ezt a tényt jelezni kell, és meg kell jelölni az illetékes területi pénztár megnevezését, címét.

1.3.5.9. A foglalkoztató ajánlólevele

Az ajánlólevél tartalmazza:

– az egyéni programban kitűzött, valamint az ösztöndíjas foglalkoztatott által ellátott feladatok leírását,

– az ösztöndíjas foglalkoztatott kérésére tevékenységének értékelését,

– a foglalkoztató döntésétől függően az ösztöndíjas foglalkoztatott munkavégzésre való ajánlását más munkáltatók részére.

1.3.5.10. A foglalkoztatót megillető kedvezmény

Az ösztöndíjas foglalkoztatóját megilleti a pályakezdő fiatal foglalkoztatásának esetére megállapított járulékkedvezmény. Ebben az esetben nem feltétel az, hogy az ösztöndíjas foglalkoztatott a 25. életévét ne töltse be, és a jogalkotó nem kívánja meg a továbbfoglalkoztatást sem. A kedvezmény a munkaerőpiactól tartósan távol lévő személyeket megillető járulékkedvezmény érvényesítésére vonatkozó szabályok szerint igényelhető, az elszámolásra szintén e rendelkezéseket kell alkalmazni.

Amennyiben az ösztöndíjas foglalkoztatott START-kártyával rendelkezik, ugyanolyan kedvezmény illeti meg a munkáltatót, mint a pályakezdő foglalkoztatása esetén.

1.3.5.11. Az ösztöndíjas foglalkoztatott részére kifizetett összeg adókötelezettsége

Az ösztöndíjas foglalkoztatottnak az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyból származó ösztöndíjának a minimálbért meg nem haladó mértéke a személyi jövedelemadóról szóló törvény 3. §-ának 72/ö pontja alapján adóterhet nem viselő járandóságnak minősül. Ez a szabály a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ezen a címen megszerzett jövedelem része az összevont adóalapnak, de a rá eső adótábla szerinti adót a magánszemélynek nem kell megfizetnie.

Abban az esetben, ha az ösztöndíjasnak a minimálbért meg nem haladó ösztöndíján kívül más bevallásadási kötelezettség alá eső jövedelme nincs, akkor az adóévről adóbevallást nem kell benyújtania, és adófizetési kötelezettsége sem keletkezik.

Tekintettel arra, hogy a törvény 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében az adóterhet nem viselő járandóságot eredményező jogcímen megszerzett bevételnek az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része is egyéb összevonás alá eső jövedelemnek minősül, ezért abban az esetben, ha az ösztöndíjas az értékhatárt meghaladó juttatásban részesül, az adóterhet nem viselő értékhatárt meghaladó rész egyéb jövedelemként lesz adóköteles.

1.3.6. Regisztrált munkanélküli foglalkoztatásának támogatása a mikro-, kis- és középvállalkozások vonatkozásában

A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény a mikro-, kis- és középvállalkozásokat (kkv) az alábbiak szerint határozza meg:

1.3.6.1. Kis- és középvállalkozás

Kkv-nak minősül az a vállalkozás, amelynek

– összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és

– éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

Nem minősül kkv-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati joga alapján - külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25 százalékot.

1.3.6.2. Kisvállalkozás

A kkv kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

– összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és

– éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

1.3.6.3. Mikrovállalkozás

A kkv kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

– összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és

– éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

1.3.6.4. A kedvezmény feltételei

Kedvezmény illeti meg a legfeljebb kétszázötven fő éves átlagos statisztikai állományi létszámmal rendelkező, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) hatálya alá tartozó vállalkozásokat, ha

– legalább 6 hónapja működik, és

– legalább három hónapja nyilvántartott álláskeresőt foglalkoztat, és

– ezzel az éves átlagos statisztikai állományi létszámát emeli, továbbá

– a bővített létszámot a foglalkoztatás időtartamára meghatározott időtartam alatt megtartja.

A munkáltató működésére vonatkozó legalább 6 hónapos feltétel fennállását a kedvezménnyel érintett munkaviszony létrejöttének időpontjától visszafelé számítva kell megállapítani.

A kedvezmény csak abban az esetben illeti meg a vállalkozást, ha létszámnövekedést hajt végre, a bővített létszámot legalább két évig megtartja. A jogszabály nemcsak a felvett munkavállaló munkahelyét, hanem a foglalkoztatónál foglalkoztatott munkavállalók státusát is védi, illetve ha a felvett munkavállaló legalább 3 hónapig nyilvántartott állást kereső volt.

1.3.6.5. A munkáltatót megillető kedvezmény

Legalább három hónapja nyilvántartott álláskereső foglalkoztatása után a munkáltató a foglalkoztatás megkezdésétől számított legfeljebb egy évig mentesül:

– a 2006. október 31-éig fizetendő tételes egészségügyi hozzájárulás,

– a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényben meghatározott 29 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulék, valamint

– a 3 százalékos mértékű munkaadói járulék

megfizetése alól.

Legalább három hónapja nyilvántartott álláskereső foglalkoztatásának minősül a legalább négyórás részmunkaidőt előíró, határozatlan időre szóló munkaszerződés kötése és ez alapján legalább kétéves időtartamú foglalkoztatás.

Négy órát elérő részmunkaidő: a napi négy órát, illetve – munkaidőkeret megállapítása esetén a munkaidőkeret átlagában – a heti 20 órát elérő munkaidő.

1.3.6.6. A kedvezmények igénybevételi korlátjai

A kedvezmény érvényesítésének – a korábbi hasonló tárgyú törvényekkel összhangban – felső határa is van, valamint a törvény kizárja annak a lehetőségét is, hogy egyidejűleg több kedvezményt igénybe vehessen a foglalkoztató.

A munkáltató a kedvezményt – teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén – legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér 130 százalékának, részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén ezen összeg időarányos részének megfelelő járulékalap után érvényesítheti.

Ha a munkáltató a kedvezményt – naptári hónap közben keletkezett vagy megszűnt munkaviszonyra tekintettel – érvényesíti, a kötelező legkisebb munkabér 130 százalékát csökkenteni kell ezen összeg harmincadrészének és a naptári hónap foglalkoztatással nem érintett napjai számának szorzatával. A kötelező legkisebb munkabér alatt a tárgyhónap első napján érvényes kötelező legkisebb munkabért kell érteni. A kötelező legkisebb munkabér teljes munkaidős foglalkoztatás esetén 62 500 forint.

1.3.6.7. A kedvezmény érvényesítésének feltétele a munkáltató és a munkaügyi központ megállapodása

A kedvezmény érvényesítésének elengedhetetlen feltétele a munkaügyi központ igazolása arról, hogy az álláskereső a nyilvántartásban legalább három hónapja szerepel, illetve a kedvezmény igénybevétele előtt a munkáltató és a munkaügyi központ megállapodása.

A foglalkoztatási kedvezmény igénybevételéhez a munkaügyi központ a munkáltatóval a foglalkoztatásról megállapodást köt, amely tartalmazza:

a) munkavállalónként

aa) a kétéves foglalkoztatási kötelezettség kezdetét és befejező időpontját,

ab) a munkavállalók munkaidejét, valamint annak arányát a munkavállalóra vonatkozó teljes munkaidőhöz viszonyítva,

ac) a munkavállalók munkabérének összegét;

b) a megállapodás - ha több megállapodás kötésére kerül sor, az első megállapodás – megkötését megelőző 12 hónapos időszak – ha a munkáltató ennél rövidebb ideje működik, a működésének teljes időszaka – alapulvételével a munkáltató átlagos statisztikai állományi létszámát,

c) a munkáltatót megillető kedvezmény egyéves időtartamának kezdő és befejező időpontját,

d) a munkáltató kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy a foglalkoztatási időszak vége előtt a munkavállaló munkaviszonyát – működésével összefüggő okból – rendes felmondással, illetve közös megegyezéssel nem szünteti meg; továbbá önmaga ellen végelszámolási eljárás megindítását nem kezdeményezi, és tudomásul veszi, hogy ezen kötelezettség megszegése a kedvezmény jogosulatlan igénybevételének minősül,

e) a megállapodás betartása ellenőrzésének módját, megszegésének jogkövetkezményeit.

1.3.6.8. A támogatásból kizárt ágazatok

A támogatás nem nyújtható a szénbányászati, hajóépítési és szállítási ágazatokban.

1.4. Egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség

1.4.1. Százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség

A százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettségről az Eho-tv. 2., 3., 4., 5. §-ai rendelkeznek.

Százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség terheli az Art. szerinti munkáltatót, kifizetőt (a továbbiakban együtt: kifizető) a Tbj-tv. szerinti belföldi magánszemélynek juttatott, a következőkben meghatározott jövedelem után.

A társadalombiztosítási-, illetőleg a balesetijárulék-terhet nem viselő

– összevont adóalapba tartozó jövedelem után 11 százalék,

– természetbeni juttatás [ide nem értve az Szja-tv. 69. §-ának (7) bekezdése szerint számított összeget] után 11 százalék,

– kamatkedvezményből származó jövedelem után 11 százalék,

– egyösszegű járadékmegváltás után 11 százalék,

– kisösszegű kifizetés (ide nem értve az alkalmi munkavállaló munkadíját) után 11 százalék

egészségügyi hozzájárulást kell fizetni.

Egyes külön adózó jövedelmek utáni egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség:

– az Szja-tv. 70. §-a szerinti természetbeni juttatás után a cégautóadó 25 százalékát,

– a tételes költségelszámolást választó, egyszerűsített bevallási nyilatkozatot benyújtó mezőgazdasági őstermelő esetében a bevétel 5 százalékának 15 százalékát

kell egészségügyi hozzájárulásként megfizetni.

Az egészségügyihozzájárulás-fizetési felső határig

– vállalkozásból kivont jövedelem után 4 százalék

– értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem után 4 százalék,

– 25, illetőleg 35 százalékos adóterhet viselő osztalék, vállalkozói osztalékalap után 4 százalék,

– árfolyamnyereségből származó jövedelem után 4 százalék

– ingatlan bérbeadásából származó, egymillió forintot meghaladó jövedelem után 4 százalék

egészségügyi hozzájárulást kell fizetni.

1.4.1.1. Az egészségügyi hozzájárulás felső határa

Az egészségügyihozzájárulás-fizetési felső határ évi 400 000 forint. Mindaddig fennáll a 4 százalékos mértékű eho-fizetési kötelezettség, amíg a magánszemély biztosítási jogviszonyában, valamint magánszemélyként megfizetett (11 százalék) egészségbiztosítási járulék, a baleseti járulék (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint az előző bekezdésben meghatározott jövedelmek után megfizetett 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázezer forintot (a továbbiakban: hozzájárulás-fizetési felső határ).

1.4.1.2. Egészségügyihozzájárulás-fizetés alóli mentesség

A vállalkozói osztalékalap után a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a 2005. évre vonatkozóan megállapított vállalkozói osztalékalapra, a társas vállalkozás által a 2005-ben kezdődő üzleti évről szóló beszámoló mérlegében vagy egyszerűsített mérlegében – az említett vagy bármely korábbi évre jóváhagyott osztalék, részesedés alapján – a kötelezettségek között kimutatott összegből a tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részére 2006. december 31-éig kifizetett osztalék után – ideértve a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelmet is – nem kell megfizetni.

Mentes a 4 százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség alól az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, ha a bérbeadó a lakásbérleti jogviszony tárgyát képező tulajdonában álló lakásban lakik, kivéve ha a lakást saját vállalkozása részére adja bérbe.

A 4 százalékos mértékű eho-terhet viselő jövedelmek után a magánszemélyt a naptári év folyamán mindaddig terheli a százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség, amíg a kifizetőnek nem nyilatkozik, hogy a megfizetett egészségbiztosítási járulék, baleseti járulék és a levont 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a hozzájárulás-fizetési felső határt elérte.

A magánszemély nyilatkozhat arról, hogy az egészségbiztosítási járulék összege várhatóan eléri a hozzájárulás-fizetési felső határt. Ha a hozzájárulás-fizetési felső határt az egészségbiztosítási járulék összege mégsem éri el, a magánszemély a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást 6 százalékkal növelten, a tárgyévre vonatkozó személyi jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.

Ha a magánszemély a 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a fizetési felső határt meghaladóan fizette meg, a túlfizetést az Art. rendelkezései szerint a tárgyévre vonatkozó személyi jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában igényelheti vissza.

Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:

– táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozási díj,

– az adóterhet nem viselő járandóság, a magánnyugdíjpénztár és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg, a kedvezményezett részére az Mpt. 28. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján fizetett összeg, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár megszűnése esetén a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés, valamint a volt pénztártagnak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés;

– a kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetőt terhelő összege;

– az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott kifizető által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amelyet az Szja-tv. 7. §-a (1) bekezdésének ka)-kc) pontja értelmében a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni [havonta fizetett tagdíjnak minősül az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint tagdíjként jóváírt összeg is], továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány.

1.4.2. Tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség

A tételes egészségügyi hozzájárulás a kifizetőt a természetes személlyel fennálló munkaviszony (ideértve az országgyűlési képviselőt is), közalkalmazotti, közszolgálati, bírósági, ügyészségi szolgálati jogviszony, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszony, valamint a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományának szolgálati jogviszonya, a fegyveres erők szerződéses, tartalékos állományának jogviszonya alapján terheli.

A kötelezettség a természetes személy egyidejűleg fennálló több jogviszonya esetén csak egy jogviszony után áll fenn.

1.4.2.1. Tételes egészségügyi hozzájárulás a kölcsönadott munkavállaló után

Kölcsönadott munkavállaló munkavégzése esetén a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetésének a kötelezettsége a munkaerő-kölcsönbeadót terheli.

1.4.2.2. A tételes egészségügyi hozzájárulás összege

A tételes egészségügyi hozzájárulás összege 2006. X. 31-éig havi 1950 forint, naptári napi 65 forint.

1.4.2.3. Tételes egészségügyi hozzájárulás részmunkaidő esetén

Amennyiben a foglalkoztatás időtartama a teljes munkaidőnél rövidebb, a tételes egészségügyi hozzájárulás összege a teljes munkaidő és részmunkaidő arányában, legfeljebb azonban 50 százalékos mértékben csökkentett összege.

[Részmunkaidő a Tbj-tv. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti munkaviszonyokban lehetséges!]

Az arányos egészségügyi hozzájárulás összege 2006. október 31-éig:

– heti 20 órás foglalkoztatás esetén 975 forint,

– heti 25 órás foglalkoztatás esetén 1219 forint,

– heti 30 órás foglalkoztatás esetén 1463 forint,

– heti 35 órás foglalkoztatás esetén 1706 forint.

Abban az esetben, ha a heti munkaidő a vázolt keretektől eltér, a tételes egészségügyi hozzájárulás összegét el kell osztani 40-nel (törvényes munkaidő óraszáma), és meg kell szorozni annyi órával, amennyi a foglalkoztatás valós időtartama. Pl. heti 36 órás foglalkoztatás esetén az arányos egészségügyi hozzájárulás összege 1950 : 40 = 48,75 x 36 = 1755 forint.

1.4.2.4. A tételes egészségügyi hozzájárulás megszűnése

2006. november 1-jétől a kifizetőt tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség nem terheli.

Az után a természetes személy után, akinek egyidejűleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni. Ha a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetőt terheli, ahol a munkaidő a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidők esetén, vagy ha a munkaidőt nem vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidő és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetőt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdődött.

A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért.

A munkaerő kölcsönbeadása esetén a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetésének a kötelezettsége a munkaerő-kölcsönbeadót terheli.

1.4.2.5. Tételes egészségügyi hozzájárulás alóli mentesség

Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást

– a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt,

– a keresőképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a fizetés nélküli szabadság, az igazolatlan távollét időtartama, valamint a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés időtartama alatt, kivéve, ha a mentesítés idejére munkabér (illetmény), távollétidíj-fizetés történt,

– az ápolási díj folyósítása alatt, kivéve, ha a folyósításban részesülő az ellátás folyósítása alatt munkát végez,

– a háromévesnél fiatalabb gyermek gondozása, a gyermekgondozási segélyben részesülő munkavállaló tizennégy évesnél fiatalabb gyermeke gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama alatt,

– a START-kártyával rendelkező pályakezdő fiatalnak a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti álláskeresők, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény 1. §-a (2) bekezdésének 3. és 4. pontjában meghatározott jogviszonyban történő foglalkoztatásának időtartama alatt,

– a fogvatartás időtartama alatt, továbbá

– az ötven év feletti tartósan álláskereső személy foglalkoztatása esetén,

– a 6. § (4) bekezdésében meghatározott azon személy után, aki a Tbj-tv. 13. §-ában említett közösségi rendelet, illetőleg nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozik,

– a mikro-, kis- és középvállalkozásnak, valamint civil szervezetnek, ha a foglalkoztatás bővítése és rugalmasabbá tétele érdekében szükséges intézkedésekről szóló külön törvényben foglaltaknak megfelelően a hozzájárulás megfizetése alól mentességet élvez.