5.1. Cégalapítás gazdasági társaság által
A Gt. értelmében gazdasági társaságot üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására a külföldi és belföldi természetes személyek mellett ugyanilyen relációjú jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok is alapíthatnak.
5.1.1. Gazdasági társaság általi cégalapítás jogszerűségének vizsgálata
Az irányadó tényállás szerint az 1999. november 23-án alapított alperest a cégbíróság az 1999. december 21-én meghozott végzésével jegyezte be a cégjegyzékbe azzal, hogy az alperes beltagja egy meghatározott korlátolt felelősségű társaság (kft.). A kft.-t a cégbíróság az 1999. november 23-i társasági szerződése alapján 2000. január 17-én jegyezte be a cégjegyzékbe.
Az elsőfokú bíróság – a felperes 2000. február 22-én előterjesztett keresetének helyt adva – 2000. május 31-én meghozott ítéletében megállapította, hogy az alperes 1999. november 23-án kelt társasági szerződése érvénytelen, azt 2000. május 31. napjáig hatályossá nyilvánította, és egyben hatályon kívül helyezte a cégbíróság cégbejegyző végzését. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint gazdasági társaságot csak a cégjegyzékbe már bejegyzett gazdasági társaság alapíthat, a kft. pedig – mint az alperes társasági szerződésében megjelölt beltag - az alperes alapításakor – a Gt. 16. §-ának (1) bekezdésében írtakra tekintettel, miszerint a gazdasági társaság a cégjegyzékbe bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre – még létre nem jött cégnek minősült. Ebből következően az alperes sem jöhetett létre 1999. december 21-i hatállyal. Az alperes társasági szerződése olyan okból volt tehát érvénytelen, amelyet nem lehetett orvosolni.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperes megszűntnek nyilvánítása végett elrendelte a cégbíróság megkeresését. Az ítélet indoklásában rámutatott arra, hogy a Gt. 3. §-ának (1) bekezdése szerint gazdasági társaság is lehet gazdasági társaság alapítója, a cégalapítási feltételeknek azonban csak a már bejegyzett, teljes jogalanyisággal rendelkező gazdasági társaság felel meg. A Gt. 16. §-ának (2) bekezdésében írtak figyelembevételével a kft. csak a bejegyzés napjával, azaz 2000. január 17-én jött létre, így csak ettől az időponttól kezdődően vehetett részt gazdasági társaság alapításában a Gt. 3. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint. "Az alperes alapításáról rendelkező társasági szerződés tehát a beltag jogalanyiságának hiányában létre nem jött szerződés, amelyre az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazandók" – írta határozatának indokolásában a másodfokú bíróság.
Utalt a másodfokú ítélet arra is, hogy a Gt. 14-15. §-ai nem a gazdasági társaságokra, hanem az előtársaságokra nézve tartalmaznak rendelkezéseket, megengedve azok korlátozott működését.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a felperes keresetének elutasítását kérte. A Legfőbb Ügyészség helyes indokai alapján kérte a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet nem volt jogszabálysértő. Döntésének indokolásában kifejtette, hogy a Gt. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében gazdasági társaságot jogi személy, tehát korlátolt felelősségű társaság is alapíthat. A Gt. 16. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre. Ez anynyit jelent, hogy korlátolt felelősségű társaság egyrészt csak bejegyzés esetén minősül létrejött cégnek, másrészt létrejötte bejegyzés esetén sem következik be az alapításra visszaható hatállyal (ellentétben a korábbi társasági törvény rendelkezéseivel). Mindebből következően a korlátolt felelősségű társaság csak bejegyzésétől kezdődően minősül gazdasági társaság alapítására jogosult, a Gt. 3. §-ának (1) bekezdésében megjelölt jogi személynek. A Gt. szerint ugyanis a cégbejegyzési kérelem elbírálásáig – a társasági szerződés ellenjegyzésétől, illetve közokiratba foglalásától kezdődően – a tagok által alapított gazdasági társaság a "létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként" működhet, és a cégbejegyzés iránti kérelem benyújtását követően megszorítással ugyan, de üzletszerű gazdasági tevékenységet is folytathat. Az előtársaságra vonatkozó rendelkezéseket a Gt. 14-15. §-ai tartalmazzák, és a Gt. 15. §-ának (1) bekezdése tételesen felsorolja, hogy az előtársaságra mely eltérésekkel kell alkalmazni a létrehozni kívánt gazdasági társaságokra irányadó szabályokat. A Gt. 15. §-ának (1) bekezdése valóban nem mondja ki, hogy előtársaság gazdasági társaságot nem alapíthat, de a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint erre nincs is szükség. A Gt. 3. §-a (1) bekezdésének rendelkezéséből ugyanis e nélkül is egyértelműen megállapítható, hogy a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársasága nem minősül gazdasági társaság alapítására jogosult személynek, mert bejegyzés hiányában mint gazdasági társaság – jelen esetben mint jogi személy – még nem jött létre.
(Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.222/2002. számú döntése, Bírósági Határozatok 372/2003. számú jogeset)
5.2. Széljegyen szereplő ingatlan apportja
A jogerős ítélet szerint az alperes a törzstőkéjének felemeléséről határozott, amelynek tárgya volt egy meghatározott ingatlan tulajdonjoga. A változás bejegyzésére irányuló cégeljárásban az alperes csatolta az ingatlan hiteles tulajdonilap-másolatát. Ezzel igazolta az "ingatlannal való rendelkezés jogcímét" – a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) mellékletének I. 3. e) pontjában előírtaknak megfelelően. Az apportőr korlátolt felelősségű társasága tulajdonjogát egy olyan korlátolt felelősségű társaságtól származtatta, amelyiknek a tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban szintén nem szerepelt bejegyzett adatként, hanem mindkettőjük tulajdonjog-bejegyzése iránti kérelme a tulajdoni lapon csak széljegyként szerepelt. A tulajdoni lap adatai nem tartalmaznak olyan bejegyzett vagy széljegyen nyilvántartott kérelmet, amely a széljegyen nyilvántartott, apportáló cég rendelkezési jogcímének megállapítását akadályozta volna. A változás bejegyzése iránti eljárásban az alperes csatolta a tulajdonosváltozás alapját adó szerződést is, amely miatt a Ctv. 23. §-ának (1) bekezdése szerinti további okiratok csatolására már nem volt szükség. Megalapozatlannak ítélte a Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 33.702/1998/4. számú eseti döntésén is alapuló azt a felperesi hivatkozást, hogy az ingatlan tulajdonjogával való rendelkezési jogosultság csak akkor lenne megállapítható, ha az ingatlant az apportőr az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonostól szerezte volna. A cégbíróság nem lépi túl hatáskörét, ha széljegy esetén további okiratok csatolását tartja szükségesnek. A cégbíróság ugyanis a Ctv. 23. §-ának (1) bekezdése alapján a bejegyzési eljárásban a Ctv. mellékletében meghatározott további okiratok csatolását rendelheti el, azonban erre a változás bejegyzése iránti eljárásban nem volt szükség. A cégbíróságnak nincs lehetősége a Ctv. mellékletében előírt, a bejegyzéshez szükséges okiratok megfelelőségének vizsgálatakor a rendelkezés kiterjesztő vagy szűkítő értelmezésére. Mindezekből következik, hogy a cégbíróság végzése, amellyel az alperes törzstőke-felemelésének cégbejegyzését elrendelte, nem jogszabálysértő. Az elsőfokú peres eljárás folyamatban léte alatt egyébként a földhivatal az alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Előadta, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletét kizárólag a Ctv. 23. §-ának (1) bekezdésére és a Ctv. mellékletének I. 3. e) pontjára alapította. Ezzel kizárta a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 11. §-a d) pontjának, 123. § (2) bekezdése a) pontjának, 124. §-a (2) és (3) bekezdésének, 9. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával a Ptk.-ban foglalt kötelező szabályok alkalmazását, a Ctv. 12. §-a (1) bekezdése g) pontjának alkalmazását, és emellett a Ctv. mellékletének I. 3. e) pontját kiterjesztően értelmezte. A Ctv. mellékletének I. 3. e) pontja az apportőr ingatlan feletti rendelkezési joga meglétének igazolását írja elő legalább széljegy formájában. Ez a jogszabály az apportőrön kívül más személyre vonatkozóan nem tartalmaz és nem is tartalmazhat rendelkezést. Ebből az következik, hogy az I. 3. e) pontja jogértelmezéssel nem terjeszthető ki az apportőr előtt széljegyzett más tulajdonosok rendelkezési jogára, az apportőr előtti tulajdonosok tulajdonjogának érvényes fennállását széljegy mellett nem lehet vélelmezni. A kötelmi jogviszony érvényességének vizsgálata nélkül nem állapítható meg a tulajdonjog átruházásának érvényessége, ebből következően apportálás esetén az ingatlan forgalomképessége és végrehajthatósága sem – amely az apport feltétele. A cégbírósági eljárásban az sem volt megállapítható, hogy az ingatlan-nyilvántartásban szereplő tulajdonosok és az apportőr előtti tulajdonos között létrejött szerződés az ingatlannak milyen hányadára vonatkozott, egyebekben az apportőr előtti tulajdonos tulajdonszerzését előzetes kérdésként a cégbíróság nem is vizsgálhatja. Okirat hiányában az sem állapítható meg, hogy a szerződés tartalmazott-e a tulajdonjog átruházását korlátozó vagy kizáró rendelkezést, avagy sem.
A felülvizsgálati kérelem a következők miatt megalapozott: a Ctv. mellékletének I. 3. e) pontja előírja, hogy ingatlan nem pénzbeli hozzájárulásként történő szolgáltatása esetén a cégbejegyzési kérelemhez mellékelni kell az ingatlan – 3 hónapnál nem régebbi – tulajdoni lapját, amelyből az ingatlannal való rendelkezés jogcíme legalább széljegy formájában megállapítható. A Ptk. 117. §-ának (3) bekezdése szerint ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. A Gt. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig - figyelemmel a Gt. 164. §-ában foglaltakra is – a nem pénzbeli hozzájárulást a társaság tulajdonába kell adni. Az apportot szolgáltató tagnak tehát a bejegyzési eljárás során a Ctv. 41. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján igazolnia kell, hogy a korlátolt felelősségű társaság jogosult volt az apportként megjelölt ingatlan tulajdonjogának átruházására.
A fentiek egybevetése alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint az ingatlannal való rendelkezés joga széljegy alapján akkor állapítható meg, ha annak a jogalanynak a tulajdonjogát, akitől a széljeggyel rendelkező apportőr a tulajdonjogának bejegyzésére vonatkozó igényét származtatja, már bejegyezte a földhivatal. Az alperes ezzel szemben a cégbejegyzési eljárásban olyan tulajdoni lapot csatolt, amely az előbbieknek nem felelt meg, ezért jogszabálysértő a cégbíróság törzstőke-felemelést bejegyző végzése.
Az elsőfokú peres eljárás folyamatban léte alatt azonban az apportőr és az alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, ezzel a jogszabálysértést az alperes megszüntette.
(Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 31.116/2001. számú döntése, Bírósági Határozatok 164/2003. számú jogeset)
5.3. Cégvezető a gazdasági társaságban
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény nem ismerte a cégvezető fogalmát, a Gt. hatálybalépésével azonban a társaságoknak lehetőségük nyílt arra, hogy az említett törvényben meghatározott személyeket ún. általános képviselettel ruházhassanak fel.
A Gt. rendelkezése szerint a gazdasági társaság legfőbb szerve az általa kijelölt munkavállalót általános jellegű képviseleti joggal ruházhatja fel, az ilyen jellegű képviseleti joggal felruházott személy a cégvezető. Amennyiben a gazdasági társaság a székhelyétől eltérő telephelyen vagy fióktelepen is folytat tevékenységet, több cégvezető kijelölésére is lehetősége van.
5.3.1. A kijelölés feltételei
Cégvezetővé az a munkavállaló jelölhető ki, aki egyébként megfelel a vezető tisztségviselőkre vonatkozó követelményeknek, azaz
- a vezető tisztségviselő – így a cégvezető is – csak természetes személy lehet - amennyiben a Gt. nem tartalmaz ettől eltérő előírást -, és feladatát csak személyesen láthatja el, képviselő útján nem járhat el;
- nem lehet cégvezető az, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, amíg nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól;
- akit valamely foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységet folytató gazdasági társaságban nem lehet cégvezető;
- a gazdasági társaság felszámolásának jogerős elrendelését követő három évig nem lehet más gazdasági társaság cégvezetője az, aki a felszámolást elrendelő jogerős végzés meghozatalának napját megelőző két évben legalább egy évig a felszámolt gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő (cégvezető) volt, kivéve ha kifejezetten a felszámolás elkerülése érdekében bízták meg az említett tisztség ellátásával;
- a gazdasági társaságnak ún. hivatalbóli törlési eljárás következtében való törlését követő két évig nem lehet más gazdasági társaság cégvezetője az a személy, aki a törlést megelőző évben a törléssel megszűnt gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő (cégvezető) volt.
5.3.2. Cégvezetői jogosítványok
A cégvezető a feladatát önállóan – azonban minden esetben a vezető tisztségviselők utasításainak megfelelően – látja el. Ha a cégvezető a vezető tisztségviselő által adott utasítás jogszerűségét vagy célszerűségét vitatja, a felügyelőbizottsághoz fordulhat.
5.3.3. A képviseleti jogkör terjedelme
5.3.3.1. Átruházási tilalom
A cégvezető képviseleti jogát másra nem ruházhatja át.
5.3.3.2. Önálló cégjegyzési jog
Abban az esetben, ha a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) nem rendelkezik eltérően, a gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek és a cégvezetőnek a cégjegyzési joga – a bankszámla feletti rendelkezés tekintetében is – önálló, az egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez pedig két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására van szükség.
5.3.4. A cégvezető képviseleti jogának vizsgálata a gyakorlatban
Egy korlátolt felelősségű társaság változásbejegyzési kérelmet nyújtott be a cégbírósághoz. A csatolt okiratok szerint az alapító határozatával a társaság létesítő okiratát módosította, cégvezetőt jelölt ki. Az okirat a cégvezető cégjegyzési jogosultságáról a következőképpen rendelkezik: az alapító által meghatározott körben jogosult önállóan a cégjegyzésre. Az okirat szerint a cégvezető állandó lakcíme külföldön van. A kérelem nyomtatványon a külföldi lakóhely mellett belföldi lakóhelyet is feltüntettek.
Az elsőfokú bíróság a hiánypótló végzésével felhívta a társaságot az okiratok cégjegyzésre vonatkozó rendelkezésének módosítására, mert a cégvezető képviseleti joga nem korlátozható, továbbá a cégvezető kézbesítési meghatalmazottja elfogadó nyilatkozatának csatolására is kötelezte a kérelmezőt.
A felhívásra a társaság ellentétes álláspontját fejtette ki. Előadta, hogy a Gt. 39. §-ának (2) bekezdéséből nem következik, hogy a cégvezető képviseleti joga ne lenne korlátozható, különös figyelemmel arra is, hogy a vezető tisztségviselő képviseleti joga korlátozását a törvény kifejezetten megengedi. A kézbesítési meghatalmazott pedig csak akkor szükséges, ha a cégjegyzékbe bejegyzendő külföldi személy Magyarországon nem rendelkezik lakóhellyel.
Az elsőfokú bíróság a változásbejegyzési kérelmet a hiánypótlás elmulasztására figyelemmel elutasította. Utalt arra, hogy a létesítő okirat csak külföldi lakóhelyet tüntetett fel, tehát ebben a tekintetben az okiratok nem voltak összhangban.
A végzés ellen a társaság jogi képviselő útján fellebbezést terjesztett elő. A végzés megváltoztatását, a változások bejegyzését kérte – megismételve a korábban kifejtett álláspontot.
A fellebbezés vonatkozásában a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a következő álláspontot képviselte: a Gt. 39. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a vezető tisztségviselő képviseleti jogát a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) korlátozhatja, illetve több vezető tisztségviselő között meg is oszthatja azt. A képviseleti jog korlátozása harmadik személyekkel szemben azonban nem hatályos. Az idézett jogszabályhely (2) bekezdés akként rendelkezik a gazdasági társaság legfőbb szerve az általa kijelölt munkavállalót általános jellegű képviseleti joggal ruházhatja fel (ez a munkavállaló a cégvezető). Cégvezetővé az a munkavállaló jelölhető ki, aki egyébként megfelel a vezető tisztségviselőkre vonatkozó követelményeknek. Az idézett rendelkezések alapján helytállóan helyezkedett az elsőfokú bíróság arra a jogi álláspontra, hogy a cégvezető nem minősül vezető tisztségviselőnek. A törvény a képviseleti jog korlátozását kifejezetten és csak a vezető tisztségviselők esetében teszi lehetővé. A bejegyzés alapjául csatolt okiratok tehát az említett körben jogszabálysértőek. Az elsőfokú bíróság ezért megalapozottan hívta fel a társaságot okirat-módosításra, s annak elmulasztására tekintettel megalapozottan utasította el a változásbejegyzési kérelmet.
Kétségtelen, hogy a kézbesítési meghatalmazott elfogadó nyilatkozatának csatolását a Ctv. 23. §-ának (2) bekezdése csak abban az esetben írja elő, ha a bejegyzési kérelemben szereplő külföldi személy Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezik. A bejegyzési kérelemnek és az annak alapjául szolgáló okiratoknak azonban összhangban kell lenniük. A cég a hiánypótló felhívásnak akként is eleget tehetett volna, ha a létesítő okiratot a cégvezető magyarországi lakóhelye feltüntetésével kiegészíti. E tekintetben ugyan a hiánypótló felhívás nem volt teljes körű, azonban a változásbejegyzési kérelem elutasítását önmagában a képviseleti jog fentiek szerinti jogszabályellenes szabályozása megalapozta.
(Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 31.494/2001. számú döntése, Bírósági Határozatok 331/2003. számú jogeset)
5.4. Befolyásszerzés gazdasági társaságban (konszernjog)
A bírósági döntvények ismeretében látható, hogy a Gt. hatálybalépésekor – a természetes személyekre vonatkozóan is – bevezetett konszernjogi szabályok még napjainkban is számos értelmezési problémát vetnek fel. A kérdéskörben már rendelkezésünkre állnak iránymutató döntések, amelyek ismertetése mellett célszerű a Gt. konszernjogi szabályainak áttekintése is már csak azért is, mert nem kellő ismeretük súlyos anyagi következménnyel járhat a már működő gazdasági társaságba újonnan belépő tag számára.
A Gt. értelmében külföldi és belföldi természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok már működő gazdasági társaságba tagként beléphetnek, ezzel társasági részesedést (részvényt) szerezhetnek. Amennyiben az előzőekben felsorolt személyek részvénytársaságban vagy korlátolt felelősségű társaságban (azaz az ún. ellenőrzött társaságban), annak működése során jelentős befolyást, többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyást szereznek, úgy a részesedésszerzésre a Gt. befolyásszerzéssel kapcsolatos előírásait kell alkalmazni.
Lényeges azonban, hogy a következőkben részletesen ismertetendő kötelezettségek, illetve jogkövetkezmények alkalmazására nincs lehetőség abban az esetben, ha a Gt. 289-291. §-a szerinti – 25, 50, illetve 75 százalékot meghaladó – mértékű befolyás az ott meghatározottakkal azonos vagy nagyobb mértékű jogosultságok csökkenése következtében jön létre.
5.4.1. A befolyásszerzés mértéke, fajtái
5.4.1.1. Jelentős befolyás
Egy gazdasági társaságban jelentős befolyással rendelkezik a tag (részvényes), ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint huszonöt százalékával rendelkezik.
5.4.1.2. Többségi irányítást biztosító befolyás
Többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik a tag, illetve részvényes (uralkodó tag), ha az ellenőrzött társaságnál a szavatok több mint ötven százalékával rendelkezik.
5.4.1.3. Közvetlen irányítást biztosító befolyás
Közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik az uralkodó tag, ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint háromnegyed részével rendelkezik.
5.4.2. Bejelentési és közzétételi kötelezettség
A jelentős, többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállását az annak létrejöttét követő harminc napon belül a befolyással rendelkező köteles bejelenteni az ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbíróságnak; a bejelentéssel egyidejűleg gondoskodik a befolyásszerzés tényének és mértékének a Cégközlönyben való közzétételéről is.
5.4.2.1. A joggyakorlás korlátja
A jelentős, a többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyás bejelentésének teljesítését megelőzően, a befolyással rendelkező a szavazati jogát csak a bejelentési kötelezettség által nem érintett részesedése szerinti mértékben gyakorolhatja.
5.4.2.2. A bejelentési késedelem, a bejelentés elmulasztásának szankciója
Az uralkodó tagot a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásnak az előzőekben meghatározott bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítése vagy elmulasztása esetén, az ellenőrzött társaság felszámolása során – ha az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet - annak a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásaiért teljes és korlátlan felelősség terheli.
5.4.3. Társaságok befolyásszerzése
Részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok kölcsönösen jelentős mértékű befolyása esetén az a gazdasági társaság, amelynek befolyásszerzését először teszik közzé a Cégközlönyben, megtarthatja teljes részesedését, a másik gazdasági társaság azonban részesedésének a szavazatok huszonöt százalékát meghaladó részét megtestesítő részesedését köteles elidegeníteni. Amennyiben pedig a jelentős mértékű befolyás megszerzését mindkét társaság vonatkozásában a Cégközlöny azonos számában teszik közzé, úgy az elidegenítési kötelezettség azt a gazdasági társaságot terheli, amely a bejelentési kötelezettségének későbbi időpontban tett eleget.
5.4.3.1. A joggyakorlás korlátja
A gazdasági társaság az elidegenítési kötelezettsége teljesítéséig tagsági jogait csak az elidegenítési kötelezettség által nem érintett részesedése szerinti mértékben gyakorolhatja.
5.4.3.2. Elidegenítési kötelezettség
Többségi befolyás esetén az ellenőrzött társaság az uralkodó tagban részesedést nem szerezhet, már meglévő részesedését pedig a többségi befolyás létrejöttétől számított száznyolcvan napon belül köteles elidegeníteni.
5.4.3.3. Vételi kötelezettség
A többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásnak a cégjegyzékbe történt bejegyzését követő közzétételtől számított hatvan napon belül – ha az ellenőrzött társaság részvénytársaság – bármely részvényes kérheti, hogy részvényeit az uralkodó tag forgalmi értéken vegye meg. Ezek a rendelkezések azonban nem alkalmazhatóak akkor, ha az ellenőrzött társaság nyilvánosan működő részvénytársaság, feltéve hogy a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezéseknek a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésre vonatkozó szabályai szerint jön létre.
5.4.4. A bejelentési kötelezettség körében irányadó szempontok a gyakorlatban
Egy adott korlátolt felelősségű társaság a cégbíróságnál bejelentette, hogy egy bizonyos részvénytársaságban – részvényvásárlás folytán – többségi irányítást biztosító befolyást szerzett. Egyben változás bejegyzése iránti kérelmet is előterjesztett e tény cégjegyzékbe történő bejegyzése végett. A törvényes eljárási illetéket lerótta, a közzétételi díj befizetését igazolta.
A cégbíróság a bejelentést követően felhívta a részvénytársaság képviselőjét, hogy csatolja a befolyásszerzés közzétételéről szóló lappéldányt. A végzés tartalmazta továbbá, hogy a cégnyilvántartás adataiban bekövetkezett változás bejegyzését csak a társaság képviseletére jogosult személy kérheti, ezért a bejegyzési kérelmet a részvénytársaság igazgatósági tagja által meghatalmazott jogi képviselő nyújtsa be. Végzését a befolyást szerző jogi képviselőjének kézbesítette az elsőfokú bíróság.
Figyelemmel arra, hogy hiánypótlási határidő eredménytelenül telt el, a cégbíróság végzésével elutasította a befolyásszerzés bejegyzése iránti kérelmet.
A végzés ellen a befolyásszerző fellebbezést nyújtott be, amelyben a jogirodalomban foglaltakra hivatkozva előadta azt az álláspontját, hogy a Gt. 292. §-a alapján a befolyásszerző kérheti a befolyásszerzés bejegyzését az ellenőrzött társaság cégjegyzékébe, ennek megfelelően e végzés – cégbíróság általi – közzétételével valósul meg a befolyásszerzéssel kapcsolatos közzétételi kötelezettség.
A Gt. fellebbezésben is hivatkozott 292. §-ának (1) bekezdése szerint "a jelentős többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállását – az annak létrejöttét követő 30 napon belül – a befolyással rendelkező köteles bejelenteni az ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbíróságnak; a bejelentéssel egyidejűleg gondoskodik a befolyásszerzés tényének és mértékének a Cégközlönyben való közzétételéről". E jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben kialakult bírói gyakorlat nem egyezik a fellebbezésben hivatkozott jogirodalomban írtakkal. A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint a Gt. 292. §-ának (1) bekezdésében szereplő, a befolyásszerzőt terhelő bejelentési kötelezettség nem azonos a céget terhelő, a befolyásszerzés tényével kapcsolatos változásbejegyzésikérelem-benyújtási kötelezettséggel. A kialakult gyakorlat szerint a Gt. 292. §-ának (1) bekezdése nem véletlenül, hanem szándékosan használja a bejelentés fogalmát, amely azonban nem azonos a változásbejegyzési kérelem előterjesztésének jogával, illetve kötelezettségével, amely az ellenőrzött társaság képviselőjét terheli. Jelentős, többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzése esetén tehát különválik a befolyásszerző személyes bejelentése és az ellenőrzött társaság változásbejegyzési kérelme. A befolyásszerző bejelentése nem mentesíti az ellenőrzött társaságot a változásbejegyzési kérelem benyújtásának kötelezettsége alól, a változásbejegyzési kérelem benyújtása sem mentesíti azonban a befolyásszerzőt a bejelentési kötelezettség teljesítése alól. Miután a befolyásszerzőt nem a változásbejegyzési kérelem előterjesztésének kötelezettsége terheli, a bejelentés során nem kell jogi képviselővel eljárnia, nem kell közzétételi díjat fizetnie és azt a bejelentés során igazolnia, továbbá változásbejegyzési eljárási illetékfizetési kötelezettség sem terheli. A befolyásszerző további kötelezettsége viszont – a Gt. 292. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – a befolyásszerzés tényének és mértékének Cégközlöny-beli közzététele. A Legfelsőbb Bíróság megítélése és gyakorlata szerint a cégbíróságnak egyáltalán nem kell vizsgálnia, hogy a befolyásszerző közzétételi kötelezettségének eleget tett-e. A közzétételi kötelezettség elmulasztásának, késedelmes teljesítésének a Gt.-ben meghatározott következményei vannak, ahogy a bejelentési kötelezettség elmulasztásának is (bizonyos esetekben a felelősség korlátlanná válása a mulasztó fél oldalán). A fentiekből következően az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a változásbejegyzési kérelmet mint nem arra jogosult által előterjesztett kérelmet elutasította, ugyanakkor hatáskörét túllépte, amikor vizsgálni kívánta, hogy a befolyásszerző közzétételi kötelezettségének eleget tett-e.
(Legfelsőbb Bíróság Cgf. II. 32.413/2000. számú döntése, Bírósági Határozatok 495/2002. számú jogeset)
Az összeállítást készítette:
Kovács Károlyné
