A vállalkozói díjban való megállapodás a szerződés lényeges tartalmi eleme, amennyiben ez elmarad, a szerződés sem jön létre. Szerződés hiányában a vállalkozó a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint igényelhet térítést. Ebben a körben azt kell vizsgálni, hogy milyen értékű volt a megrendelőnek nyújtott szolgáltatás. Ennek megállapítása során a teljesítés időszakában kialakult, a kereslet-kínálat által megszabott, szélesebb körben érvényesülő piaci viszonyokat kell figyelembe venni.
1. Díj az olyan szolgáltatásért, amiben a felek nem állapodtak meg
Az ítélkezési gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy a bíróságnak miként kell rendeznie a felek közötti jogviszonyt, ha a vállalkozó olyan szolgáltatást is nyújt a megrendelő részére, amelyről a szerződés kifejezetten nem rendelkezett. Jelentőségére tekintettel a Legfelsőbb Bíróságnak az ezzel kapcsolatos elvi döntését részleteiben is ismertetjük.
1.1. Szerződésszerű teljesítés
Ha a felek a vállalkozási szerződésben mind a létrehozandó művet, mind pedig a vállalkozási díjat végleges jelleggel határozták meg, a művet a szerződésben meghatározott díj ellenében kell szolgáltatni. Ha például a vállalkozó 300 000 forintért vállalta el a szerződésben meghatározott kivitelezésű épület felépítését, és ennek megfelelően teljesít, ennél nagyobb összegű vállalkozási díjra jogszerűen nem tarthat igényt, a megrendelő pedig ennek csökkentését jogszerűen nem igényelheti, éspedig akkor sem, ha esetleg az építés befejezésekor kiderül, hogy az egyik vagy másik fél rosszabbul járt, mint ahogyan azt a szerződéskötéskor számításba vették.
1.2. Eltérés a kikötött díjtól
A szerződésben kikötött díjtól csak akkor van helye eltérésnek, ha a jogszabály a felekre kötelezően eltérő díjat állapít meg, vagy ha az eltérésnek megvannak a jogszabályban meghatározott feltételei (például ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnő értékkülönbség mutatkozik). A szolgáltatás értékét a szerződés szerinti díjtól eltérően megállapító szakértői vélemény ezért egymagában nem lehet alapja a kikötött díjtól való eltérésnek. Az ellenkező álláspont a szerződésekbe vetett bizalom gyengülésére, a forgalmi élet bizonytalanságára vezetne, visszaélésekre adna lehetőséget, nem szolgálná a szerződésszegésektől való visszatartáshoz fűződő érdekeket, tehát szemben állna azzal a jogpolitikai céllal, hogy a szerződő feleket a vállalt kötelezettségeik maradéktalan teljesítésére kell nevelni.
Lehetséges azonban, hogy a vállalkozó a szerződés teljesítésével kapcsolatban olyan szolgáltatást is nyújt a megrendelő részére, amelyre a felek kifejezetten nem állapodtak meg. A felek szerződési akarata az eset körülményeiből megállapíthatóan ilyenkor is irányulhat arra, hogy a vállalkozó a szerződésben meghatározott mű létrehozása érdekében ezt a szolgáltatást is teljesítse. Nemegyszer éppen a megrendelt mű jellegéből következik, hogy a mű létrehozásához szükséges munkákat és költségeket nem lehet előre pontosan felmérni.
A bíróságnak tehát elsősorban azt kell körültekintően vizsgálnia, hogy mi volt a szerződés valóságos tartalma, a felek bármilyen módon kifejezésre juttatott szerződési akarata. Figyelembe kell venni a feleknek a szerződéskötést megelőző tárgyalásait, a szerződés megkötésekor vagy utóbb tett nyilatkozatait, ráutaló magatartását, a vállalkozás tárgyát, a mű jellegét, s általában az eset összes körülményeit. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni. Mindezek alapján lehet csak megnyugtatóan megállapítani, hogy az adott esetben a felek megállapodása kiterjedt-e a vitás szolgáltatásra. Ha az állapítható meg, hogy a szerződés erre a szolgáltatásra is kiterjedt, ez esetben a vállalkozó ennek teljesítésével tesz eleget a szerződésben vállalt kötelezettségének. Általában abból kell kiindulni, hogy a vállalkozó mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek szükségesek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához, s hogy a vállalkozó mint szakember ezeket a szolgáltatásokat a szerződés megkötésekor általában számításba is veszi.
1.2.1. A szerződés módosítása
Előfordulhatnak továbbá olyan esetek is, amikor a vállalkozó nem kétségesen az eredeti szerződés szerinti megrendelés kereteit meghaladó szolgáltatást nyújt, azonban ennek az az alapja, hogy maguk a felek a szerződésüket akár kifejezetten, akár az eset körülményeiből következtethetően, utóbb módosították a teljesítés során jelentkező szükségletnek megfelelően, a korábban számba nem vett szolgáltatásra is kiterjesztették. Az eredeti szerződés módosítására utaló körülményként értékelhető például, ha a megrendelő tudomást szerez arról, hogy a vállalkozó az eredeti megállapodás kereteit meghaladó munkát végez, s ez ellen nem tiltakozik, vagy ha az eredeti szerződéstől eltérő utasításai tették szükségessé az eredetileg számba nem vett szolgáltatások nyújtását.
Ami a szóban forgó szolgáltatások ellenértékének a megfizetését illeti, azt kell a továbbiakban vizsgálni, hogy mi volt a szerződés tartalma a vállalkozási díj tekintetében. Lehetséges ugyanis, hogy a felek a szerződésükben a vállalkozási díjat a szóban forgó szolgáltatásra is tekintettel határozták meg, de lehet, hogy nem.
Ha a felek a vállalkozási díj meghatározásánál az említett szolgáltatást is számba vették, a vállalkozó nem tarthat jogszerűen igényt arra, hogy a megrendelő a szerződés szerinti vállalkozási díjon felül annak ellenértékét külön megtérítse. Általában abból kell kiindulni, hogy a vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek. Ha például az épülettel kapcsolatban a felek a szerződésükben nem is határozták meg pontosan az elvégzendő munkákat, a vállalkozó e nélkül is köteles volt a szerződés alapján mindazokat a munkákat elvégezni, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy épületet a szerződés szerinti kivitelezésben fel tudja építeni. Ha tehát a vitatott munka elvégzéséhez szükséges volt, a kikötött vállalkozói díj ennek a munkának az ellenértékét is magában foglalja, minthogy a felek a vállalkozási díj megállapításánál ezt a munkát is nyilvánvalóan számításba vették.
Ha viszont a felek a vállalkozási díj megállapításánál a szóban forgó szolgáltatásra – az eset körülményeiből következtethetően – nem voltak tekintettel, a vállalkozó külön díjazásra tarthat igényt. Ennek mértékénél a vonatkozó jogszabályok rendelkezései, ilyenek hiányában pedig a szolgáltatás mennyiségének és minőségének megfelelő díjak az irányadók. Ha például a felek az épület építésére vonatkozó szerződésükben csak hozzávetőlegesen határozták meg a vállalkozási díjat, s a rendelkezésre álló adatokból azt lehet megállapítani, hogy valamely munkát (például a festést) az említett összeg meghatározásánál nem vették számításba, a vállalkozó jogszerű igényt tarthat e szolgáltatás ellenértékének a megfizetésére is.
Ha a bíróság a fent említett vizsgálódások eredményeként azt állapítja meg, hogy a vállalkozó olyan szolgáltatást is nyújtott, amelyre az eredeti vagy esetleg módosított szerződés – a valóságos tartalma szerint – nem terjedt ki, ilyenkor a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak megfelelő alkalmazásával lehet a szolgáltatás díja iránt támasztott igény tekintetében dönteni. A szóban forgó esetekben ugyanis a vállalkozó a szerződés kereteit meghaladóan teljesít szolgáltatásokat a megrendelő részére. Ez a tényállás – bár szorosan tapad a vállalkozási szerződéshez – lényegében közel áll a megbízás nélküli ügyvitelhez. Itt pedig arról van szó, hogy valaki valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna. Az erre a tényállásra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával e szolgáltatás tekintetében is kielégítően rendezhető a felek közötti jogviszony.
A bíróságnak tehát adott esetben azt kell vizsgálnia, vajon a szolgáltatás az eset összes körülményeire tekintettel helyénvaló volt-e, vagyis megfelelt-e a megrendelő érdekének és feltehető akaratának. Ha igen, a vállalkozó jogszerű igényt tarthat e szolgáltatás megfelelő ellenértékére; ha nem, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést. A megbízás nélküli ügyvitel szabályainak megfelelő alkalmazása természetesen nem vonja maga után a vállalkozási szerződés jelleg elvesztését, a vállalkozó által teljesített szolgáltatásnak a megbízási szerződés szabályai szerint való elbírálását.
1.2.2. Különleges körülmények
Előfordul, hogy a vállalkozó különleges körülmények között kénytelen a munkát végezni, és ezzel összefüggésben többletköltségei merülnek fel. A bírói gyakorlat utólag tehát – szerződéses kikötés vagy korábbi szerződésmódosítás hiányában – ezeknek a többletköltségeknek a felszámítására sem lát lehetőséget.
Ha a kivitelező anélkül, hogy ebben a megrendelővel előzetesen megegyezett volna, a költségvetésben előírtnál drágább anyagot használt fel, az így felmerült többletköltségét sem háríthatja át a megrendelőre. Ha az ilyen anyag felhasználását valamely rendkívüli körülmény indokolta, a vállalkozói díj tekintetében a bíróság viszont módosíthatja a szerződést.
Idekapcsolódóan végül szót kell ejtenünk az utóbbi időben elterjedt gyakorlatról, amely szerint a felek a vállalkozó szolgáltatásának ellenértékét átalánydíjban határozzák meg. Az ilyen kikötés sem változtat azonban azon, hogy díjazás a vállalkozót csak a ténylegesen elvégzett munka után illeti meg.
2. A díj esedékessége
A vállalkozó a szolgáltatásának ellenértékére (díjára) akkor tarthat igényt, ha a szerződést teljesítette. A szerződésben kikötött teljesítési határidő elmulasztása tehát – feltéve, hogy a megrendelő nem áll el a szerződéstől – azzal a következménnyel jár, hogy díjkövetelés csak a tényleges teljesítéskor válik esedékessé. Itt is megemlítjük, hogy a megrendelő a díj kifizetését megtagadhatja, ha a vállalkozó nem tesz eleget tájékoztatási kötelezettségének, és emiatt a dolog rendeltetésszerűen nem használható, emellett hibás teljesítés esetén a díj arányos részét – a dolog kicseréléséig vagy a hiba kijavításáig – a megrendelő ugyancsak visszatarthatja.
2.1. Egyidejű teljesítés
Ha a teljesítés idejét a szerződésben nem határozzák meg a felek, az általános szabály az, hogy bármelyik fél a másik fél egyidejű teljesítését követelheti. Ebből következőleg, ha jogszabály vagy szerződés alapján a felek egyidejű teljesítésre kötelesek, egyik fél sem köteles saját szolgáltatását teljesíteni, amíg a másik fél a szolgáltatását fel nem ajánlja, vagyis a vállalkozó a megrendelőtől az ellenérték kiegyenlítését az átadáskor nyomban követelheti, igénye tehát ebben az időpontban esedékessé válik.
2.2. Fizetési határidő
Ha azonban a felek külön fizetési határidőben állapodtak meg, az ellenszolgáltatás csak a határidő lejártakor válik esedékessé. Ebben az esetben a vállalkozó részéről az átadás és a megrendelő részéről a fizetendő ellenérték esedékessé válásának időpontja eltérhet egymástól. Az ellenszolgáltatás esedékessé válásának időpontja abból a szempontból is jelentős jogi tény, hogy ettől az időponttól kezdve nyílik meg a vállalkozó késedelmikamat-igényének lehetősége is.
2.3. Számlázás
Kétségtelen viszont, hogy a megrendelő teljesítéséhez, az ellenszolgáltatás megfizetéséhez – annak technikai lebonyolításához – a vállalkozó meghatározott időben teljesítendő előzetes közreműködése – számlázása – szükséges. Egyöntetű a bírói gyakorlat abban, hogy a kötelezett késedelme mindaddig nem következhet be, amíg a jogosult késedelme fennáll, a számlázási kötelezettség elmulasztása pedig ilyen vállalkozói késedelemnek minősül.
2.4. Késedelmi kamat
Ez alól kivételt jelent a kártérítési igényhez kapcsolódó kamatigény érvényesítése. A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, és a kártérítési összeg után a kamat a károsodás bekövetkeztétől jár. A bíróság azonban csak a kereseti kérelemnek megfelelő időponttól ítélhet meg kamatot.
Mindez nem érinti a követelés esedékessé válásának időpontját a többi jogcímen jelentkező pénzkövetelések esetében sem, mert a vállalkozó soha nem a számlázással, hanem mindig a termék átadásával, a szolgáltatás teljesítésével tesz eleget kötelezettségének, és – az elmondottak szerint – ezzel már megnyílik igénye az ellenszolgáltatás teljesítésének követelésére. Más kérdés, hogy a kamatigényét – számlázási késedelme esetén – ezzel egyidejűleg nem érvényesítheti, mert pénztartozás esetén a megrendelő a késedelembe esés időpontjától kezdve köteles kamatot fizetni, de a számlázási kötelezettség elmulasztása folytán olyan vállalkozói késedelem áll be, amely a megrendelő egyidejű késedelmét kizárja, ezért a kamatigény érvényesítésének lehetősége a vállalkozó részére nem nyílik meg. Ha tehát a vállalkozó – az elmulasztott számla adatait tartalmazó – keresetlevelében a teljesítésétől számított késedelmi kamatokat igényli is, a bíróság csak a keresetindítástól számított késedelmi kamatokat ítélheti meg.
Abból a szabályból, miszerint a késedelmi kamat akkor is jár, ha az ellenszolgáltatás fizetésére köteles a késedelmét kimenti, következik, hogy ha a szolgáltatást teljesítő vállalkozó bírói úton a pénzbeli követelését nem érvényesíti, ez a kamatigényét nem érinti, mert a bírói út igénybevétele – ellentétben a számlázással – nem előfeltétele annak, hogy a megrendelő teljesíteni tudjon.
Más oldalról viszont rá kell mutatni arra, ha a vállalkozó a késedelmikamat-igényét a követelés megfizettetésére irányuló perben kifejezetten nem érvényesíti, ez esetben azt a bíróság a javára nem is ítélheti meg. A fizetési késedelem esetén a késedelmi kamat a jogszabály rendelkezése alapján jár ugyan, annak érvényesítése viszont nem kötelező. Ha tehát a vállalkozó a kamat iránti követelését nem érvényesíti, azt megítélni sem lehet.
3. Fedezet
Gyakran merül fel olyan eset, amikor a megrendelő által fizetett összeg nem fedezi a szolgáltatás és a járulékos követelések teljes összegét. Ilyen esetben a fizetett összeget elsősorban a költségre, ezután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni. A most említett rendelkezésnek abból a további szabályából, amely szerint a kötelezett (a megrendelő) eltérő rendelkezése hatálytalan, következik, hogy ettől a szabálytól viszont akár a jogosult (a vállalkozó) egyedül, akár a felek közös megállapodással eltérhetnek. Ha tehát a vállalkozó rendelkezése vagy a felek megállapodása szerint a fizetett összeget elsősorban a főkövetelés kiegyenlítésére kell fordítani, a fizetett összeg pedig ezenfelül a késedelmi kamatokat és a költségeket már nem fedezi, felmerül a kérdés, hogy az önállósult kamatkövetelés mint pénzkövetelés után jár-e kamat.
A bírói gyakorlat a felvetett kérdéssel kapcsolatban igenlő választ ad, vagyis az önállósult – s ezzel önálló pénzköveteléssé alakult – kamatkövetelés után érvényesített kamat jogosságát elismeri. Jogszabály ugyanis a késedelmikamat-fizetési kötelezettség szempontjából nem tesz különbséget a szerződésből eredő pénztartozások között aszerint, hogy ezek főtartozások vagy járulékos eredetű tartozások-e. Adott esetben viszont azzal, hogy a kötelezett (a megrendelő) az általa kifizetett főkövetelés kamatait nem fizeti meg, pénzösszeget von el a jogosult (vállalkozó) elől, s ezt saját céljára hasznosíthatja (forgathatja). Az idegen pénz használata után viszont használati díjat kell fizetnie a kötelezettnek, ez pedig éppen a kamat.
4. A fizetés helye
A felek ellenkező megállapodásának hiányában a vállalkozói díj – mint általában a pénztartozás – teljesítési helye a jogosult telephelye. Ettől eltérő rendelkezést jogszabály is tartalmazhat. Így például, ha a felek másként nem állapodtak meg, a bankszámlák közötti elszámolás útján teljesített fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a pénzintézet a fizetésre kötelezett bankszámláját megterheli. A bankszámlára készpénzben teljesített fizetést pedig akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a készpénzt a pénzintézet pénztáránál vagy a postán befizetik.
5. A fizetés módja
A felek – ha törvény vagy kormányrendelet a pénztartozás megfizetésének módját kötelezően nem írja elő – szabadon állapodnak meg a díjfizetés módját illetően is.
A jelenlegi szabályozás értelmében fizetési módok lehetnek:
– átutalás (egyszerű és csoportos),
– beszedési megbízás (azonnali, csoportos, határidős beszedési megbízás, váltóbeszedési megbízás, okmányos meghitelezés),
– készpénz-helyettesítő fizetési eszköz (csekkel, bankkártya) és
– készpénzfizetés.
Ha a számlatulajdonosok a fizetés módjában nem állapodtak meg, a fizetést egyszerű átutalással kell teljesíteni. Amennyiben valamelyik szerződő félnek nincs számlája, avagy egyiküknek sincs, nyilvánvalóan készpénzfizetéssel történik a vállalkozói díj kifizetése.
6. Zálogjog
Említettük, hogy a vállalkozó a díját csak a munka átadásakor (szerződésszerű teljesítésekor) igényelheti, így a megrendelő fizetőkészségétől vagy -képességétől függ, hogy hozzájut-e és miként a szolgáltatása ellenértékéhez. Ennek e kockázatnak a csökkentését szolgálja a Ptk.-nak az a rendelkezése, hogy a vállalkozót a díj biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés keretében kerültek a birtokába. Ez a zálogjog azonban korlátozott terjedelmű, csak azokon a vagyontárgyakon áll fenn, amelyek a vállalkozási szerződés alapján jutottak a megrendelőtől a vállalkozóhoz. Idesorolandók mindenekelőtt a vállalkozó munkája során felhasznált anyagok, alkatrészek, de a zálog kiterjed a megrendelő által – visszaadási kötelezettség mellett – a vállalkozó rendelkezésére bocsátott szerszámokra, gépekre és más eszközökre is. Nem illeti viszont zálogjog a vállalkozót a megrendelő olyan dolgaira, amelyek nem az adott vállalkozási jogviszony keretében kerültek a birtokába.
6.1. Ingatlan
A munkavégzés (például épület létesítése) a megrendelő ingatlanán történt, az ingatlanra – ideértve a szerződés, a vállalkozási szerződés eredményeként elkészült épületet is – zálogjog nem keletkezik, mert a törvényalkotó a vállalkozónak a vállalkozási szerződés következtében birtokába került ingóságokra gondolt (például a szabónál megrendelt át nem vett öltöny, a cipésznél elkészült cipő, az asztalos által készített, de el nem szállított bútor stb.). Emellett ingatlant csak jelzálogjog alapítása útján (tehát szerződéssel) lehet elzálogosítani, következésképpen érvényesen kikötött jelzálogjog hiányában a vállalkozót zálogjog az ingatlanon – melyhez a felépítmény is tartozik – nem illeti meg. Hasonlóként nem minősülhetnek zálogtárgynak a beépített nyílászárók sem, mert azok – mint az épület alkotórészei – osztják az épület jogi sorsát.
