1. Biológiai tényezőknek kitett munkavállalók
A munkavállalót és a munkáltató telephelyének külső emberi környezetét is veszélyeztethető biológiai tényezők képesek az embert fertőzni, vagy anyagcseretermékeikkel mérgezni, illetve allergizálni. Ezek a vírusok, a baktériumok, a gombák és az emberi paraziták.
A lakosságban a megszokott módon keringő biológiai (fertőző) ágensek az ilyen tényezőkkel, vagy ilyen tényezőt hordozható anyagokkal rendeltetésszerűen foglalkozó munkaszervezetekben gyakran előfordulnak.
A biológiai tényezőknek főképp
- az élelmiszer-előállító létesítményekben,
- az állatok, állatok tetemeivel vagy azokból eredő készítményekkel végzett tevékenységek során,
- az egészségügyi és szociális ellátásban,
- a klinikai és állatorvosi laboratóriumban,
- a szennyvíztisztító berendezésekben, járható szennyvízcsatornákban
végzett tevékenységeknél vannak kitéve a munkavállalók.
1.1. Munkáltatói kötelezettségek
A munkáltató kötelezettsége, hogy a munkatevékenységeik során előfordulható biológiai tényezők szerint veszélyeztető osztályokba sorolja be a munkavállalókat (1. veszélytelen, 2. alacsony kockázatú, 3. közepes kockázatú, 4. magas kockázatú veszélyességi osztályok). Az osztályba sorolt biológiai tényezők szerint az érintett munkavállalók biológiai kockázatát meg kell határozni, illetve erre becslést kell végezni. A becslés alapján a munkavállalókra vonatkozó védelmi intézkedéseket kell bevezetni.
1.2. Védelmi intézkedések
Védelmi intézkedés lehet
- a veszélyeztető biológiai ágens ártalmatlannal történő lehetséges helyettesítése,
- az érintettek körének meghatározása, jegyzékbe foglalása,
- a védőfelszerelés és a védelmi feltételek biztosítása,
- az érintett munkahelyeken a belépés rendjének és a munka szervezési feltételeinek szabályozása,
- az intézkedési és a mentési (havaria)-tervek készítése,
- a higiénés és egyéni védelmi feltételek és szabályok megteremtése,
- az érintett munkavállalók tájékoztatása és képzése a folyamatos és különleges (havaria) körülmények védelmi szabályait illetően,
- az orvosi felügyelet biztosítása,
- az előírt előzetes, időszakos és szükség esetén soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatok elvégeztetése,
- az érintettség szerint a munkakörhöz kötötten kötelező védőoltások elvégeztetése (hepatitisz, tetanusz, kullancs-encefalitisz és veszettség elleni védőoltások lehetnek ilyenek, ajánlott a meningococcus elleni védőoltás),
- a fertőtlenítés, a fertőtlenítési rendszer kialakítása, egyes speciális munkaterületeken a külön is szabályozott védelmi eljárások alkalmazása,
- bejelentés az ÁNTSZ városi intézetéhez.
A fentiek tervezése, irányítása és elvégzése mikrobiológiai-járványügyi szakismereteket igényelő tevékenység, így az ilyen szakember bevonását rendszerint nem lehet mellőzni.
2. Foglalkozási fertőző betegségek
A foglalkozási megbetegedések körét tartalmazó jogszabály 18 kórképcsoportot határoz meg, mindegyikük esetében a foglalkozási eredet a meghatározó. A betegségcsoport egyik részét az állatról emberre terjedő fertőző betegségek alkotják, amelyeknek kizárólagos jellemzője a foglalkozási eredet, és – szerencsére - túlnyomórészt nem terjednek emberről emberre. Jellemző példáik a brucellózis, az ornitózis (papagájkór), az antrax (lépfene), a leptospirózis stb. Ezeknél a kórképeknél is előfordulhat a munkahelyi eredet.
A fertőző foglalkozási megbetegedések másik csoportja az emberről emberre terjedő fertőzéseké, ahol a megfertőzött munkavállaló maga is további fertőzések forrásává válhat. Ilyenek a foglalkozási hepatitiszek (fertőző májgyulladás), a foglalkozási tbc, a munkavégzés közben (külszolgálat) szerzett trópusi fertőzések, a gennykeltők és a gombák okozta bőrfertőzések stb.
3. A munkahelyek kémiai biztonsága
A munkahelyi kémiai biztonságról a munkavédelmi törvény és az új szellemű, a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SZCSM együttes rendelet rendelkezik.
Az új kémiai biztonsági szabályozás a korábbi hatósági megkötések jó részét (és tegyük hozzá, a hatósági felelősségátvállalás jó részét) megszüntette, és megnövelte a veszélyes kémiai anyagokkal tevékenységet folytató munkáltatók, gazdálkodó szervezetek felelősségét. A szabályozás kiterjed az új kémiai anyagok kifejlesztésére, importjára, előállítására. A rendelet törzskönyvezési kötelezettséget, a kémiai anyagokat felhasználó termelőknél a saját használt anyagaik részletesen szabályozott osztályozási kötelezettségét, a kémiai anyagok felhasználóinál, beszerzőinél stb. bejelentési kötelezettséget ír elő. Tartalmazza az anyagok és a belőlük készült veszélyes termékek felhasználóit érintő tájékoztatás szabályait, és a kémiai anyagok környezeti károsító hatásainak megelőzését szolgáló, a munkavállalókat védő szabályokat vezet be. Az előírások megsértését a büntetőeljáráson kívül tetemes mértékű bírságokkal szankcionálják.
Az új szabályok gyakorlati alkalmazása valamennyi kémiai anyagokat kutató, előállító, forgalmazó, felhasználó és ilyen szempontból veszélyesnek minősülő termékeket forgalomba hozó gazdálkodónak kötelező, ami a vegyész, a jogász és a munkavédelmi szakemberek együttműködését is szükségessé teszi. Az új rendszer hazai működésének gyakorlati tapasztalatai természetesen még hiányoznak.
4. Veszélyes anyagokkal dolgozók
A munkavédelmi törvény előírásai szerint a munkáltatók által használt anyagok veszélyessége az alábbi anyagi tulajdonságokon (vagy azok kombinációján) alapul:
- robbanóképesség,
- oxidálóképesség,
- gyúlékonyság,
- sugárzó tulajdonság,
- mérgezőképesség,
- maró hatás,
- ingerlő tulajdonság (nyálkahártya, bőrirritáló hatás),
- szenzibilizáló (allergiát kiváltó) képesség,
- fertőzőképesség,
- rákkeltő képesség,
- mutagén hatás (az élőlények, köztük az ember örökítőanyagát módosító képesség),
- teratogén hatás (embernél magzati torzképződést kiváltó hatás),
- magzatkárosító, más utódkárosító hatás,
- egyéb egészségkárosító hatás.
A biztonságos munkavégzés követelményeit a jogszabályi keretek között a munkáltató határozza meg. A munkahelyen por és vegyi anyagok nem károsíthatják a munkavállalókat, illetve a munkavégzés hatókörében tartózkodókat, és nem veszélyeztethetik a munkavégzés biztonságát.
A munkahelyi veszélyes anyagokkal való munkavégzés terén a biztonság megteremtésének eszközei:
- a veszélyes anyagok veszélytelenekkel történő lehető helyettesítése,
- a műszaki védelem,
- a közösségi és egyéni védőeszközök használata,
- a munkaszervezési eljárások,
- a munkakörnyezet folyamatos felügyelete és a szabványokban előírt környezeti (légszennyezési) szintek betartása,
- a dolgozók egészségi állapotának a veszélyeztetettséghez illeszkedő orvosi ellenőrző rendszere.
Mindezek alkalmazásának feltétele a munkahelyeken, a munkafolyamatokban használt veszélyes anyag tulajdonságainak teljes körű ismerete.
5. Rákkeltő anyagokkal dolgozó munkavállalók
Hazánkban a daganatos foglalkozási megbetegedéseket az alábbi rákkeltő kémiai anyagok okozhatják:
- kadmium-oxid,
- arzénsók, arzénsav,
- cink-kromát, kálium-kromát,
- kadmium-oxid,
- nikkel-szulfid,
- azbeszt,
- poliaromás szénhidrogének,
- benzol,
- vinil-klorid,
- aromás aminszármazékok,
- kátrány, bitumen, szurok, ásványolajok, antracén,
- az MSZ 21461-1/88 szabványában felsorolt további anyagok.
A nemzetközi gyakorlat alapján rákkeltőknek minősül az egészségügyben speciális célokra felhasznált etilén-oxid és benzidin is. A rákkeltő anyagok egységes listája még nem létezik. Ebben az országonként eltérő megítélési kritériumok, a sajátos - szinte országonkénti – adottságok és talán a genetikai tényezők is szerepet játszanak.
Az Egészségügyi Világszervezet
- az emberben bizonyítottan rákkeltő,
- az emberben valószínűen rákkeltő,
- állatkísérletekben bizonyítottan rákkeltő anyagok listáját teszi közzé.
A rákkeltő kémiai anyagok hatásának mechanizmusát teljes mélységében még nem tárták fel, azonban alapjában véve két típusú hatásról lehet beszélni. Egyes kémiai anyagok a szervezet (sejtek) rákképzésre való hajlamát teremtik meg, ez a hatás genetikai módosító hatásként értelmezhető: mutáció vagy gátolt gének aktiválása a valószínű, a hajlamosított sejt egyébként ép és egészséges. A kémiai anyagok kiváltotta másik hatás a hajlamossá tett sejten a rákos elfajulás beindulását váltja ki, ez dózis-hatás összefüggést valószínűsít, tehát a határérték megállapításával megelőzhető volna. A rákkeltő kémiai anyagok esetében azonban ez a kétféle hatás szétválaszthatósága nem egyértelmű, így a rákkeltő anyagokra egyrészt a hazai szabvány által megállapított munkahelyi, munkakörnyezeti határértékek nem léphetők át (úgynevezett maximális koncentráció - MAK-értékek); másrészt betartásuk a rákos megbetegedés valószínűségét nagyban csökkenti, de teljességgel nem zárja ki (a rákos betegségek is valószínűen úgynevezett sokokú betegségek). A rákkeltő anyagok hatása végtére is véletlenszerűen és statisztikai valószínűségnövekedés formájában jelentkezik.
A rákkeltő anyagoknak a munkavállalók szervezetébe jutását minden lehetséges műszaki, védő-, munkaszervezési és oktatási-képzési eszközzel meg kell akadályozni.
6. Sugárzásnak kitett munkavállalók
A sugárzásoknak két nagy csoportja van: az ionizáló sugárzások és a nem ionizáló sugárzásfajták. Ionizáló sugárzást a radioaktív anyagok bomlásukkor bocsátanak ki (alfa-, béta-, gamma-sugárzás és neutronsugárzás), az ionizáló sugárzások közé tartozik még a röntgensugárzás is.
6.1. Ionizáló sugárzás
Az ionizáló sugárzások hatása az élő szövetek által elnyelt sugárzás az elnyelt energiája mennyiségével arányos, a hatás az élet során felhalmozódó jellegű. Az ionizáló sugárzás károsító hatása a sejtek örökítőanyagának károsodásában, a sejtek víztartalmából szabad gyökök felszabadulásában, az oxigénmennyiségétől függően azoknak peroxidokká alakulásában és az utóbbiak károsító hatása révén következik be. Ezekre a hatásokra a vízben dúsabb, több szaporodó állapotban lévő sejtet hordozó fiatalabb szervezet károsodása – magasabb hőmérséklet mellett, azonos sugárhatásra – jelentősebb, mint az idősebb szervezeté.
Az elnyelt sugárzásdózis mértékétől függően a kifejlődő hatás heveny sugársérülés (sugárbaleset) vagy idült hatások formájában jelentkezhet. A heveny sugársérülés a dózis növekedésével – sorrendben – a bőr, a vérképző rendszer, a gyomor-bél traktus, a légzőszerv és az idegrendszer működésének zavaraiban, szélsőséges esetekben a sugárhatás elsődleges elváltozásokhoz vezető szövődmények formájában jelentkezik.
Az idült sugárhatások okozta elváltozások kettős jellegűek:
- egy részük küszöbérték felett az elnyelt dózis mennyiségével arányos mértékben fejlődik ki (dózisdeterminált elváltozások): sugárzás kiváltotta idült bőrgyulladás, sugárzás okozta szemlencsehomály,
- más idült elváltozások véletlenszerűen és statisztikai valószínűségnövekedés formájában jelentkeznek (stochasztikus elváltozások), küszöbdózisuk nincsen, már kis sugáradag is okozhat kis valószínűséggel ilyen késői elváltozást: sugárzás okozta különböző rákos és egyéb daganatos kórképek.
A sugáregészségügy és az ionizáló sugárzásokkal kapcsolatos munkavédelem mára önállósodott és kidolgozta a saját eljárási rendjét.
6.2. A nem ionizáló sugárzásfélék
A nem ionizáló sugárzásfélék a következőképp csoportosíthatók:
- mikrohullámú és radiosugárzások (hatása: hőhatás),
- infravörös sugárzás (hatása: értágulatok, bőrpigmentáció, bőrsorvadás, szemlencsehályog),
- látható fény (hatása: retinasérülés),
- ultraibolya sugárzás (hatása: a lágy UV-esetén: bőrpír, bőrön gyulladás, pigmentáció, a kemény UV esetén heveny kötőhártya-gyulladás, kései bőrdaganatkeltő hatás),
- lézersugarak (hatása: szaruhártya-gyulladás, hályog, retinasérülés, bőrgyulladás).
A nem ionizáló sugárzások kis energiája miatt a károsító hatásuk elleni védelem egyszerű műszaki eszközökkel és személyi védőfelszereléssel könnyen megvalósítható.
7. Képernyő előtti munkavégzés
A számítástechnika rohamos terjedésével megjelenő új munkaforma miatt szükségessé vált a képernyős (számítástechnikai) munkavégzés egészségi kockázatainak (hajlam a látásromlásra, fokozott pszichés megterhelés, fizikaiállapot-romlás) csökkentése, megelőzése. A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet rendelkezik. A képernyős munkahely kialakításának minimális feltételei: 6 óránként tízperces, nem összevonható szüneteket kell biztosítani, és be kell tartani a napi maximum 6 órára kiterjedő képernyős munkavégzési időt. Az ilyen munkát végző dolgozóknál kötelező az időszaki látásvizsgálat elvégzése is.
8. Dohányzás
A dohányzás bizonyítottan egészségkárosodást kiváltó káros szenvedély, esetenként szenvedélybetegség. A többségben lévő nemdohányzók egészségének védelmében a dohányzás káros közvetett hatásainak kiküszöbölésére törvényi szabályozás született (1999. évi XLII. törvény a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól).
A munkavédelmi törvény szerint külön dohányzóhelyet kell kijelölni azokon a munkahelyeken, ahol a biztonságos munkavégzés dohányzási tilalmat tesz szükségessé. Zárt dohányzóhelyen biztosítani kell a folyamatos légcserét. A több munkavállaló egyidejű tartózkodására szolgáló munkahelyen dohányozni nem lehet. A 16. évét nem betöltött korú munkavállaló kijelölt dohányzóhelyen sem dohányozhat.
A nemdohányzók védelméről szóló törvény szerint tilos a dohányzás (a kijelölt dohányzóhely kivételével)
- a közforgalmú intézményeknek a szolgáltatást igénybe vevők által látogatott zárt légterű helyiségeiben,
- a tömegközlekedési eszközökön,
- a zárt térben tartott rendezvényen,
- a munkahelyen a jogszabályi rendelkezés és a munkáltató rendelkezése szerint,
Nem jelölhető ki dohányzóhely az egészségügyi szolgáltatás helyéül szolgáló létesítmény betegek látogatta, a közoktatási intézmények tanulók látogatta, a gyermekintézmény, a gyermekvédelmi intézmény, a szociális intézmény gondozottak által igénybe vehető közösségi helyiségeiben, és a helyi közforgalmú járművön, a helyiérdekű vasúton, a helyközi autóbuszon. A 18. életévét nem betöltött személy közforgalmi intézményben, zárt térben, tömegközlekedési eszközön még a kijelölt dohányzóhelyen sem dohányozhat.
A jogszabály részletesen szabályozza a vendéglátó-ipari egységekben történő dohányzás – vagy nemdohányzás – szabályait, a kijelölt dohányzóhelyek műszaki feltételeit, a helyközi vonatokon a dohányzóhelyek kijelölésének szabályait. A törvény rendelkezéseinek ellenőrzésére az ÁNTSZ szervei a jogosultak, a törvény bevezette az egészségvédelmi bírság intézményét, illetve korlátozta a dohánytermékek forgalmazását is.
